40. rész

Teljesen magamba zuhantam… Sebi csak segíteni akart nekem, erre én… Nem gondolkodtam sokáig a tettemen, hanem felpattantam, és rohantam, ahogy csak bírtam vissza a hotelbe. Bedörömböltem Sebi szobájába de nem nyitott ajtót. Utána Natyhoz mentem egyből, mert volt egy érzésem, hogy Sebi csak hozzá mehetett.
- Szia Naty! Sebi itt van nálad?- kérdeztem levegő után kapkodva.
- Szia! Igen, itt van. Te jó ég, mi történt veled? Tisztára át van ázva a ruhád, és remegsz! Meg amúgy is, mi történt Sebivel? Feldúltan jött be hozzám, és amikor kérdeztem, hogy mi baja, csak annyit nyögött ki h Isa…- mondta aggodalmas hangon.
- Eláztam a parkban, meg futottam. Beszélhetnék Sebivel, utána elmondok mindent.- kértem Natyt, aki mutatta, hogy Sebi a szobában van.
Óvatosan benyitottam. Sebi a fotelben ült, és a falat bámulta. Rámnézett, amikor bejöttem, de egyből el is fordította a fejét.
- Sebi!- szólítottam meg halkan.
- Mit akarsz?- kérdezett vissza dühösen.
- Ne haragudj. Én nem akartam. Nem tudom, hogy mi ütött belém. Saj..-folytattam volna, de közbevágott.
- Mond Isabel, normális vagy?- kérdezte, mire én megráztam a fejem.
- Költői kérdés volt, de valahogy én is így gondolom.- mondta cinikusan.
- Én tényleg nem akartalak megpofozni, egyszerűen nem tudom mi lett velem. Csak el akartalak lökni, és véletlenül elcsattant ez.- hajtottam le a fejem.
- Véletlenül hogy lehet felpofozni valakit? Én csak segíteni akartam neked! Ezt érdemeltem?- mondta vádlóan, de úgy, hogy megszakadt a szívem.
- Tudom, és én vagyok a legnagyobb hibás, csak annyira szétestem az utóbbi időben, annyira sok minden történt velem..főleg rossz dolgok. Kérlek, Sebi, bocsáss meg, én annyira bánom, amit tettem, hidd el, ez életben nem bántanálak meg, most se akartalak megbántani! Az egyik legjobb barátom vagy, kérlek, ne vágjuk sutba ezt a barátságot!- könyörögtem neki sírva, de ő teljesen érzéketlen maradt, és továbbra is a falat bámulta.
- Mindenkivel történnek rossz dolgok. Mégse bántjuk meg a barátainkat. Azért vagyunk itt veled, hogy segítsünk, de te nem engeded. Per pillanat most mi volt a bajod a parkban?- kérdezte.
- Volt egy kis vitánk Robbal, és én mindenáron egy kis magányra vágytam, ki akartam szellőztetni a fejem.- válaszoltam megtörten.
- Akkor vele is beszélned kellene, nem gondolod?- nézett rám, mire bólogattam.
- Kérlek Isa, hagyj magamra most. Azt hiszem, most egy ideig ne is keressük a másik társaságát, legalábbis én nem fogom a tiéd, ajánlom neked is, hogy ne keress.- mondta szigorúan. Még mondani akartam neki valamit, de rájöttem, hogy felesleges. Az én idióta viselkedésemnek köszönhetően, siekrült vele is jól összeveszni. Gratulálok Isabel, ez aztán a teljesítmény. Egy nap alatt 2 számomra nagyon fontos emberrel összeveszni.- gondoltam keserűen.
Lehajtott fejjel mentem ki a szobából, Naty az előszobában állt, és zavartan viselkedett.
- Mi történt Isa?- kérdezte zavartan, és olyan szétszórt volt.
- Te hallgatóztál Naty?- kérdeztem tőle.
- Én? Dehogyis.- mondta, és elkapta a tekintetét.
- Nem most jöttem le a falvédőről. Valld be!- parancsoltam rá, kicsit játékosan.
- Rendben van. Igen, hallgatóztam, de csak azért, mert hallottam, hogy Sebi dühös hangját, és azt, hogy sírsz. Ne haragudj, csak kíváncsi voltam, hogy mi van hiszen olyan feldúltak voltatok.- sütötte le a szemét.
- Nem haragszok. De gondolom, akkor már majdnem mindent tudsz, hogy mi ez az egész.- sóhajtottam.
- Nos, igen, az okot, hogy Sebi miért ilyen, és miért haragszik rád, tudom. De azt, hogy miért, az még titok előttem.- nézett rám.
Elmeséltem Natynak mindent, a mai megérkezésemtől kezdve, Robbal való vitáinkig, és azt, hogy pontosan mi is történt a parkban. Nem lepődtem volna meg, ha Naty is haragudna rám, de ő nem tette.
- Váoo. Ez aztán az esemény. Sajnálom. Tudom, hogy nem akartad szándékosan, csak sajnos, ez már megtörtént, nem tudunk változtatni rajta.- ölelt meg.
- De Sebi úgy haragszik rám, és ez fáj a legjobban, hogy annyira megbántottam.- keseregtem a vállán.
- Tudom..tudom.. De ne aggódj, most durcizik egy kicsit, és utána megenyhül. Ebben biztos vagyok. Meg rá lehet sergíteni kicsit a dolgokra.- mosolygott Naty.
- Ezt hogy érted?- kérdeztem értetlenül.
- Beszélek a kölyök fejével,és próbálom jobb belátásra bírni, hogy minél hamarabb ki tudjatok békülni. Nekem is rosszul esik,ha ti nem beszéltek egymással.- vigasztalt meg.
- Köszönöm szépen Naty. Istenem, mit is kezdenék nélküled?- mondtam hálásan, és megpusziltam.
- Most pedig menj, pihend ki magad, és vegyél egy forró fürdőt, mert tisztára át vagy fagyva.- „utasított”.
A szobám felé menve belebotlottam Kimibe is.
- Isabel! Szia! Te itt vagy? Mi újság? Hogy vagy?- kérdezte örömködve.
- Szia Kimi! Kösz megvagyok, a körülményekhez képest.- mosolyogtam rá.
- Ráérsz most, beszélgetni szeretnék veled.-mondta, és a szobája felé mutatott.
- Bocsi Kimi, de éppen én is a szobámba tartottam, eláztam teljesen.- magyaráztam.
- Nálam is van takaró. Rég nem dumáltunk.- győzött meg.
Kimi rendes volt,és hozott nekem egy jó meleg takarót. Viszont egy jó forró tea helyett, egész mást kaptam tőle.
- Vodka?- néztem rá nevetve.
- Jobban felmelegít mint a tea.- válaszolta sunyin.
- Az biztos. Jó korán elkezded a piálást. Még este sincs.- mosolyogtam.
- Egy kortyot nem ittam még, meg nem vagyok én alkesz. Na, idd meg, egyből jobban leszel.- vigyorgott.
- Hűű, ez aztán erős. De máris érzem jótékony hatását.- köhögtem.
- A legjobb minőségű finn vodka, kérlek szépen.- mondta büszkén, mire elnevettem magam.
- Mesélj Isa, mi jó történt veled, mióta kikerültél a kórházból?- érdeklődött.
- Sok minden történt, de nem egészen jó dolgok.- mondtam, mire rámnézett nagy szemekkel.
Neki is elmeséltem mindent töviről hegyire, elmondtam a babát, Robot, és a mai eseményeket. Annyira lehidalt az infoktól, hogy a végén ő is felhajtott egy pohár vodkát.
- Az anyját! Veled aztán történtek dolgok. Mondhatnám, hogy nem unatkozol, de nem akarlak megsérteni.- mondta döbbenten.
- Hát nem. Teljesen összejöttek a rossz dolgok, és folyamatosan történik valami rossz. És úgy érzem, hogy már nincs erőm „kontrollálni” ezeket. Tudom, hogy mellettem állnak nagyon sokan, de mégis nekem kell egyedül leküzdenem ezeket, és teljesen szétcsúsztam. Fernando és Carlo meglátogatott a héten, és olyan jó volt velük beszélgetni, nagyon jól esett, hogy ott vannak velem, és jókedvem is lett utána, Amy is eljött, és jót dumáltunk, és úgy éreztem, hogy végre egy kicsit jobb a helyzet. Aztán eljövök ide, összeveszek Robbal, és megbántom a legjobb barátomat. Egy lépés előre, kettő hátra. Vagy lehet, már az f1-el van a baj, és itt csak vonzom a bajt.- sóhajtottam szomorúan.
- Elhiszem, hogy most csak a rossz történik veled, de minden gödörből van kiút, és ennyi rossz után, csak történni kell valami jónak is. Sebi miatt meg ne aggódj. Meg fog bocsátani, csak most érthető okokból, még nagyon haragszik.- mondta biztatóan.
- Köszi Kimi a bátorítást. Tündér vagy. Sebivel Naty fog beszélni, és próbálja enyhíteni a helyzetet.- mondtam.
- Az jó lesz, Naty ismeri a legjobban, biztos fog valami eredményt elérni vele. De ha akarod, én is beszélhetek vele, hiszen nekem nagyon jó barátom Seb.- mosolygott rám.
- Megtennéd? Jaj Kimi, te egy angyal vagy. Köszi szépen!- pusziltam meg boldogan.
- Persze, hogy megteszem. 2 barátomat kibékítem egymással.- mosolygott.
Beszélgettünk még jelentéktelen dolgokról, aztán én elvonultam a saját szobámba, vettem egy fürdőt, és irány az ágy. Pár ember keresett telefonon, Fernando, Amy és apa, de Rob nem volt köztük. Mit is vártam..