41. rész

Másnap a reggelinél találkoztam Robbal, de úgy csinált, mintha mi sem történt volna. Zavart, de próbáltam jópofát vágni a dologhoz. De apa úgy tűnt, hogy átlát a dolgokon.
- Mi ez a mosolyszünet közted és Robert között?- kérdezte már kint a pályán.
- Tegnap este kicsit összevesztünk, és azóta nem beszéltük meg a dolgokat. Olyan furcsa mostanában, úgy csinál mintha minden menne a régi kerékvágásban, és nem lett volna egy szörnyű balesetem. Tudom, hogy próbál segíteni, de valahogy nem az igazi.- sóhajtottam.
- Sajnálom. De lehet, hogy így védi magát. Hogy nem vesz tudomást a dolgokról, próbálja túltenni magát rajta. Neked is ezt kéne tenni Isa. Túltenni magad rajta, mert nem lesz jó vége.- simogatta meg a fejem.
- Van benne valami amit mondasz. Nem tudom. Szeretném vele minél hamarabb tisztázni a dolgokat.- mondtam szomorúan. És még nem is tudsz a babáról.- gondoltam magamban.
- És tegnap még csináltam egy nagy hülyeséget.- hajtottam le a fejem.
- Mit?- kérdezte ijedten apa. Elmeséltem neki a parkban történteket..
- Hogy mi csináltál?- kérdezte döbbenten, de nem haraggal.
- Jól hallottad. Egyáltalán nem vagyok büszke a tettemre, de sajnos ez megtörtént. És nagyon bánt a dolog.- mondtam, és egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Tudom, hogy nem szándékos volt, igaz ez sovány vigasz most. Beszéltél azóta vele?- kérdezte.
- Igen, de látni se akar. Nagyon haragszik, amit 100%-osan megértek. Naty és Kimi próbál kibékíteni minket, ami nagyon rendes tőlük.- válaszoltam.
- Biztos, hogy hamar spongyát borítotok erre az egészre. Van egy olyan érzésem, hogy ezen a hétvégén kibékültök.- mosolygott.
- Ámen.- mosolyogtam rá.
Elindultam a Torro Rossohoz, hogy megérdeklődjem Natytól a fejleményeket, plusz a német pilótákkal kellett interjút készítenem. A boxban ott volt Sebi is, de ahogy meglátott, egyből eltűnt a szemem elől. Naty látta ezt a jelenetet, és mondta, hogy próbált beszélni vele, de még hajthatatlan, de addig nem engedi haza Németországból, amíg pontot nem tesz ennek a végére. Kimi ma fog beszélni vele. 2 ember csak tud valamit kezdeni a helyzettel.- reményedtem.
A munkám végeztével mentem vissza a boxba, és el voltam foglalva a papírok nézegetésével, aminek köszönhetően nekimentem valakinek.
- Bocsánat.- fordultam oda, és rájöttem, hogy Tamara Ecclestone volt az „áldozatom”. De ahelyett, hogy tovább illegeti volna magát, még dühösen rámnézett, és egy nagyot lökött rajtam. A lökés miatt nekiütköztem egy padnak, és pont a hasammal, ahol összevarrták a sebem. Ordítani tudtam volna a fájdalomtól, és baromi dühösen fordultam vissza, hogy leteremtem ezt a kis szukát. De már el is tűnt a szemem elől az a kis liba. Egyesek túl sokat engednek meg maguknak…-fortyogtam magamban, és leültem egy kicsit pihenni a padra, hogy erőt gyűjtsek, meg kicsit helyrejöjjek. Előszedtem a mp3-amat is és Evanescense dalokat kezdtem el hallgatni. Nagyon kedvelem az együttest, meg a zenéjük pont illik a hangulatomhoz manapság. Elmélyülten hallgatam a zenét, amikor egyszer megjelenik a szemem előtt egy pohár kávé. Csodálkozva néztem fel a „tulajdonosára”, aki nem más volt, mint Lewis.
- Leülhetek?- kérdezte kedvesen.
- Igen.- nyögtem ki meglepetten.
- Ez a tiéd.- nyomta a kezembe a kávét.
- De miért hoztál nekem kávét? Meg úgy egyáltalán, miért jöttél?- kérdeztem értetlenül.
- Láttam az előbbi esetet Tamaraval, remélem nem lett bajod. És amúgy is tartoztam neked egy kávéval, nem emlékszel? Bahrein..- magyarázta.
- Semmiség. Nem okozott csalódást. De mi ez a kávésztori? Tudom, hogy tartozol eggyel, de miért most jöttél ezzel elő?- kérdeztem.
- Szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésem miatt. Tudom, hogy voltak nem túl szép húzásaim, és azt szeretném, hogy borítsunk fátylat rá, és remélem, hogy ezentúl megpróbálunk még ha nem is barátok lenni, de nem is utálni egymást.- nézett rám.
- És egy kávéval akarsz lekenyerezni? Amyék küldték hozzám?- kérdeztem kicsit ironikusan.
- Nem akarlak lekenyerezni semmivel, csak szeretném, ha normális lenne a viszony köztünk. És nem ők küldtek. Magamtól jöttem.
- És miért csak most jutott ez az eszedbe? Hamarabb is megtehetted volna..
- Tudom..Tudok a balesetedről is, és arról, hogy megrázott a dolog. Sokan aggódtak érted itt az f1ben, és én is kívántam, hogy épülj fel gyorsan.- mosolygott rám.
- Aha. Sóval csak a baleset miatt van ez. Nem kell engem sajnálni, vagy emiatt jópofizni velem.- csattantam fel.
- Én nem sajnállak le, örülök, hogy jól vagy, és itt vagy megint, és jópofini se akarok. Csak szeretném, hogy ne marjuk egymást mostantól.- védekezett.
Elgondolkodtam. Lehet, hogy tényleg békülni akar, ami nagy szó tőle, a régi dolgokat illetően kettőnk között.
- Végülis, oké, rendben. Lehet róla szó. Én benne vagyok.- mondtam és a kezemet nyújtottam felé.
- Köszönöm szépen Isabel! Remélem, hogy el tudjuk majd viselni egymást a későbbiekben.- mosolygott és kezet ráztunk.
Azért ez rendes dolog volt Lewistől. Meglátjuk, hogyan viszonyulunk egymáshoz innentől. De most ismét vár egy zűrös hétvége az f1ben….