24. rész

Estére értem haza a „családi fészekbe”, de csak annyi erőm volt, hogy ledobjam a táskámat, odamormogtam nekik egy Sziasztok-ot, és már zuhantam is az ágyba, ráadásul ruhástól.
Reggel arra keltem, hogy anya elhúzza a függönyt, engem meg elvakít a napfény.
- Jaj, anya, muszáj volt ezt. Az embert még aludni se hagyják.- mondtam morcosan, kisöpörtem a hajam az arcomból, majd átfordultam a másik oldalra.
- Igen, muszáj. Fél 10 van, ideje lenne felkelni kisasszony. Hasadra süt a nap.- nevetett és lehúzta rólam a takarót, de elég érdekesen nézett rám
- Te ruhában aludtál? Azért összeszedhetted volna a maradék energiádat, és leöltözhettél volna este. Ennyire lusta nem lehetsz.- korholt le.
- Jól van, bocsánatot kérek. Ettől még nem dől össze a világ.-mondtam flegmán, mire ő csak a fejét csóválta.
- Valaki nagyon morcos ma reggel. Remélem, ez az állapot nem egész napra szól, mert akkor mindenki meneküljön a közeledből.- mondta most már nevetve, és a fenekemre csapott.
- Hééééééé!!!- kiáltottam fel, de már én is röhögtem. Bírom anyában, hogy lehet vele hülyülni, és ha olyanja van, a komoly dolgokat is elvicceljük.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és rekord idő alatt rendbe illetve helyrehoztam magam. Apa nem volt otthon, sőt ahogy megtudtam, csak kedden este jön háza, mivel a Bmw főhadiszállásán vannak, illetve a szélcsatornában tesztelik a kocsit. Segítettem anyának a házimunkában, de ez nem ment olyan zökkenőmentesen, mert folyamatosan az elmúlt pár nap járt a fejemben, ettől kicsit zizi lettem, és enyhén szólva „törtem, zúztam”. 2 tányért sikeresen eltörtem, plusz kiborítottam egy-két dolgot. Anya csak a fejét csóválta mosolyogva, és néha úgy éreztem, hogy „átlát a szitán”, de nem szól inkább semmit. De lehet, rosszul gondolom. Nina délután jött haza a suliból, ahogy meglátott, egyből a nyakamba ugrott. Annyira szeretem benne, hogy olyan lelkes, és mindennek úgy tud örülni. Miután kiörömködte magát, megkért, hogy tartsak vele a városba, mert valami buli lesz a sulijában szerdán, és arra akar valamit venni. Jól eldumáltunk, és észrevette a nyakláncomat is.
- Milyen szép nyakláncod van nővérkém. Gondolom, nem te vetted magadnak.- és mosolyogva rámkacsintott.
- Eltaláltad. Roberttől kaptam vasárnap. Ott volt nálam szerdától-vasárnapig. – mosolyogtam rá. Nina meglepődött, és persze mindenről tudni akart. Én pedig készségesen elmondtam mindent a Török nagydíjtól mostanáig. Persze nem részleteztem ki pár dolgot, mert ahhoz még fiatal a hugicám:))
- Látszik rajtad, hogy szerelmes vagy, de nagyon. Beleestél, mint 6 ló a gödörbe.- vigyorgott a húgom, mire bólogattam.
- És apával mi van?-kérdezte, mire kicsit elkomorodtam.
- Semmi. Néha olyan furcsának tűnik velem szemben, pl. amikor lekéstük a reggelit Törökben, de nem tudom, hogy gyanakszik-e esetleg. Próbálunk nem feltűnőek lenni, de már vannak jó páran akik tudják, szóval a következő nagy lépés az lesz, hogy oda kell állnunk apa elé, és elmondani neki a dolgot.- válaszoltam.
- Megértem. Csak annyit tudok ajánlani, hogy ne húzzátok sokáig, mert annál rosszabb lesz. Jobb minél hamarabb túlesni rajta, ha esetleg mérges is lesz apa, hogy megnyugodjon, és ne tartson sokáig a balhé.- biztatott a húgom.
- Itthon nem mond esetleg semmi olyan dolgot, amiből azt szűrnéd le, hogy gyanakodna?- kérdeztem, de megrázta a fejét.
- Nem mond semmi gyanúsat. Kettőtökről nem. Csak a csapat dolgait szokta elmesélni, ha a „szakmáról” beszél.- válaszolta.
Kedden otthon dolgoztam a gépemen, késő délutánra hazaért apa is. Meglepődött, hogy otthon lát, de nagyon örült nekem. A család vacsoránál elmesélte, hogy a 2009-es szabályok úgy fel fogják borítani az egész f1-et, viszont a Kerset támogatta személy szerint. Meg főleg Bernie-t és Mosley-t szidta, hogy azért van ez a sok értelmetlen szabály, mert szerintük több izgalomra, meg előzésre van szüksége a sportnak.
- Nekik meg egy zárt osztályra.- nyögtem be, mire mindenki elkezdett nevetni.
Felhozódtak a régi szép idők, Schumi-Hakkinen, Schumi-Alonso csaták. Azok voltak a szépek, meg az izgalmasak..
- Apa, te ismerted Kate Bishopot?- kérdeztem tőle.
- Személyesen nem találkoztam vele, ő akar hagyta az F1-et amikor én bekerültem, mint csapatfőnök. Azt tudom, hogy Eddie Jordan nevelt lánya.- mondta apa.
- Szerintem nagy teljesítmény, hogy nőként ott volt az F1-ben, mégha nem is a legjobb csapatnál volt.- válaszoltam.
- Igen, nagy küzdő, meg karakán egyéniség volt a lány. De sokszor sújtotta a balszerencse a pályán, és a magánéletében egyaránt.-magyarázta.
- Ezek szerint tudod a háttérinformációkat.- folytattam.
- Milyen információkra gondolsz? Annyit tudok, hogy Fernando-val járt sokáig, de nem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk, Kate azt hiszem, hogy terhes is volt, csak elvetélt.- mondta apa komoly arccal.
- Ohhhh szegény. Biztos megviselte a dolog.- mondtam szomorúan.
- Igen, meg. De én Eddie Jordan helyében nem engedtem volna, hogy a lányom egy pilótával járjon. Én biztos tiltottam volna a kapcsolatot.- mondta.
Mintha a padlót rántották volna ki alólam ezt a mondatot hallva. Teljesen megzavarodtam ezt a kijelentést hallva. Próbáltam a fapofát felvenni a vacsora hátralévő részén, ami szerencsére sikerült is, de legbelül teljes káosz uralkodott. A vacsora után fáradtságra hivatkozva hamar felmentem a szobába, eldőltem az ágyon, és a plafont bámultam, közben pedig sebesen járt az agyam. Teljesen kétségbeestem, nem tudtam, hogy ezek után hogyan fogadná a dolgot apa. Hogy jól, az teljesen kizárt. Nagyon a tűzzel játszunk már, igaza van Ninanak, minél hamarabb elmondom neki annál jobb. De egyedül nem merek eléállni, Robertnek is feltétlenül ott kell lennie, végülis ez a dolog kettőnket érint. Töprengésemből Nina szakított ki, aki mellém feküdt az ágyra.
- Olyan csendes voltál a vacsora hátralévő részében. Ugye, az jár a fejedben, amit apa mondott?- kérdezte.
- Gondolatolvasó vagy. Igen. Nem tudom, hogy mi lenne a megfelelő megoldás. Ez megerősített abban, hogy záros határidőn belül elé kell állni, de félek attól, hogy mit fog reagálni. Nagyon mérges lesz, az tuti, és szerintem sokáig mosolyszünet lesz köztünk. És akkor még Robertről nem is beszélve, az megint más tészta, de az se lesz könnyebb.- mondtam szomorúan.
- Elhiszem, és megértem, hogy kétségbeestél. Nem egyszerű a helyzet, de próbálj megnyugodni, és higgadtan gondokodni. Ha előtte összeszeded a gondolataid, és azt, hogy mit fogtok neki mondani, akkor talán nem fogja lereagálni olyan vészesen. Kitartás, Isa.- mondta, és megsimogatta a hajam.
- Köszönöm Nina. Olyan jó, hogy ennyire bátoritasz, és erőt öntesz belém. Most rám is fér a dolog.- sóhajtottam, és megpusziltam.
- Mire valók a testvérek?- kérdezte mosolyogva, és az én arcomon is feltűnt egy halvány mosoly.
Este nem tudtam aludni, csak forgólodtam az ágyban, így elővettem az mp3-mat és Coldplay számokat hallgattam. Ezek a számok mindig megnyugtatnak, és az együttest is szeretem. Reggelre eldöntöntöttem, hogy Monacoban elmondjuk neki a dolgot. Csak legyen elég bátorságunk elállni….
Szerda reggel apa bejelentette, hogy pénteken tartanak egy estélyt a Forma1-eseknek, szóval úgy készüljek, hogy nagyon ki kell öltözni oda. Nagyon jó..Semmi olyan nagyon báli ruhám nincsen velem, de muszáj vennem valamit, mert a monaco-i sznob „felső tízezer” elé, nem állhat az ember egy egyszerű alkalmi ruhában, mert kinézik. Apa se örült a dolognak, mert neki is szmokingot kell viselnie, pedig nagyon utálja. Nyakamba vettem a várost, és elindultam „ruhavadászatra”:) Meg is láttam egy szépséget, de az ára is szép volt, már majdnem otthagytam, de nagyon hívogatott, hogy vegyem meg:) Gondoltam egyszer élünk, és ezzel a ruhával biztos nem fogok kilógni a sorból:) Meg a jókedvem is megjött tőle. Senkinek nem mutattam meg, legyen meglepetés mindenkinek.
Délután elérkezett az idő, hogy elinduljunk a csillogó Monacoi Hercegségbe……

23. rész

Csütörtök délelőtt pihenéssel telt el, rengeteg sétáltunk Genfben és a Genfi tó partján. Még a nap is másképpen sütött ránk. Még szerencse, hogy a svájciak nagy ívben tesznek rá, ha valamilyen híresség az utcán sétál, így nyugodtan lehet bármit csinálni, nem fog másnapra-címlapra kerülni a dolog. Délután együtt főztünk vacsorát Robbal. Pontosabban én főztem, ő pedig segített:)
- Ne te! Mit eszünk este, ha már előre elpusztítod a kaját?- csaptam a kezére vigyorogva, mert éppen az egyik húsból „lopott” egy nagyobb falatot.
- Majd megeszlek téged. Bár lehet, megfeküdnéd a gyomrom, mert túlságosan is édes vagy.- mosolygott rám, egy mozdulattal felrakott a konyhaasztalra, és hosszan megcsókolt. Viszontcsókoltam, és a lábaimat szorosan a dereka köré fontam, és a hátát kezdtem el simogatni. Ezeket az idilli pillanatokat, egy éles hang szakította félbe. A sütő volt oly kedves jelezni, hogy készen van a hús.
- Fene essen ebbe a sütőbe.- morogtam az orrom alatt, Rob csak mosolygott rajtam.
Vacsora alatt megbeszéltük, hogy másnap jó lenne felmenni egy kicsit kerékpárral a hegyekbe, ahol én is voltam múltkor. Vacsora után egy hirtelen ötlettől vezérelve, elmentünk a moziba, valami jó kis filmet megnézni. Egy fekete hosszúnadrág, és egy fűzöld ujjatlan felsőt vettem fel a mozizáshoz. A választásunk a Benjamin Button különös életére esett. Nagyon-nagyon jó film volt, elgondolkodtató, kicsit siratós is egyben. Nem szeretem annyira Brad Pittet, de van pár filmje, amiben nagyot alakít, és ez is azok közé tartozik. A vetítés után elmentem a mosdóba, de mire visszajöttem Robertet nem láttam sehol. Pár pillanat múlva azonban előkerült széles mosollyal az arcán.
- Te meg merre jártál? És mitől van ilyen jókedved?- kíváncsiskodtam.
- Csak nézegettem a kirakatokat. Csak úgy, jókedven van egyszerűen.- nevetett rám.
- Valld be, meg akartál szökni, csak nem sikerült.- nevettem rá kajánul.
- Nem őrültem meg, hogy itthagyalak. Tényleg csak a kirakatokat nézegettem.- vigyorgott.
- Jól van na, csak vicceltem. Láttál valami szépet?- kérdeztem.
- Tőled szebbet? Nem.- kacsintott rám, én ezt a bókot egy csókkal jutalmaztam. Fáradtak voltunk, de szép élményekkel gazdagodtunk a mai napon.
Pénteken felpakoltuk a cuccot, csomagoltam pár kaját, plédet, majd útnak indultunk. Szerencsém volt, hogy Thomas biciklije nálam volt, egész pontosan ő hagyta itt nekem anno, mert neki nem kellett, mert úgy érezte, hogy nem illene az új image-éhez egy bicikli. Röhejes, de hagyjuk. Ez a múlt. Felkerékpároztunk a hegyekbe, leterítettük a plédet, és kényelmesen elhelyezkedtünk. Kicsit hűvösebb volt, mint tegnap, de tiszta volt az idő, és lehetett gyönyörködni a kilátásban. Robertet teljesen lenyűgözte a látvány, mesélte hogy Lengyelországban is van jó sok hegység, de egyik se ilyen gyönyörű, mint ez. Mesélt nekem Lengyelországról, sok mindent megtudhattam tőle, olyanokat is, amiket nem írnak az útikönyvek.
- Látom neked is adtak pár Puma-s ruhát a szponzorok.- utalt a fekete megkötös Puma felsőmre.
- Te csak azt hiszed, drága. Úgy kellett könyörögnöm nekik, hogy nekem is adjanak valami felsőt, mert én „nem vagyok a csapat tagja”, és még azt se vették figyelembe, hogy Mario lánya vagyok. Utálok az apámra hivatkozni, de most az egyszer alkalmaztam ezt a módszert, mert nagyon tetszett ez a felső.- mosolyogtam rá.
- Megértem, hogy nem szeretsz apádra hivatkozni. Másrészről meg nem is vagy olyan, aki csak az apja hírnevéből él. – simogatta meg az arcom.
- Nem is akarok olyan lenni. Ha bemutatkozok valakinek aki jártas az f1-ben, az egyből levágja a nevemből,hogy ki is vagyok. Nekem ennyi elég. Ezért is végeztem el az egyetemet, és szereztem egy normális munkát, mert a saját lábamra akartam állni, és nem apuci pénzén élősködni. Erre tökéletes példa Tamara Ecclestone. Villog itt a futamokon, meg nagyra tartja magát a riporterkedéssel, de csak azért van ott, ahol van, mert az apja az, aki. Így könnyű. De Kristinnek is az apja nagy fejes, és Tim nem meri elküldeni, mert akkor keresztbe tesz nekünk. Pedig szíve szerint megtenné.- sóhajtottam.
- Ne foglalkozz velük. Éljék csak a saját „tökéletes” világukat. Az ilyen emberek csak kívülről látszanak boldognak, de hidd el, ők is tudják, hogy valójában nem sokat ér a hírnevük, mert egy idő után elfelejtik az apjukat, és már ők se lesznek olyan érdekesek.- mosolygott rám.
- De bölcs valaki.- nevettem rá, és megcsókoltam.
- Holnapra mi legyen a program?- kérdezte kedvesen.
- Mit akarsz, még a mai napnak sincs vége. Amúgy nem tudom. Bár tegnap ahogy sétáltunk a genfi tó körül, láttam pár kisebb hajót, amiket lehet bérelni. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk hajókázni. Biztos jó buli lenne. – vigyorogtam rá.
- Egész jó ötlet. De tudnánk navigálni?- kérdezte nevetve.
- Nem kell azt navigálni. Beindítottod a motort, és a kormánykerékkel irányítod a hajót.- nevettem.
- Nem olyan egyszerű ez, ahogy hangzik. De benne vagyok. Csak nem fogunk nekiütközni semminek.- vigyorgott rám, és csókot adott a számra.
- Danke. Ich liebe dich.- mondtam, de ráeszméltem, hogy milyen nyelven tettem ezt, és kicsit zavarba jöttem.
- Keine ursache!(nincs mit). Ich auch( én is).- mosolygott rám, és újra megcsókolt.
- Bocsánat, nem tudom miért mondtam németül az előbbi mondatomat.- mosolyogtam.
- Nem kell bocsánatot kérned. Néha az anyanyelv kifejezőbb, mint a tanult nyelv, bármennyire is hasznlod a tanult nyelvedet, sokszor ez bukik ki belőled. Jártam már így én is.- mondta.
- De úgy látom, nem panaszkodhatsz a német nyelvtudásodra. Egész jól megy.- mondtam neki, és most már csak azért is németül beszéltem hozzá.:)
- Igen, tudok németül, de ez nem csoda, hiszen egy német csapatnál vagyok, nem mellesleg egy német lány a barátnőm.- mondta vigyorogva németül.
- Azért irigylem a nyelvtudásodat. Az anyanyelveden kívűl 4 másik nyelven beszélsz. Ezek közül melyik a kedvenced?- kérdeztem tőle mosolyogva.
- Szerinted? Az olasz. Félig én is az vagyok, hiszen rengeteg időt töltöttem Olaszban. De szeretem a spanyolt is, azt is megértem, csak még a beszéd annyira nem megy. De azt elég könnyű volt megtanulnom az olasz miatt. Fernandoval néha spanyolul dumálunk, neki is könnyebb azért.- mondta nevetve.
- Én is szeretnék spanyolul megtanulni. Az olaszból nekem is könnyen menne szerintem.- mosolyogtam, mire ő bólogatott.
Délután 2-kor indultunk hazafelé, megebédeltünk, és csak arra vágytunk, hogy letegyük magunkat. Elég fárasztó dolog a hegyi kerékpározás:)
Pénteken már hajnali 5-kor fent voltunk, hiszen az este nagyon korán lefeküdtünk. 2 bögre forró csoki, és egy meleg takaró társaságában kiültünk a tornácra, és élveztük a hajnali csendet, meg persze egymás társaságát:)p
Délelőtt elindultunk a mi kis „hajókirándulásunkra”:) A kikötöben egy kis szópárbaj alakult ki köztünk, hogy ki is fizesse ki a bérleti díjat, mind a ketten magunk akartuk kifizetni a költségeket, de végül Rob győzött. Kibéreltünk egy kisebb hajót, és elhagytuk a kikötőt. Robnak nem volt igaza, mert elég könnyű volt irányítani a hajót, eleinte ő vezetett, de elővettem az ártatlan kislány-os nézésemet, és nem volt más választása, mint hogy átadja nekem a kormányt:) Amit én egyszer a fejembe veszek…:P Élveztem, hogy csak úgy lobogtatja a hajamat a szél.. A tó közepén leállítottam a motort, és rengeteg fotót csináltunk a hajóról, a tájról, meg persze egymásról is. Eszembe jutott egy flúgos ötlet, és kíváncsi voltam Rob reakciójára. Nekidőltem a korlátnak, és egy kicsit jobban kihajoltam a víz fölé..
- Isa, kicsit gyere beljebb, mert le fogsz esni onnan.- mondta Rob.
- Dehogy fogok, itt van a korlát. Nem lesz semmi bajom. Akár jobban is kihajolhatnék.- és meg jobban átdőltem a korláton.
- Isa, ne hülyéskedj! Azonnal gyere vissza! Hirtelen megszédülsz és beleeshetsz a vízbe.- mondtam most már idegesen.
- De én tudok úszni. Egyből visszajönnék a hajóra.- mondtam komoly pofával.
- Nem tudhatod, hogy milyen mély és hideg a víz, egyből begörcsölne a szíved, úgyhogy légszíves.- mondta ingerülten, de tovább kötöttem az ebet a karóhoz, és már a korlátra is felléptem.
- Ha beleesnék a vízbe, azért utánam ugranál?- kérdeztem vigyorogva, és már majdnem elengedtem a korlátot.
- Isabel!! Azonnal szállj le onnan, vagy én rángatlak le!!- kiáltotta mérgesen,és már jött is oda, hogy leszedjen a korlátról, de én megelőztem.
- Jól van, jól van. Csak téged teszteltelek, hogy reagálsz a dologra.- nevettem, de ő nem nagyon díjazta a viccet.
- Ez nem jó vicc. Bármelyik pillanatban belepottyanhattál volna a vízbe. Olyan makacs és önfejű vagy.- monda még mindig dühösen.
- Tudom. Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni.- mondtam, és édes csókokkal engeszteltem ki.
Délután 1-re vittük vissza a hajót, szinte majdnem körbejártuk az egész tavat. Otthon Robert összepakolt, mert vasárnap már kora reggel hazamegy. Megbeszéltük, hogy este elmegyünk vacsorázni valamelyik étterembe. Az este hamar eljött, én éppen készülödtem. Egy combközépig érő pánt nélküli fekete ruhát vettem fel, és éppen kerestem hozzá egy nyakláncot, de sehogy sem találtam. Egyszer csak Robert kezét éreztem a nyakamon, és valamit a nyakamba rakott. Lepillantottam, és egy ezüst nyaklánc volt, rajta pedig szív alakú forma díszelgett. Nagyon szép volt az egész nyaklánc.
- De ezt a nyakláncot mikor vetted?- kérdeztem értetlenül.
- Csütörtökön, a bevásárló központban. Amikor úgy „eltűntem”. Megtetszett nagyon a nyaklánc, és megvettem. Tetszik?- kérdezte bátorttalanul.
- Jaj, nagyon tetszik. Nagyon szép nyaklánc. Csak ezt fogom hordani. Nagyon szépen köszönöm.- mondtam, és hosszú csókkal köszöntem meg neki ezt az ajándékot.
Lassan elindultunk az egyik elegáns étterembe, a hangulat nagyon jó volt, ám egyszer csak megpillantottam ahogy Lewis és Nicole bejönnek az étterembe. Káromkodva buktam le az asztal alá, szegény Rob nem értette mi van velem, de feltűnésmentesen Lewis-ékra mutattam, és ő is egyből nagyon érdekesnek találta az étlapot:) Annyi étterem van Genfben, miért pont ide kellett jönnie ezeknek. Reméltem, hogy nem vettek észre,mert kinézem lewisből, hogy egyből világgá kürtöli, hogy együtt látott minket Robbal, már csak a múltkori incidensünkből kiindulva. De úgy látszik, nem tetszett nekik a hely, mert a szájukat húzogatva pár perc után távoztak. Nagy kő esett le a szívünkről, egymásra néztünk és elröhögtük magunkat. Jó kis közjáték lett volna, ha Lewis-ék mégis maradnak az étteremben…:)))) Az este nagyon jól telt el, fantasztikusan éreztük magunkat,és a felszolgált étel is finom volt. Robertet reggel kikísértem az állomásra, utána én is készülődtem haza a kis családomhoz….

22. rész

Mi? Pont most kell Bernbe mennünk? Nem tudtál volna hamarabb szólni?- kérdeztem mérgesen Timtől. Ez a mondat hétfő délelőtt hangzott el az irodában. Drágalátos főnököm kitalálta, hogy menjünk el valami média konferenciára. A bökkenő csak az, hogy 2 napot lennénk ott, és csak szerda délután érnénk haza. Így lőttek az olaszországi kirándulásomnak…
- Bocsánat Isabel, de nekem is reggel szóltak az illetékesek. Nekem sincs nagy kedvem menni, de ezt már hónapokkal ezelőtt megbeszéltük, hogy megyünk, csak most szóltak az időpontot illetően.- válaszolta Tim.
- Ők is jópofák. Egy nappal előtte szólnak az embernek, hogy másnapra legyél ott. Nekem programom lett volna szerdára. Olaszországba mentem volna.- mondtam letörten.
- Tényleg? De jó dolgod van. Mit csináltál volna Olaszban?- kérdezte kíváncsian Tim.
- Robert díjat kap, és szerettem volna a helyszínen lenni, hogy egy cikket írjak erről.- válaszoltam neki. Timet nem akartam beleavatni a dolgok állásába. Még.
- Értem. Sajnálom, hogy nem tudsz elmenni, de nem olyan fontos most az a cikk.- biztatott. Bólogattam, de magamban hozzáfűztem, hogy nekem nagyon is fontos lett volna hogy Olaszországba menjek.
- Akkor holnap mikor indulunk? És lesz valami különleges alkalom esetleg, vacsora, bál. Csak azért kérdem, hogy úgy készüljek ruházatilag.- mondtam.
- Nem lesz semmi olyan esemény, amire esetleg nagyon ki kéne csípni magunkat. Előadások lesznek, egy kis pofavizit, meg vacsora a végén.- válaszolta Tim.
- És a drága „barátosném” Kristin is ott lesz?- kérdeztem gúnyosan.
- Nyugodj meg, nem lesz ott. Valami teniszverseny van Madridban, és ott van egész héten.- mondta mosolyogva Tim. Hurráá.. Egy darabig nyugtom lesz tőle. Timmel még beszélgettünk a hétvégi munkámról, mondta, hogy ő úgy jelenteti meg a cikket, ahogy leírtam, ha Kristin szólna, csak bízzam rá.
Megköszöntem a segítségét, és szomorúan távoztam az épületből. Ez a nap pocsékan kezdődik. Ez a hír most úgy betett nálam, hogy semmihez nem volt kedvem. Elmentem bevásárolni, de csak bámultam kifelé a fejemből a pultoknál. Hazamentem, kimostam azokat a ruhákat, amiket az útra viszek, meg nagyjából összeraktam a dolgokat, de alapjáraton semmihez nem volt kedvem. Délután felhívtam Robertet, hogy közöljem vele a rossz hírt.
- Szia kicsim! Mi újság van? Hogy vagy?- kérdezte Rob jókedvűen.
- Szia cicám! Jól vagyok. Viszont van egy rossz hírem.- mondtam letörten.
- Valami baj van?- aggódott Robert.
- Nem.. illetve igen.. Mindegy. Szóval az a helyzet, hogy nem tudok veled Faenzában veled lenni a díjátadón. Most mondta a főnököm, hogy holnap Bernbe kell utaznom a csapattal valami konferenciára. És csak szerda délután jövünk haza. Nagyon el szerettem volna menni Olaszországba, csak közbeszólt ez a hülye konferencia.- mondtam letörten.
- Sajnálom én is nagyon. De ne légy szomorú, kérlek. Én is csak megyek meg jövök. Nem dőlt össze a világ. Az ilyen sajnos benne van a pakliban. Én is nagyon szerettem volna, ha itt vagy velem, de megértem. – próbált lelket önteni belém Rob, de neki is szomorú volt a hangja.
- Tudom, de úgy készültem már rá. És azok is csak most tudtak szólni, hogy másnap legyen itt mindenki Bernbe. Mindegy, ez a szervezés hiányát mutatja. Azért érezd magad jól Faenzában, és mégegyszer gratulálok. Azért a díjat majd mutasd meg Monacoban.- mondtam mosolyogva.
- Mindenképpen elviszem. Az lesz az első neked megmutatni. Neked meg jó utat, meg kitartást a konferenciához. Minden nap hívni foglak. És ne csüggedj. Előfordul az ilyesmi.- mondta kedvesen.
- Köszi szépen. Kitartás az kell hozzá. A hátam közepére se kívánom. Ajánlom is azokat a napi hívásokat.- nevettem.
- Végre jobb kedved lett egy kicsit. Most mennem kell, légy jó, vigyázz magadra. Szeretlek kicsim. Csókollak.- mondta Rob.
- Te is vigyázz magadra, és jó szórakozást a díjátadóhoz. Én is, csóközön neked.- mondtam, majd vonalat bontottunk.
Kicsit jobb kedvem lett a nap hátralévő részében, örültem, hogy Rob ilyen megértő volt. összepakoltam a szükséges dolgokat, és ruhákat, majd korán lefeküdtem, hiszen reggel 7-kor indultunk Bernbe.
Másnap reggel kómásan és álmosan gyülekeztünk a busz előtt. Összesen 20-an voltunk hivatalosak erre a konferenciára, az odaút viszont nagyon jól eltelt, annyit hülyéskedtünk meg röhögtünk a többiekkel, Kristint az egyik srác fantasztikusan ki tudta parodizálni, pontosan olyan pofákat vágott, mint ő. Jó kis munkaközösséget alkotunk azért, leszámítva 1-2 embert ugyebár. Odaérve lecuccoltunk a szállodába, majd a szervezők körbevezettek minket a városban. Nem mondom, nagyon szép város Bern, az óvárosa meg egyszerűen gyönyörű. Ellaknék itt, de túlságosan megszoktam Genfet már. A városnézés után megebédeltünk, majd elkezdődöttek az előadások. 1-2 érdekes volt, de a többin majdnem bealudtam. Csupa unalmas kockafej… A keddi napon is eseménytelenül telt el, előadás, előadás hátán, pozítivum, hogy isteni kajákat szolgáltak fel nekünk. És más városokból érkezett kollégákkal is megismerkedtünk, és jól elbeszélgettünk velük. A záró vacsora után felhívtam Robot, és egy órán keresztül dumáltunk. Már ott volt Faenzában, a kocsit majd másnap reggel viszik oda. Szinte elképzeltem magam elé annak az arcát, aki békésen közlekedik az utcán a kocsijával, egyszer csak megelőzi a Bmw forma1-es változata:))) Szerdán még tartottak nekünk pár előadást, majd állófogadás következett, ahol megköszönték, hogy megtiszteltük jelenlétünkkel a konferenciát. Na igen, én kevésbé köszönöm nektek, hogy belerondítottatok a heti programomba, de alapjáraton nem volt ez olyan szörnyű. De már alig vártam, hogy végre elinduljunk haza, szinte az elsők között voltam, akik összepakoltak, és a buszhoz mentek. Délután 3 órára értünk vissza Genfbe, örültem hogy hazakeveredtem végül, ledobtam a cuccomat, megfürödtem, készítettem valami kaját, és leültem a tv elé, és felhívtam Robot:
- Szia drága! Hazaérkeztem épségben. Mi újság van? Milyen volt a díjátadó?- kérdeztem vidáman.
- Szia kicsim! Jó volt, az egész nem tartott tovább másfél óránál. De jó volt nagyon. Megkaptam a díjat, gratuláltak, fotózkodtunk, volt egy kis állófogadás, most pedig hazafelé tartok kocsival. Nálad mi újság van?- mondta.
- Örülök, hogy jól érezted magad. És milyen volt utcán kocsikázni? Velem nem sok, fáradt vagyok kicsit, de nem volt olyan szörnyű.- mondtam jókedvűen.
- Nagyon jó volt. Kicsit átalakították a kocsit, hogy megfeleljen a körülményeknek, de egy élmény volt. Gyakoroltunk kicsit Monacora.- nevetett.
- Bárcsak ott lehettem volna. Mit fogsz csinálni a héten? Mitől visszhangzik így a telefonod Robert? Hol vagy?- kérdeztem.
- Semmi baj nincsen. Még nem tudom, majd alakul valami program. Hogy hol vagyok? Mindjárt megtudod.- válaszolta sejtelmesen Rob, majd lerakta. Egy idáig értetlenül bámultam a mobilra, de ebben a pillanatban csengettek.
- Itt vagyok.- mondta nevetve Robert az ajtó előtt.
Örömömben elhajítottam a mobilomat, kicsit szétesett, de nem számított. Akkorát sikoltatottam boldogságomban és a meglepetéstől, hogy azt szerintem a szomszéd is meghallotta, és most ijedtében tárcsázza a segélykérő vonalat, hogy valakit terrorizálnak a szomszédban. Robert szegény,majdnem hátraesett,amikor a nyakába ugrottam, és össze-vissza csókoltam, ahol értem. Alig bírt bejönni a házba, mert a nyakán csüngtem, és szorosan öleltem a derekát a lábaimmal.
- Isa, Isa…kicsit leraklak, mert már nem bírlak el.- mondta ki nehezen Rob 2 csók között.
- Alig tudom elhinni, hogy itt vagy. Valaki csípjen, hogy felébredjek. –mondtam boldogan, már a földön voltam, de még mindig szorosan öleltük egymást.
- Nem álmodsz cicám. Tudod, ha Mohamed nem jön a hegyhez, a hegy jön Mohamedhez.- vigyorgott rám, mire kicsit oldalba löktem.
- Igazolt hiányzásom van a mai napról, szóval nem róhatod fel. Kis füllentős, azt mondtad, hogy hazafelé mész. De elnézem neked, mert nemes célt szolgált a dolog.- nyújtottam ki a nyelvem, mire meglegyintette kicsit az arcom.
- Hoztam neked valamit.- mondta, kiment a kocsihoz,és pár perc múlva visszatért.
- Íme, a díjam. Mondtam, hogy az elsők között fogom megmutatni neked.- mondta büszkén és a kezembe adta. Jó kis súlya volt. Egy Forma1-es kocsiban ülő pilótát ábrázolt a szobor. Nekem nagyon tetszett a kinézete.
- Nem semmi. De akkor nem is gondoltam rá, hogy tényleg komolyan veszed.- mondtam nevetve, és gyengéden megcsókoltam.
- Igazából én sem. Hirtelen ötlet volt, mondhatnám azt is, hogy pont erre jártam. Hiányoztál, nagyon.- mosolygott, és végigsimított az arcomon. Mélyen a szemébe néztem, és szenvedélyesen megcsókoltuk egymást. Ismét a nyakán csüngtem, és folyamatosan elhalmoztuk egymást csókokkal mindenütt. A ruháink nagy többségét lerángattuk egymásról, mire elértünk az ágyhoz. Lovagló ülésben végigcsókoltam és simogattam az összes porcikáját a testén, ő a gerincemet és a combomat simogatta, amitől a hideg futkosott a hátamon. Pár pillanat múlva már ruha nélkül öleltük és csókoltuk egymás testét, végül a szenvedély hulláma mindkettőnket magával ragadott.
- Maradj itt velem pár napig. Ahogy láttam, táskával jöttél.- mondtam pihegve a karjaiban. Rámnézett, és hosszan megcsókolt.
- Tetszik az ötleted. Még jó, hogy pakoltam be ruhákat. Akarva akaratlanul többet is pakoltam.- nevetett.
- Látod, ez a sors keze volt. Remélem, jól fog telni a hét hátralevő része.- mondtam, és a mellkasára hajtottam a fejem.
- Ebben biztos vagyok.- mondta, és megcsókolta meg a homlokom. Fáradtan és kimerülten szenderültünk el.

21. rész

A futam pontban kettőkor elkezdődött. Előtte sikerült összefutnom az „emberemmel”, de csak annyira volt időm, hogy sok sikert kívánjak neki, és egy gyors „szerencsecsókot” adtam neki. A futam kezdete után nem sokkal történt egy „aprócska” baleset. Szerencsére nem nálunk, hanem Nakajima és Giancarlo akadtak össze elég szépen, de úgy, hogy Carlo kocsija felemelkedett, és majdnem oldalról átsiklott Kazuki Williamse felett. Kicsit leamortizálták a kocsit, de komolyabb baj nem történt. Az élen a 2 Ferraris nagyon elhúzott. Felipe sokkal jobban kezelte a 300 lóerős kocsit, mint a kis gokartot pénteken:P A fiúk a 4. és 9. helyen rótták a köröket. Más érdemleges dolog nem nagyon történt a futam alatt, Felipe olyan nagy előnnyel nyert, hogy már a verseny felénél behúzhatta volna a kéziféket, és úgyis első lett volna. Nagyon fekszik neki ez a török pálya. A 2. helyet Kimi bérelte ki, a 3. hely Lewis-nak jutott. Van olyan érzésem, hogy ez a vb cím a Ferrari és a McLaren között fog eldőlni. De legalább izgalmas az egész, hogy többesélyes a vb. Nem hinném, hogy a BMW bele tudna szólni, de még messze a vége, bármi megtörténhet:) Robert az 5. Nick a 9. lett végül. Kicsit én is azt kezdtem érezni, mintha megrekedt volna ez a fejlődés a csapatnál, és apa meg a mérnökök elég nyugisnak tűnnek ilyen téren. Nem tudom mire várnak, mert a többi csapat sem tétlenkedik, és mire észbe kapunk, lehet, hogy már késő lesz. De ez nem az én asztalom, hanem az, hogy most megint elinduljak a körutamra, és „kérdezősködjek” a pilótáknál.
5 órára végeztem is mindenkivel, összeszedtem a cuccaimat, és a hotel felé indultam. Egy sms-t kaptam a mobilomra Robtól, hogy menjek a parkolóba, mert ott vár rám. Láttam a kijelzőn, hogy párszor keresett már, csak le volt halkítva a telefonom. A parkolóban meg is láttam, a Bmw-jének dőlve, mikor meglátott, szélesen elmosolyodott, és kinyitotta előttem a kocsiajtót.
- Csakhogy megjöttél végre, drága. Már azt hittem elindultál haza, és hiába szobroztam itt annyi időt.- mondta egy csók kíséretében a kocsiban.
- Rám vártál egész idő alatt?- kérdeztem édes mosollyal az arcomon.
- Na, szerinted kire vártam? A Mikulásra?- nevetett rám.
- A Mikulásra várhattál volna, ugyanis már rég elmúlt a december. Köszönöm szépen azért, imádlak cicám!- mondtam, és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
A kocsiban beszélgetünk a mai futamról, én elmeséltem neki a munkahelyi problémákat, pontosabban a „Kristin-faktort”. Ő is teljesen ledöbbent, és nekem adott igazat, valamint hozzátette, hogy eszem ágában se legyen átírni a cikket, mert ezzel teljesen behódolnék neki. Annak ő se örült, hogy kint lesz a futamokon, mert szerinte ez állandó feszültségforrást jelente nekem, de megnyugtattam, hogy próbálom őt levegőnek nézni, és nem venni tudomást róla, és hozzátettem, hogy nem sűrűn fogok találkozni vele, mert ő nem marad végig a versenyhétvégéken, mire ő bólogatott, és biztatólag megszorította a kezem. Sikeresen rábeszéltem a ma esti Red Bull partyra, nem sok kedve volt hozzá, mert fáradt volt, de a női praktikáknak hála, végül beadta a derekát.:)
A szobámban összepakoltam a dolgokat, hogy ne reggel keljen kapkodnom, amikor megyek haza, és kikészítettem a ruhámat, amit a buliban fogok viselni. Egy combközépig érő, mell alatt szűken szabott, piros szaténruhát, egy piros magas sarkú cipőt, és piros kövekkel kirakott nyakláncot és fülbevalót. Enyhén szólva piros leszek, de nagyon szeretem a piros színt. Átkopogtam apához, 1 órán keresztül trécseltünk, közben pakolászott. Megígértem neki, hogy igyekszek elszabadulni otthonról, és egy kicsit hazamegyek. Persze csak az olaszországi kiruccanást követően… Apát lekísértem a hallba, elbúcsúztunk egymástól, majd siettem vissza, hiszen Timnek is el kellett küldeni az anyagot, és készülnöm kellett. Továbbítottam neki a dolgokat, és melléírtam, hogy nem fogom átírni a cikket, és ha ezzel is baja lesz Kristinnek, ezt se fogom, slussz passz. A témát lezártnak tekintem részemről. A buli 9-kor kezdődik, Sebi szerint leszünk egy jó páran pilóták, pilótabarátnők, és pár vip vendég. Este fél 9-re teljesen elkészültem, a hajamat 2 oldalt megtűztem egy-egy csattal, a végét pedig kivasaltam. Kopogtattam Rob ajtaján, aki az ajtónyitás után alig bírt megszólalni.
- Szédítően jól nézel ki. Vigyáznom kell rád ma este, nehogy lecsapjanak a kezemről.- mondta, és hosszasan megcsókoltuk egymást. Rajta egy mintás póló, és fekete farmer volt.
- Köszönöm. Ajánlom is, hogy vigyázz rám. De téged soha nem cserélnélek le másra, nem ettem meszet.- kacsintottam rá, és elindultunk a party helyszínére.
Mire odaértünk, már félig tele volt a terem emberekkel. Ott volt Sebi Hannával, és láttam Naty-t is. Kimi, és Felipe sem hiányozhatott onnan, még Rafa is ott volt. Lewis-t is láttam, ő nem akárkivel volt ott, mint a Pussycat Dolls énekesnőjével, Nicole-lal, és nagyon egymásba voltak gabalyodva, így a buli elején már. Nem tudom, mikor jöhettek össze, de minden unszimpátiámat félretéve, el kell ismernem, egész szép párt alkotnak. Fernando-t nem láttam, de Robert felvilágosított, hogy ő már ma este hazament. A Forma1-es társaság további tagjait Jarno, Timo, Jenson és Webber alkotta, de folyamatosan érkeztek az emberek. Mi fent az emeleten, egy hátsó asztalnál foglaltunk helyet. A kétszemélyes társaságunk kiegészült Sebivel, Hannával, Felipével, Rafaval, Kimivel, de folyamatosan jöttek-mentek az emberek az asztalunknál. Naty a legtöbb időt Heikkivel töltötte, és ha a szemem nem csal, nagy lamur van kibontakozóban köztük. Kicsit meglepődtem azon, hogy Naty és Heikki, mert azt hittem, hogy neki Catherine a barátnője, de úgy látszik lemaradtam pár dologról. Kimi és Sebi mint 2 kölyök, olyan jól elvoltak. Annyira aranyosak, imádom őket! Ódákat zengtek a bulis élményeikről, illetve hogy Sebi egyszerűen képtelen megverni Kimit fallabdában, egyszerűen verhetetlen benne. A finn csak úgy öntötte magába egymás után a vodka feleseket, hihetetlen, hogy mennyit bír inni, és meg sem látszott rajta, csak annyi, hogy sokkal jókedvűbb lett tőle, de nem volt részeg. Én főleg Martinit ittam az este folyamán, lehet, hogy becsiccsentettem kicsit, de ennyi kell a bulihoz.:) Robert nem ivott alkoholt, inkább ásványvíz és üdítő volt a favorit nála. Végre elkezdtek bulis számokat adni, és a társaság nagy része elment táncolni, minket is beleértve. Nagyon jó volt a hangulat, de ezt már megszokott a red bull bulikon. Robbal mi is nagyon élveztük a táncot, jó sokáig bírtuk, aztán ő felment kicsit pihenni, én maradtam még Kimiékkel lent. Rob a lelkükre kötötte, hogy két szemük legyen rajtuk, nehogy valaki „elraboljon”, persze azért ő is figyelt minket fentről.:) Nemsokára én is elfáradtam, és felmentem az emeletre, de előtte vettem 2 energiaitalt magunknak, hogy bírjuk a tempót.
- Tessék szívem. Egy kis frissítő.- mosolyogtam rá az asztal mellett állva.
- Köszi. Kifáradtál te is?- kérdeztem vigyorogva.
- Aha, kicsit megpihenek, elég pörgős a tempó. – nevettem, mellé akartam ülni, de ő gyorsabb volt, és egy hirtelen mozdulattal az ölébe húzott. Kajánul rávigyorogtam átkaroltam a nyakát, és szenvedélyesen megcsókoltam. Elkapott minket a hév, és érzéki csókok millió következtek. Robert keze a ruhám alá siklott, és a combom kezdte el simogatni, én a nyakát céloztam meg forró csókokkal. Teljesen belemerültünk a dologba, illetve egymásba, amikor egy csattanást hallottunk, és Kimi hangját a fejünk felett.
- Menjetek szobára, drágáim. Feljelenthetnek a végén közszeméremsértésért.- röhögött ránk.
- Menjél már magadnak. Mintha soha nem lettél volna szerelmes. És neked már feleséged is van, szóval tudnod kéne a dolgokat.- nyújtottam ki a nyelvem vigyorogva. Robert csak nevetett rajtunk, és csóválta a fejét.
- De mi volt az a nagy csattanás? Nekimentél az asztalnak? A távolságot nem tudtál jól bemérni?- kérdezte Rob mosolyogva.
- Csak az asztalra csaptam, hogy jelezzem nektek az ittlétemet. Direkt volt a dolog.- vigyorgott ránk.
- Mocsok vagy, tudod? Nem a bárpultnál vagy, hogy ezzel a csaposnak jelezd, hogy kérsz meg egy kör vodkát.- vágott vissza Rob.
- Nem vagyok az, de ez jó poénnak tűnt. Apropó vodka. Nem kértek? Meghívlak titeket egy körre.- kérdezte
- Kösz nem. Rob nem iszik alkoholt, én meg nem szeretem a vodkát. Pontosabban tisztán nem szeretem. A vodka-narancsot megiszom, de most azt se kérek.- mosolyogtam. Kimi visszatért a tánctérre, mi pedig kiálltunk a karzatra egy kicsit nézelődni. Lent Nico, Lewis, Nicole táncolt egy barna hajú lánnyal együtt. Nem ismertem a lányt, a Williamsnél vagy a Mercinél dolgozhat. Egy biztos. Őrült jól tud táncolni. Elképesztő milyen koreografákat csinált, biztos valami táncsuliban tanulta ezeket vagy a véreben van. Másnak is nagyon tetszett, mert sokan csodálkozva figyeltékőket, nagyon jól eltáncoltak ők így négyen, de a lány tánctudása vitte a primet. A szám végeztével páran meg is tapsolták őket, aztán a lány elindult Nico társaságában az emeletre.
- Sziasztok! Elnézést, hogy zavarásért, de az előbb láttalak titeket táncolni, és szenzációsak voltatok. Minden elismerésem.- mondtam lelkesen.
- Szia Isabel! Kösz szépen! A legfőbb elismerést Amy-t illeti, mert ő a nagy tánczseni.- fordult a lány felé mosolyogva, és angolul folytatta volna a társalgást velem, de a lány félbeszakította.
- Nuygodtan beszéljetek az anyanyelveteken, miattam nem kell nyelvet váltanatok. Tudok olyan jól németül, hogy megértelek titeket. Bemutatkoznám Amanda Ramos vagyok. A Williams csapatnál dolgozok, és én vagyok Nico „segítője” úgymond. És köszönöm szépen a dicséretet.- mosolygott.
- Isabel Theissen. Én „csak” újságíróként vagyok jelen a Forma1-ben, és minden futamra elkísérem a csapatot. Hol tanultál meg iylen jól táncolni?- kérdeztem.
- Mario Theissen lánya vagy? Valahonnan ismerős volt az arcod, de most már tudom honnan. Egy tánciskolában tanultam meg Spanyolországban. Főleg a hip-hopra, és a modern táncokat sajátítottam el, meg imádok is táncolni, ez a nagy szenvedélyem. Nem ülsz le hozzánk beszélgetni?- kérdezte.
- Igen, a lánya vagyok. Látszik, hogy nagyon élvezed a táncot, egyszerűen nagyon jó vagy. Lehet csatlakozok egy kicsit hozzátok, de áthozom az asztalunktól az italomat. Mindjárt jövök.- mondtam, és otthagytam őket egy kis időre. Roberttel beszélgettünk egy kicsit, elmeséltem neki milyen új ismertséget kötöttem, örült neki, és mondta, hogy addig ő lemegy Jarnoékhoz beszélgetni, amíg én Nico-ékkal vagyok. Bólintottam, és hozzátettem, hogy ha haza akarnánk menni, majd keressük egymást.
Visszamentem Amy-hez és Nicohoz, és nagyon jól eldumáltunk, sokat nevetünk a jobbnál jobb sztorikon. Szimpatikus lány ez az Amy, de karakán egy személyiség, az fix. Nem egy elveszett emberke, legalábbis ez derült ki számomra a beszélgetésből. Amy-ék hamarosan hazaindultak, én pedig még lementem egy kicsit táncolni Felipehez és Rafahoz. Egy új szám kezdődött, ami elég 50 Cent-től volt a Candy Shop. Jó kis „csajos” szám, meg erre aztán össze lehet simulni a pároknak. Nekem per pillanat, nem volt kivel összesimulnom, de elindultam Robert felé, hogy ossza meg velem ezt a táncot, utána mehetünk is haza, de útközben Jenson megállított, és táncra kért. Már mondani akartam neki, hogy már találtam más táncpartnert, de nem tudtam végigmondani, mert Jenson egy határozott mozdulattal megfogta a kezem, és táncolni kezdett velem. Na szép. Enyhén szólva illuminált állapotban volt a brit pilóta, és elég nehezen állt már a lábán, és össze-vissza táncoltunk. Pontosabban ő ment mindenfelé, én próbáltam visszatéríteni a helyes irányra, közben finoman megmondtam neki, hogy haza kéne mennie, és kipihennie magát, mert kicsit be van rúgva. De nem igazán jutott el a szürkeállományig a dolog, hiszen tovább folytatta a táncot velem, és egyre közelebb került hozzám, és olyan szorosan húzott magához, hogy alig kaptam levegőt, közben folyamatosan suttogott a fülembe, de a felét nem értettem a zene miatt, másrészt elég akadozó nyelvvel mondta a dolgokat. Már szinte centikre volt a szája az enyémtől, és idő kérdése volt, hogy Robert mikor vesz észre minket, de nem lennék Jenson helyében akkor. Nem akartam balhét, így állandó jelleggel próbáltam eltolni magamtól őt, de ő bizonyult mindig az erősebbnek. Így segélykérő pillantásokat kezdtem Sebi felé küldeni, hogy „mentsen” ki engem, de alig vett észre, vagy félreértelmezhette a jeleimet. Ekkor már Robert is észrevett minket, és a pillanatnyi döbbenet után feldúltan indult el felénk. Oltári nagy szerencse, hogy végre Sebi is észrevette a dolgot, és közbelépett. Odalépett Jensonhoz, és félrevonta. Időközben Robert is megérkezett, az arca tiszta ideg volt, de lenyugtattam, hogy nincs semmi baj, már minden oké. Sebi még beszélgetett Jensonnal, aztán odahívta Webber-éket, akik hazavitték Jensont.
- Köszönöm szépen Sebastian! Nem sok hiányzott ahhoz, hogy megcsókoljon. Teljesen rám kattant.- mondtam hálásan neki.
- Láttam. Bocsi, hogy nem léptem közbe előbb. Mondtam neki, hogy egy kicsit sokat ivott, menjen haza kipihenni magát, és hagyjon téged, mert te nem értékeled az ilyet. Egy darabig bámult rám, aztán bocsánatot kért, és hazavitték.- mondta.
- Én is köszönöm neked. Nem sok hiányzott volna, hogy be ne húzzak neki,de valahogy türtőztettem magam, meg nem akartam botrányt.- felelte Rob lenyugodva már.
- Semmiség az egész. Az ember részegen nem tudja mit csinál. Meg egy nőnek nehéz is egy ittas emberrel szót érteni. Meg ebben már rutinom van. Jó párszor én kapartam össze a földről Kimit egy görbe este után.- vigyorgott ránk, mire felnevettünk. Mégegyszer megköszöntem Sebastiannak a segítséget, és elindultunk a szállodába Robbal. A kocsiban még azért dúlt-fúlt egy kicsit Rob, de sikerült lenyugtatnom. Ilyen incidens bármikor előfordul. Ezt leszámítva nagyon jól éreztük magunkat a bulin. Rob már a hajnali órákban hazamegy, nekem délelőtt indul a gépem. Érzelemdús búcsút intettünk egymásnak, szerdán találkozunk Olaszországban.:)

20. rész

Vasárnap délelőtt:

Jaj Istenem, ez az állandó hajtás…lassan az idegeimre megy…. Ma különösen sok pilótával csináltam riportot, még Lewissal is, mert tegnap Tim furcsálta, hogy vele alig készítek riportot. Ha te azt tudnád, hogy miért nem. De most nagyon normális volt, készségesen válaszolt mindenre. Tud ő, ha akar:) Éppen a mai kész anyagokat küldtem el Timnek, amikor megszólalt a mobilom. Pont Tim keresett.
- Szia! Éppen most küldtem el neked a mai termést!- csicseregtem a telefonba jókedvűen.
- Szia Isa! Köszönöm szépen, mindjárt megnézem. De nem ezért hívtalak.- mondta komolyan.
- Hanem? Valami baj van?-kérdeztem
- Én nem nevezném annak. Csupán át kéne szerkesztened a tegnapi meg a pénteki munkádat kicsit, mert nem igazán megfelelő a szerkezete.- válaszolta.
- Micsoda? Hogy-hogy nem megfelelő? Mindig így írok! Most mi a bajod vele?- kérdeztem feszülten.
- Igazából nem nekem van a problémám vele, hanem Kristinnek. Ő nézte át a dolgokat, és azt mondta, hogy stílusilag nem mindenhol megfelelő.- mondta Tim. Azt hittem, agyvérzést kapok menten. Hogy ez a hülye szuka nem bír leakadni rólam….. nem tud otthon piszkálni, és ebbe köt bele, hogy azt higgye, hogy ő milyen okos, hogy mások munkáit kritizálja. De ebből nem eszik… Csak azért se táncolok ahogy ő fütyül. Elszámoltam 10-ig magamban, és nyugodt hangon szólaltam meg.
- Tim, nézd. 2 éve vagyok nálatok. Mióta ismersz, mindig így írok,és mindig meg voltál elégedve a munkámmal. Én nem fogok a kisasszonyka kedvére lenni, és nem javítom át a dolgot. Írjon ő jobbat, ha tud. Nem mondtad neki, hogy mindig így írok?- kérdeztem, és kezdtem bepipulni.
- Dehogynem mondtam, de engem is leintett, hogy márpedig ez nem így van, és hibás. Kezd nekem is elegem lenni belőle, mindenkinek dirigál.- sóhajtott Tim.
- Akkor egyszerű a dolog. El kell küldened a fenébe.- mondtam mérgesen.
- Nem lehet, mert az apja-é az üzletház, ahol a szerkesztőség van. Ha elküldöm, mi is pakolhatunk. Ahogy ismerem, egyből rohanna hozzá, és az apja nagyon nagy fejes, nem szeretnék vele ujjat húzni.- mondta Tim. Szóval innen fúj a szél. Ő is azok közé a nőkhöz tartozik, akik apuci révén törtek fel, és az ő háta mögé bújnak, ha bármi baj van. De utálom az ilyet….
- Egyébként ő is ki fog járni a futamokra..mint fotós. – döfte belém a kést végezetül Tim.
- Miiiccssodddaa? Hogy a francba? Miért engedted ezt meg neki? Meg egyáltalán mit ért ő a forma1-hez? – csattantam fel.
- Nem én engedtem meg, hanem a főszerkesztő bólintott rá a dologra. Ismeri a pilótákat,meg a dolgokat,és a fotózáshoz nem kell nagy szakmai tudás, csak kattingat és kész. Meg a főszerkesztő is mondta múltkor, hogy kell egy fotós a laptól a futamokra, mert mindig máshonnan töltjük le a képeket a cikkekhez. – magyarázta Tim a dolgokat.
- Nagyon örvendek neki. De készülj fel, hogy záros határidőn belül eggyel kevesebb beosztottad lesz, mert megfojtom ezt a nőt, ha bármit is keresztbe tesz nekem.- mondtam idegesen.
- Nem fogtok sűrűn találkozni, ő nem lesz végig a versenyhétvégéken, fotóz és kész. Nem fog itt senki se meghalni.- mondta kuncogva Tim.
- Na persze.. Mindegy, hagyjuk, megpróbálom elviselni a képet valahogy, remélem tényleg csak ritkán fogom látni őt. És mondd meg neki, hogy én nem fogom átírni a cikket, fogadja el úgy ahogy van. – mondtam, és leraktam a telefont. Mérgemben elhajítottam a kanapéra, de apa éppen akart lépett be, és majdnem eltalálta…
- Te jó ég! Mi van itt! Alacsonyan repülnek a telefonok!- mondta nevetve.
- Bocsi apa. Csak szerencsétlen telefonon akartam kitölteni a dühöm. Én idegbajt kapok.- mondtam mérgesen, és „elsírtam” apának a bánatomat. Ő kedvesen megnyugtatott, és mondta, hogy próbáljak kedves lenni Krissel ,mert ha látja hogy ideges vagyok, akkor ezzel csak neki lesz jobb, hogy fel tud bosszantani. Vaéahol igaza volt apának. Kénytelen vagyok elviselni őt.. még belegondolni is rossz, hogy már Monacoban ott lesz…
Az ideg csak nehezen ment ki a gyomromból, szinte a kaja alig ment le a torkomon, és Robertet is alig láttam ma,mert állandóan volt valami dolga. Nagyszerű..gondoltam szomorúan. Sebivel és Kimivel összetalálkoztam, akik meghívtak ma a red bull partyra. Igent, mondtam, legalább feldobódok egy kicsit. És Robertet is viszem, ha kell, daruval rángatom el a bulira:) A futam hamarosan megkezdődik, remélem jó eredményt érnek el a fiúk….. Hajrá!!!

19. rész

Este fél 8:
Roberttel a BMW motorhomejában voltunk egy kis társalgóban. Vicces volt, hogy mi is ugyanúgy izgulunk a ma esti dolog miatt, mint a 2 érdekelt. Ebben a pillanatban kopogtattak az ajtón, és Carlo lépett be rajta, mellette pedig Ferni meglepetés vendége. Tőlem egy fejjel alacsonyabb, hosszú barna hajú, kedves arcú lány volt. Szinte teljesen el tudtam képzelni Fernando mellett. Ugyanis a volt barátnője állt velünk szemben, aki szintén Forma1-es pilóta volt, 2005-ig. Büszke lehet magára, hogy nőként ilyen sikert elért.
- Sziasztok! Meghoztam az „ajándékot”. Remélem minden rendben lesz ma este, és nem lesz kellemetlen senkinek. Ne maradjak itt veled?- kérdezte kedvesen Carlo tőle.
- Én is remélem. Ugyan már Tesó, nem kell felügyelő mellém, nagylány vagyok már!- kacsintott Carlo-ra a lány.
Mi erre a Tesóra néztünk egy nagyot, de felvilágosítottak minket, hogy Carlo régen a lány csapattársa volt,és mindenben támogatták egymást, a pályán,és azon kívül is, ezért a lány Tesónak nevezte el Carlot, mert szinte egymás testvérének tekintették egymást. Ez nagyon aranyos.- gondoltam magamban. Carlo hamarosan 3-asban hagyott minket.
- Jaj bocsássatok meg, még se mutatkoztam személyesen nektek. Kate Bishop vagyok.- nyújtotta a kezét mosolyogva.
- Robert Kubica. A BMW csapat pilótája vagyok. Ő pedig Isabel, a barátnőm.- mutatott be Rob.
- Szia! Isabel Theissen.- mondtam mosolyogva.
- Téged ismerlek „hallásból”,meg a tv-ből Robert, mindig figyelemmel kísérem a futamokat. Gratulálok az eddigi eredményeitekhez. Isabel, csak nem te vagy Mario Theissen lánya? Itt dolgozol a csapatnál?- kérdezte kíváncsian.
- De igen, én vagyok. Látom, tényleg otthon vagy a Forma1-ben. Én is szeretnék gratulálni neked, amit elértél nőként az f1-ben. Nem lehetett könnyű. De hogy válaszoljak a kérdésedre, félig meddig dolgozok csak a csapatnál. Újságíró vagyok, és futamról-futamra elkísérem a csapatot, úgymond összekötöm a kellemest a hasznossal.- mosolyogtam rá, de neki elkomorult az arca.
- Remélem ezt a találkát nem fogod megírni semelyik újságnak sem. Nem téged akarlak ezzel bántani,csak rossz emlékeim vannak a riporterekkel kapcsolatban.- mondta letörten.
- Semmi baj. Megnyugtatlak, én csak a szakmai dolgokról szoktam cikkeket írni. A szenzáció és a bulvár az nem az én műfajom.- mondtam.
- Értem. Látom a Bmw-nél is ugyanaz a szitu, mint nálunk volt Fernandoval, amikor versenyeztem. Egy csapafőnök lánya, aki egy pilótával jött össze. Csak nálatok másabb a helyzet, mert ti csapaton belül vagytok.- vigyorgott ránk.
- Te melyik csapatfőnöknek a lánya vagy?- kérdeztem döbbenten.
- Eddie Jordan-é. Pontosabban ő a nevelőapám, ő nevelt fel, később megismertem a biológiai apámat is, de az ő nevét nem akarom elárulni, mert ő is elég ismert ember.- magyarázta. Teljesen padlót fogtam. Hogy mik derülnek ki erről a lányról. Hasonló cipőben evezett, mint én most.
- Húú, most teljesen lehidaltam ettől az infótól. És igazad van, hasonló cipőben járok, mint anno te.- kacsintottam rá. Hirtelen megszólalt Rob mobilja. Fernando hívta.
- Itt az idő. Gyere Kate. Egy nagyobb helyre átmegyünk, ott van Fernando, mi előre megyünk, és ha Isabel kiszól, belépsz az ajtón. Remélem nem kell fellocsolni Fernandot a földről.- mondta röhögve Rob,mire elnevettük magunkat.
Fernando az egyik asztalnál ült ,és a telefonján babrált valamit. Amint meglátott minket, felpattant,és kíváncsian várta, hogy mit fogunk „díjként” átadni neki.
- Szia Fernando! Örülök hogy itt vagy! A „meglepetés” ajándékot már itt van, csak még be kell hozni.- mondtam vigyorogva, szegény semmit nem értett.
- Kérlek,egész délután tűkön ültem,hogy mit terveztek, szóval ne húzzátok az agyam. De előre szólok, ha valami átverés vagy megszívatás az egész, addig éltek.- mondta Fer röhögve.
- Hidd el, ez nem az. Meg fosz lepődni,az tuti.- mondta nevetve Robert, miközben én elindultam az ajtóhoz,és kiinttettem Kate-nek hogy bejöhet.
- Fernando. Itt az ajándékod. Kate Bishop személyesen.- konferáltam fel Kate-et.
Fernando arckifejezése megért egy misét. Teljesen ledöbbent, és pár pillanatig hebegni-habogni tudott csak. Nem volt biztos abban, hogy tényleg Kate-et látja el, és bizonytalan lépesekkel indult el felé. Kate-en is látszott, hogy nagyon kivirult, ugyanakkor zavarban is volt. Végül „elérték” egymást és egymás nyakába borultak.

 - Kate! Ezt el se hiszem! Tényleg te vagy az?- kérdezte Fernando boldogan.

- Naná, hogy én vagyok. Nem is a szomszéd macskája.- nevetett boldogan Kate.
- Hogy kerülsz te ide? Hogy tudtál eljönni?- kérdezte Fernando kíváncsian.
- Egy-két ember hathatós segítsége kellett hozzá.- mosolygott, és ránk kacsintott. Nagyjából felvázolta Ferninek a dolgokat, hogy hogyan sikerült elhozni őt ide. Fernando csak nézett nagyokat.
- Srácok, nagyon szépen köszönöm! Ez aztán a meglepetés! Álmomban sem gondoltam, hogy ez lesz az „ajándékom”- fordult hozzánk mosolyogva.
- Nincs mit Fernando. Nem voltunk benne biztosak, hogy tetszeni fog, de most nagy kő esett le a szívemről, hogy látom, mennyire örültök egymásnak.- mosolyogtam vissza.
- Viccelsz? 3 éve nem láttuk egymást, és nem is nagyon tudtunk beszélgetni, jól fog esni egy baráti beszélgetés.- mondta, és Kate-re kacsintott.
- Gyere Isa, hagyj, beszélgessenek Fernandoék. – mosolygott Rob, és karon fogva kimentünk a társalgóból. Én nem nagyon akarództam menni, a kíváncsiság erősebb volt az udvariasságnál, tudni akartam, hogy mi volt 3 éve velük, meg miegymás.:) De Rob bizonyult az erősebbnek, elköszöntünk tőlük, és kiléptünk a teremből. De csak nem hagyott nyugodni a dolog, és menet közben megfogtam Rob kezét, és pajkosan azt mondtam:
- Valld be, hogy téged is furdal a kíváncsiság, hogy mi volt velük 3 éve, és miről beszélgethetnek odabent.- mondtam cinkosan, és az ajtó felé intettem a fejemmel.
- Én 1-2 infót tudok róluk. Annyira nem mesélt Kate-ről nekem Fernando. Csak nem rossz kislány akarsz lenni, és azt akarod, hogy hallgatózunk?- kérdezte vigyorogva.
- Nem akarok rossz kislány lenni.. már régen az vagyok. Hallgatózunk egy kicsit, na!- néztem rá pajkosan, ártatlan szemekkel.
- Nem bánom, az ilyen nézésednek ki tudna ellenállni. De ha lebukunk, azt mondom a te ötleted volt.- vigyorogott rám cinkosan, mire kinyújtottam a nyelvem. Visszaosontunk az ajtóhoz, és szorosan odaálltunk, hogy halljunk is valamit. Majdnem rám jött a röhögő görcs, hogy milyen dinkák vagyunk:)))) Kate és Fernado nem beszéltek túl hangosan, ezért nagyon kellett fülelni:
- Jól megvagy a rallyban? Hogy tetszik?- kérdezte Ferni.
- Egész jó, élvezem a dolgokat. Teljesen más, mint a Forma1. De nagyon jó kis csapatunk van, igaz nem vagyunk a legjobbak között, de a hangulat kárpótol mindenért.- felelte Kate.
- Ennek örülök. A Jordannél is jó volt a hangulat mindig. Hallom, résztulajdonos lettél Carlo csapatában.- mondta Fer.
- Igen, amikor meghallottam, hogy csapatot alapít, elgondolkodtam, hogy jó lenne betársulni hozzá, hiszen tudod, milyen jó barátok vagyunk. Így történt a dolog. Sajnálom, hogy nem megy olyan jól most a Renault, hiszen vb csapat volt. De remélem, hogy visszataláltok a nyerő útra. A te tehetséged megvan hozzá 100%-osan. És nagyon sajnálom a 2007-es évet. Nem hiányzott ez neked. Az állandó botrányok, meg a belső harcok… Na és a csapattársad… - mondta Kate kissé szomorú hangon, legalábbis nekem így jött le a „túloldalon”.
- Igen, ez van sajnos. De folyamatosan fejlesztenek a fiúk. A 2007-es évet pedig inkább hagyjuk. Lezártam a pályafutásom azon részét. Eddie-t szoktam néha kint látni a futamokon, mint szakértő. Hogy van a vén róka?- kérdezte Ferni.
- Hé, a nevelőapámról beszélsz, úgy vigyázz! Köszönöm szépen, megvan. Egy brit tv-nél szokott néha szakértő lenni, amúgy elvan, mint a befőtt. Könnyebb helyzetben van, mint az igazi apám.- sóhajtott Kate.
- Ne is mondd. Bernie teljesen kezd meghülyülni. Mosley-val együtt. Az is akkora botrányt csinált az orgiájával, hogy csak lesett mindenki. Teljesen át akarják reformálni a Forma1-et, de nem lesz ennek jó vége. Tartod a kapcsolatot Bernie-vel?- kérdezte Fernando. Na, Fernando mondatainál teljesen padlót fogtunk Robbal. Kate igazi apja Bernie??? Vajon ezt miért nem hangoztatja az a vén csavargó? Csak sajnálni tudom Kate-et, hogy ilyen vér szerinti apja van. Brazil szappanoperába illő dolgok derülnek ki számunkra ma este.
- Alig. Ő akkor se nagyon törte magát, hogy valamennyire apám legyen, amikor az F1-ben voltam, bár néha próbálkozott. Most meg még annyira se tartjuk a kapcsolatot. Minden évben kapok tőle egy karácsonyi üdvözlőlapot, és ki van merítve a „családi” dolog. Na meg a szülinapomon felköszönt, de amúgy még csak fel se hív. Megvan neki a saját „tökéletes” élete és családja, én nem akarok belerondítani ebbe az idilli képbe. A te szüleid jól vannak? Nagymamád?- mondta Kate.
- Miket beszélsz. Te senkinek nem vagy, nem lennél teher. Ő egyszerűen nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Köszi, megvannak. A nagyi is, nem változott semmit.- nevetett Fernando.
- Nagyon megszerettem a szüleidet, és a nagyidat. Egyből elfogadtak, és ez annyira jólesett. – mondta Kate.
- Ők is nagyon megkedveltek téged. Szoktak néha emlegetni, hogy vajon Kate-tel mi van. Megváltoztál.- mondta Fer.
- Igen? Ezt jó, vagy rossz értelemben mondod?- érdeklődött Kate.
- Jó értelemben csakis. Olyan nyugodtan tűnsz. Amíg az F1-ben voltál sokkal stresszesebb, meg feszültebb voltál.- válaszolta.
- Itt nem nehéz feszültnek lenni. Meg állandóan történtek a dolgok, nem unatkoztam sose. Mindig tettem róla, hogy pörögjenek az események körülöttem. Alighogy kikerültem, elmentem egy hosszabb pihenőre, majd jöhetett a rally. Ott nyugisabbak kicsit a dolgok. Te is megváltoztál ám. Érettebb lettél, legalábbis azt érzem, meg a riportjaidat szoktam olvasni, és onnan is leszűrtem a dolgot. Na meg kikupálódtál. Kész férfi lettél. - válaszolta.
- Sok idő eltelt az ember változik. A párkapcsolattal hogy állsz?- kérdezte Fer.
- Hadilábon. Jönnek-mennek a srácok, de semmi komoly nincs kialakulóban. Nemrég ért véget egy féléves kapcsolatom, azóta a szinglik sorát erősítem. És még az a srác se volt méltó arra, hogy hosszabb időre legyek mellette. Kész csőd volt. Persze érzelmileg. Viszont én gratulálok neked. Nős ember lettél.- mondta Kate, és mintha kis szomorúságot hallottam volna a hangjából kicsengeni.
- Köszönöm. Nagyon titokban tartottuk meg az esküvőt, csak a család volt ott. Nem akartunk felhajtást.- válaszolta Fer. Pár percig még beszélgettek a régi szép időkröl, Schumi is szóba került, a nagy versenyekről. Aztán Kate bejelentette, hogy neki lassan indulnia kell, mert reggel valami megbeszélése lesz a versennyel kapcsolatban. Mi pedig gyorsan besiettünk az egyik kis helyiségbe, hogy ne vegyenek észre minket. Csak kuncogtunk magunkon. Kis „kémek” lettünk, de megérte hallgatózni. Még mindig le voltam taglózva a Bernie-s féle dolog miatt, de nemcsak én, hanem Rob is. Biztos cikkeztek róla az újságok, de nem rémlett semmi se nekünk. Láttuk az ablakból, hogy Fernando nagyon győzködi Kate-et, hogy hazaviszi, de Kate végül a saját kocsijával ment el, ahogy Ferni is. Mi is lassan hazaindultunk, mert holnap futam lesz és fáradtan nem lehet a rajtrácsra állni. Gondolkodta Kate-éken a szobámban. Látszott, hogy régen nagy szerelem volt köztük, sajnáltam, hogy véget ért, mert nagyon összeilletek Fernivel.

18. rész

Hétágra süt a nap itt Törökországban, és mindenki melózik, mint állat. A 3. szabadedzés folyik éppen, és a szokásosnál nagyobb a zsongás a csapatnál, mint szokott, amit én egyáltalán nem értettem, ezért rákérdeztem apánál az okára.
- Apa, mi ez a nagy jövés-menés a boxban? Az egész egy felbolydult méhkashoz hasonlít.- fújtam ki a levegőt nevetve.
- Sok a VIP vendég most nálunk, ez az egyik ők. A másik okon meg csodálkozom, hogy nem tudod.- nézett rám nagy szemekkel.
- Milyen másik ok? Lemaradtam valamiről?- kérdeztem értetlenül.
- Ma van Nick szülinapja, és arra készülünk. Kap tőlünk az időmérő előtt egy szép nagy tortát.- mosolygott apa. Na bakker… Ez teljesen kiment a fejemből. Pedig otthon,még be is jelöltem a naptárba, hogy a héten lesz Nick szülinapja.
- Totál kiesett a fejemből. De legalább ti észben tartjátok a dolgokat, és lesz szülinapi torta. Esetleg én ne vegyek még külön ajándékot neki?- érdeklődtem, mire apa vállat vont.
- Ahogy jónak érzed. Mi az egész csapat nevében felköszöntjük egy nagy tortával, és ennyi.- mondta.
Értem. Én azért meggondolom ezt az ajándékos dolgot. Szerintem indulok is a városba, hátha találok neki valamit.- mosolyogtam,és távoztam. A motorhome-ben összefutottam Roberttel neki is felvázoltam a helyzetet, hogy megyek ajándékot venni Nicknek. Bólintott, majd rövid beszélgetés után útnak indultam. Minden elképzelés nélkül vettetem be magam a városba, és semmi nem tetszett igazából. Végül majdnem feladtam a dolgot, amikor az egyik üzlet kirakatában megláttam egy díszdobozos Star Wars DVD-t,ami az eddigi összes részt tartalmazta egy csomó extrával, meg kiegészítővel. Felcsillant a szemem, mert tudtam, hogy Nick nagy Star Wars rajongó, és biztos nagyon megörülne egy ilyen ajándéknak. Biztos megvan neki már a film otthon, na de ez olyan jól nézett ki, hogy ezt nem hagyhattam az üzletben. Szépen becsomagoltattam, és írtam hozzá egy üdvözlőkártyát. Éppen időben értem vissza a pályára, mert abban a pillanatban kezdődött meg az „ünnepség a motorhome előtt a csapattal, na és persze a sok fotós sem hiányozhatott. Nick egy hatalmas tortát kapott, amit szétosztogatott a csapattagok, és a fotósok körében. Ott volt Patricia is, tőle egy nagyon szép karórát kapott. A buli nem tartott tovább 10 percnél, hiszen készülni kellett az időmérőre. Nicket „elkaptam” és átadtam neki az ajándékot. Kinyitotta, és felcsillant a szeme, olyan volt mint egy kisgyerek, aki életében először kap ajándékot. Jól éreztem, hogy még nincs ilyen dolog az Sw gyűjteményében. Elolvasta a kártyát is, amin a szokásos szöveg után, ez állt: Gebt niemals auf!- vagyis, Soha ne add fel! Rámmosolygott, és kaptam 2 nagy puszit. Rövidesen elkezdődött az időmérő, a Ferrarik nagy fölénnyel uralták az egészet, de a Mclarennek se voltak nagyon elmaradva tőlük. Mi egy kicsit gyengécskén kezdtünk, párszor kihagyott egy ütemet a szívem, ugyanis késhegyen táncoltunk, hogy továbbjussunk a következő etapba. Az időmérőt végül az „isztambuli pálya szultánja”, Felipe nyerte meg Kimi, és Hamilton előtt. Robert a 4. lett, Nick pedig a 9. Szegény, biztos jobb eredményre számított a szülinapján. Most megint hallgathatja az „okos” újságírói kérdéseket a kocsival kapcsolatban. Nekem is megkezdődött a nagy hajtás, 2 óra hossza tömény interjúdömping. Sebivel is készítettem riportot, de nem lehetett bírni vele, szinte végig a tegnap esti gokartozás volt a téma nála, aztán kicsit szigorúan ráparancsoltam, hogy tegye magát takarékra, mert ebből nem lesz normális cikk, és csak velem cseszik ki. Egyből visszaváltott a drága a „normális” énjére:) Megtudtam a személyi titkára nevét is, Nathalien Gonzalez. Spanyol-olasz származású a lány. Akkor jól hallottam azt a kis spanyol akcentust a hangjában. Az étteremben leültem Sandro elé, és ártatlan szemekkel pislogtam rá:
- Mit szeretnél bella?- kérdezte mosolyogva.
- Nem hallod hogy kopog a szemem? Kaját,méghozzá sürgősen.- vigyorogtam, és pár pillanat múlva megkaptam a kajával telepakolt tányéromat. Félrevonultam az étterem egyik csendes, eldugott zugába, és kaja közben átnéztem a mai írományaimat. Robert is belépett az étterembe, elkezdtem nagy mosollyal az arcomon az asztalomhoz hívogatni, el is indult felém, de útközben apa „lestoppolta”, és az asztalukhoz ültette, és egészen az étkezés végéig elmélyülten beszélgettek a mérnökökkel. Hihetetlen, jobb helyet és időpontot nem találhattak volna a spontán mérnöki megbeszéléshez?- füstölögtem magamban. De elismertem,hogy nekik ez a munkájuk, és ha hív a kötelesség, akkor annak eleget kell tenni.
Elküldtem a mai anyagot is a drága főnökömnek, és elgondolkodtam a tegnap esti gokartversenyen. Fernando-nak csak kéne valami kis „jutalmat” szerezni, hiszen tényleg nagyon ügyes volt, és nagyon követelte azt a díjat tegnap:) Merengésemből az zökkentett ki, hogy „valaki” befogta a szemem,és forrón belecsókolt a nyakamba. Mosolyogva fordultam meg a székben, és megcsókoltam Robertet.
- Szia cicám! Végre ideértél. Milyen volt a megbeszélés a főnökséggel?- kérdeztem vigyorogva.
- Szia kicsim! Bocsi, hogy nem mentem oda hozzád, de láthattad hogy eltérítettek e szándékomtól. Csak a szokásos megbeszélés.- mondta, de közben fülig ért a szája.
- Mitől van ilyen jókedved?- kérdeztem kíváncsian.
- 1. itt vagy velem és nekem. 2. szerdán díjat kapok.- mondta mosolyogva.
- Milyen díjat?- kérdeztem örömmel.
- Bandini díjat. Olaszországban, Faenzaban kell átvenni. Most közölték velem Mario-ék. És a tavalyi kocsival fogok a díjátadóra menni, csak egy kicsit átalakítják a kocsit utcai körülményekre.- nevetett. Tudom, milyen díjról beszél. Ezt minden évben megkapja az a pilóta, aki a legtöbbet fejlődött, és tehetséges. Egy régen elhunyt Ferrari pilóta emlékére alapították ezt a díjat.
- Nagyon örülök a sikerednek. Nagyon ügyes vagy, és megérdemled. Nagyon.- mosolyogtam, és megcsókoltam.
- Köszönöm, drága. Elkísérsz majd a díjátadóra? Vagyis rosszul fogalmaztam. Ott leszel velem Faenzában?- érdeklődött mosolyogva.
- Megpróbálok ott lenni, de szerintem menni fog. Ki nem hagynám ezt a fontos eseményt.- vigyorogtam.
- Köszönöm. Ja és még azt akarom mondani, hogy a jókedvem első oka a legfontosabb nekem.- suttogta a fülembe.
- Én is így gondolom. Szeretlek cicám- mosolyogtam rá, és érzékien megcsókoltuk egymást.
- Én is, kicsim.- válaszolta, és a homlokát az enyémnek támasztotta.
- Éppen azon gondolkoztam, hogy milyen díjat kéne adni Ferninek a tegnapi csodás verseny után, de nem jut eszembe semmi. Neked van valami ötleted?- kérdeztem.
- Passz, hirtelen semmi nem jut eszembe. De adj nekem fél órát, és kitalálok valami frappánsat neki.- mosolygott, és nemsokára távozott.
Fél óra múlva kaján vigyorral az arcán tért vissza hozzám:
- Na, mire jutottál? – kérdeztem kíváncsian, mire magáhot húzott, és fülembe súgta az ötletét. Ledöbbentem.
- Mi? Biztos, hogy ez jó ötlet? Honnan tudod, hogy örülni fog neki? És Raquel nem értékelné a dolgot.- mondtam neki letaglózva.
- 1. szerintem nagyon meg fog lepődni Ferni. 2. nagyon régóta nem látták egymást, és szerintem örülnének az újra találkozásnak. 3. Raquel nincs Törökben, és nem muszáj megtudnia a dolgot.- magyarázta mosolyogva.
- De azt honnan tudod, hogy a másik illető is benne van a találkozásban? Hogyan éred el, hogy eljöjjön este?- faggatam.
- Szerintem benne lenne ő is a dologban. A rallybajnokságban versenyzik, és az egy jóbarátom dolgozik a csapatánál, itt vannak ők is Törökországban. Nem mellesleg Fisichella csapatának a résztulajdonosa.- mondta.
- Értem. És ki fog vele beszélni ezzel kapcsolatban? – kérdeztem.
- Felhívom a barátomat, hogy beszéljen vele, hogy ma este 8-ra jöjjön ide a pályára. És Carlonak is szólok, hogy beszélje rá erre a találkozásra, mert őrá nagyon hallgat. Te pedig elcsepegtethetnél pár infót Fernando előtt ezzel kapcsolatban. Ebben nagyon jó vagy.. a titkolózásban.- vigyorogott, mire oldalba vágtam.
- Kis piszok! Oké, beszélek Fernivel. Érdekes este elé nézünk, úgy gondolom.- kacsintottam rá. Rob elment hogy beszéljen Carloval, és a barátjával a „meglepit” illetően, én pedig Fernandohoz vettem az irányt.
- Szia Fernando! Mizujs, hogy vagy?- kérdeztem mosolyogva,
- Szia Isa! Örülök, hogy látlak! Köszi, megvagyok, most fejeztem be az interjúkat. Mi járatban erre? Riportot akarsz csinálni?- érdeklődött.
- Nem, nem. Ma azon gondolkoztam, hogy mégiscsak megérdemelnél egy „ajándékot” a tegnapi elért eredményed után.- kacsintottam rá. Csak nézett kikerekedett szemekkel rám.
- Milyen ajándék? Hol, mikor?- kíváncsiskodott.
- Az időpontot, és a helyet meg tudom mondani. Ha minden jól megy, akkor a bmw-nél este 8-kor veheted át a díjadat. És a meglepetés azért meglepetés, mert nem szokás elmondani. Szóval csak annyi, hogy legyél ott a megbeszélt helyen.- mosolyogtam rá, és teljes kétségek és kérdések között hagytam ott.:)
Időközben Robnak is sikerült beszélnie a barátjával és Carloval. Ők meg beszéltek „Fernando meglepetésével”. Carlo elmondása szerint kicsit rá kellett beszélni a lelkére, mert eleinte nem tartotta jó ötletnek a találkozást, mert félt a régi sebek feltépésétől, de Carlo és a csapatfőnöke hathatós rábeszélésével belement a dologba, és a végén már várta az estét az illető.
Mi is lelkileg felkészültünk a dologra, és figyelmeztettem Robertet, ha rosszul fog elsülni a dolog, vállaljuk a felelősséget, mire ő hezitálva bólintott. Én is reméltem, hogy Fernando nem fog megharagudni ránk emiatt.

17. rész

A fiúk a 2 szabadedzés alapján a középmezőnyben végeztek, énrám meg várt egy csomó interjú. Az interjúk alatt eszembe jutott egy jó kis program mára. Beszéltem a 4 „illetékessel”, ők minden további nélkül benne voltak a buliban. Már csak nekem kell találni és lefoglalni a megfelelő helyet. A szabadidőmben felmásztam a netre, és találtam egyet, ami pont tökéletes volt az elképzeléseimnek. Reméltem, hogy a fiúknak is tetszeni fog. Intézkedtem, és este 9 órára lefoglaltam a kinézett helyet. Nem volt valami olcsó, de úgy gondoltam, ez a „buli” mindent megér:) Gyors sms-t küldtem a 4 srácnak, hogy este 9 órára merre és hova menjenek. Korán intézkedem, de muszáj, mert bármi közbejöhet nekik, és lőttek a programnak. Már csak Robertet kell megfűznöm valahogy…
- Szia cicám! Hogy vagy?- kérdeztem jókedvűen, csókot leheltem a szájára, és kezébe nyomtam egy üveg ásványvizet.
- Szia kicsim! Köszi a vizet. Megvagyok, kicsit meleg volt a pályán. Te? Dolgoztál?- mosolygott, és megcsókolt.
- Aha, de befejeztem mára a riportokat. Már csak végleges formába kell őket hozni, és kész vagyok a mai nappal. Mi jót csinálsz este 9-kor?- kérdeztem vigyorogva.
- Gondolom veled leszek. – simogatta meg az arcom.
- Eltaláltad. De mások is lesznek velünk.- kacsintottam rá, mire ő teljesen értetlen arcot vágott.
- Este 9-re összecsődítettem 4 kollégádat egy bizonyos helyre. És mi is oda fogunk menni majd ketten.- nevettem rá.
- Nagyon titokzatos vagy. Nekem nem árulnád el, hogy hová megyünk? És azt, hogy ki az a 4 kolléga?- kíváncsiskodott.
- Nem-nem. Ez az én meglepetésem neked. Majd este 9-kor minden kiderül. Szóval addigra készülj el, és valami sportosat vegyél fel.- mosolyogtam, és megcsókoltuk egymást. Ebben a pillanatban meghallottuk Willy Rampf, a Bmw technika igazgatójának a hangját a hátunk mögött.
- Óvatosan a turbékolással, fiatalok. – mondta, mire ijedten szétrebbentünk.
- Mr. Rampf.. megijesztett minket.- mondtam hebegve, és kerültem a szemkontaktust vele.
- Azt elhiszem. Mióta tart a románc?- kérdezte kicsit komoly hangon.
- A Bahreni nagydíj óta. Pontosabban a Bahreini és a Spanyol Nagydíj között jöttünk össze.- válaszolta Robert.
- Értem. Gondolom, Mario még nem tudja a dolgot, igazam van Isabel?- kérdezte.
- Igen, igaza van. De ha eljön az idő, meg fogja tudni, tőlünk. Nem akarjuk, hogy esetleg mástól tudja meg.- mondtam, és próbáltam arra célozni, hogy ő is legyen olyan kedves, és fogadjon némaságot ezzel az üggyel kapcsolatban apa előtt.
- A-ha. Értem a célzását. Megígérem, hogy tőlem nem fogja megtudni. De ha adhatok egy tanácsot, ne húzzátok túl sokáig a dolgot, mert annál rosszabb lesz utána. És nem akarok emiatt „belháborút” a csapatnál.- mondta fapofával.
- Köszönjük szépen Willy. Megígérjük, hogy mindent elmondunk Marionak időben, hogy ne legyen később balhé belőle.- válaszolt Rob. Willy bólogatott, majd elment a dolgára. Én sóhajtottam egyet, és a fejemet csóváltam.
- Mi a baj Isam?- kérdezte aggódva Rob.
- Óvatosabbnak kell lennünk. Találni kell a motorhome-on belül egy olyan helyet, ahol tuti nem bukhatunk le senki előtt. Mert apa is bármikor ránknyithat, és akkor finito.- eresztettem meg egy félmosolyt, de letört is voltam.
- Találunk majd egy kis csendes zugot, elvégre elég nagy ez a motorhome. Apukád szerintem még nem sejt semmit.- mondta mosolyogva.
- Nem tudom. Ma reggel olyan furcsa volt velem. Olyan nagy ügyet csinált abból, hogy lekéstük a reggelit, hogy csak néztem. Meg múltkor a Spanyol nagydíjon is szóvá tette, hogy túl sok időt töltök veled, és megemlítette, hogy nemrég szakítottál Edytával, és nem akarja azt, hogy én legyek úgymond a „felejtős” barátnő.- mondtam letörten.
- Mi? Miért baj az neki, hogy sok időt töltesz más fiatalokkal, akár velem, akár pl. Vettelel? A másik dologban sincs igaza..nagyon nagyot téved, elhiszed ugye?- kérdezte.
- Igen, mondtam is neki, pontosabban ebben füllentettem, hogy nagyon jó barátok vagyunk,és miért ne tölthetném veled az időt. A másik dolgot én is abszurdnak tartom a részéről, és meg se fordult a fejemben az ellenkezője. Csak nem szeretném, hogy már azelőtt elkezdene gyanakodni, mielőtt tőlünk megtudná a dolgokat.- mosolyogtam rá.
- Nem fog. Odafigyelünk majd. De gondolj bele, valahol izgalmas a dolog, bújkálni a többiek elől, hogy kettesben lehessünk.- vigyorogott rám kajánul, én ezt egy kacsintással és egy csókkal „jutalmaztam.:)
Egyedül maradtam, megírtam a dolgokat Timnek, és elküldtem. Kicsit tengtem-lengtem a boxban, besegítettem a szerelőknek, és Sandronak az étteremben. Megláttam Nicket, ahogy egyedül üldögél az asztalnál, és eléggé maga alatt van. Gondoltam, rákérdezek az okára.
- Szia Nick! Nagyon magányosan üldögélsz itt. És ahogy látom, le vagy törve, mint a bili füle.- mosolyogtam rá, de ő továbbra is fapofát vágott.
- Szia Isa! Felidegesítettek ezek a hülye újságírók. Bocsi, de ezt nem rád értem, hanem egyes „okos” emberkékre.- mondta szomorúan.
- Semmi baj. Minden szakmában megvannak a „hiénák”. Elmondod,hogy mit írtak le azok a bunkó újságírók?- mosolyogtam rá.
- Állandóan azzal zaklatnak, hogy nem érzem e frusztráltatnak magam, hogy a csapattársam rendre elver futamokon, meg hogy Robert ugyanazzal a kocsival miért tud jobban menni. Egyszerűen a sok amatőr hozzá nem értő, nem érti meg, hogy ennyit tudok kihozni a kocsiból. Nem hibáztatok senkit se érte, se Mariot, se Robertet. Csak az zavar, hogy ezzel akarják a feszültséget kelteni, hogy később legyen min csámcsogniuk.- fakadt ki.
- Én ezt maximálisan megértem, hogy rosszul esik, tudom, hogy közhelyes azt mondani, hogy ne is törödj velük, de mégis ezt mondom, mert ez tűnik a legjobb megoldásnak, ha kiszorítod ezeket a zavaró tényezőket a fejedből, és csak a versenyzésre koncentrálsz. És később megmutathatod nekik, hogy igenis te is tudsz jól teljesíteni. Mert nagyon jó pilóta vagy, és tapasztalt, és sokat teszel hozzá a fejlesztésekhez. Meg mostanában nagy divat lett, hogy az újságírók elkezdik azt találgatni, hogy melyik csapatnál ki az első számú pilóta,pedig még csak a szezon elején járunk. De ők nagyon hozzáértőnek hiszik magukat,és azt gondolják, hogy majd ők eldöntik, hogy ki az első pilóta xy csapatnál. És csodálkoznak, ha az ember idegesen válaszol nekik. Szóval, fel a fejjel, minden rendben lesz.- mosolyogtam rá, mire az ő arcán is látszott egy halvány mosoly.
- Köszi a biztatást, Isa. Rendes tőled nagyon. Másodállásban nem pszichodoki vagy véletlenül?- kérdezte nevetve.
- Hidd el, majdnem az lettem. Csak nem vettek fel az egyetemre.- mosolyogtam.
- Egy jó pszichológus jelölttel szegényebb lett a szakma.- mosolygott rám, erre csak legyinteni tudtam.
Délután megkerestem a térképen,hogy pontosan hogyan találunk ki majd a helyre, de nem tűnt túl bonyolultnak az odajutás. Körbetelefonáltam a „bandát”, és nekik is elmondtam az infokat. Vacsoránál Fernando csatlakozott a BMW-s köreinkhez, és cinkosan rámmosolygott. Elárulom, Ferni lesz az egyik ember a 4 srác közül. Hál’Isten Rob nem vette észre ezt a mosolyt, és tovább folytatta a táplálkozást.
- Rob nem tud semmiről?- kérdezte Ferni csodálkozva vacsora után.
- Nem, nem árultam el neki semmit, csak annyit, hogy este 9-re készüljön el, mert 4 kollégájával megyünk valahová. Meglepetésnek szánom neki.- mosolyogtam.
- Meg fog lepődni, az szent. Jól megvagytok?- mosolygott rám.
- Igen. Fantasztikusan, nagyon jól megvagyunk.- virult ki az arcom.
- Ennek nagyon örülök, nagyon szép pár vagytok, ezt Raquel is elismerte. Akkor este 9-kor találkozunk. Készüljetek fel, mert nagy meccs lesz!- mondta vigyorogva.
A szobában magamra vettem egy kényelmes, hosszú sportnadrágot, egy rövidujjú felsőt, és egy kardigánt,mert kezdett hűvös lenni odakint. Még magamra kaptam a fekete sportcipőmet, és fél 9-kor kopogtam Rob ajtaján. Ő is sportosan öltözött fel, fekete melegítő, fekete felső,és egy sötétszürke kapucnis melegítő felső volt rajta. Feltűnés mentesen kisliccoltunk a szállodából, kocsiba ültünk, és elhajtottunk.
- Még most sem mondod el hova megyünk? Már nagyon furdal a kíváncsiság- kérdezte Robert.
- Nem. Mindjárt megtudod, ugyanis 5 perc múlva ott vagyunk.- válaszoltam vigyorogva, mire ő nevetve nagyot sóhajtott.
Pár perc múlva megérkeztünk a gokartpályára. Ugyanis ez volt a nagy meglepim Robnak. Gokartozás…éjszaka. Kicsit gyúrunk Szingapúrra:p A társaság tagjait pedig Fernando, Kimi, Sebi és Massa alkották. Ők már ott voltak,és javában dumáltak, mikor megérkeztünk. Robert meg se bírt szólalni a meglepetéstől, és az örömtől. Mindenkivel lepacsizott, engem meg szorosan átölelt, és felemelt, majd milliónyi köszönöm-öt súgott a fülembe. A gokartpálya egész jól ki volt világítva, így semmi akadály nem volt egy kis versenyhez:) 6 gokart már elő volt készítve nekünk, ugyanis én is beszállok a buliba:) Kíváncsi vagyok mire jutok a nagy F1-es pilóták ellen. Megkezdödőtt a nagy „harc” a rajt után hátracsúsztam az utolsó helyre, és Kimivel csatáztam jó nagyokat. Párszor megpördültem, de úgy hogy a szívinfarktus jött rám. Az elején Sebi, Fernando és Robert csatázott a „győzelemért” , én feljöttem a 4. helyre. A fiúk egy-egy megmozdulás után röhögve ráztuk az öklöket egymás felé, persze semmit nem gondoltak komolyan. A versenyt végül nagy csatában Fernando nyerte Sebi és Robert előtt. Massa is a nyakukon volt egy darabig, de megpördült a cél előtt, és én kihasználtam az előnyömet, és elhúztam mellette. Röhögve szálltunk ki a kocsiból, és elkezdtük ugratni egymást:
- Azt hittem Felipe egy ilyen nagyon jó f1-es pilótának, mint te a gokartozás jobban megy.- nyújtottam ki a nyelvem röhögve.
- Csak azért álltam félre, mert udvarias vagyok a nőkkel.- húzta ki magát vigyorogva Felipe.
- Na persze, gyáva vagy beismerni, hogy egy nő megelőzött.- ugrotta Kimi, mire Felipe „sértődötten” odébbállt, persze ezt se kellett komolyan venni.
- Elnézést, hogy félbeszakítom ezt a magas röptű vitát, de megfeledkeztek a győztesről. Én mit kapok?- kérdezte büszkén.
- Én nem készültem semmivel. Elmondhatod majd hogy te lettél az első éjszakai gokartverseny győztese. Remélem majd Szingapúrban is elmondhatod ezt, és te leszel az első éjszakai futam győztese.- mosolyogtam rá.
- A próféta szóljon belőled. De most komolyan, nem kapok semmit?- kérdezte vigyorogva.
- Ne csináljak neked egy babérkoszorút Fernando?- kérdezte Robert röhögve, aki a hátam mögött állt a derekamat átölelve.
- Most azon tűnödök, hogy mit vágjak hozzád. De szerencséd van, hogy nincs nálam semmi tárgy. De ami késik, nem múlik.- röhögött Ferni.
- Nekem lehet egy kérdésem Isa?- kérdezte Sebi.
- Bökd ki!- mosolyogtam.
- Mi van köztetek Robbal?- tért a lényegre a „komám”:)
- Hogy mi van köztünk? Ez.- mondtam, és hosszan megcsókoltuk egymást Robbal. Szinte hallani lehetett, ahogy puffan a földön Kimi, Sebi és Massa álla. Rájuk mosolyogtunk, persze azonnal záporoztak a kérdések felénk, és mi készségesen válaszoltunk rájuk. Nem is kellett nekik mondani, hogy ez maradjon köztünk, maguktól mondták, hogy hallgatnak mint a sír, és én tudom, hogy ez így lesz. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán mindenki elindult vissza a hotelbe. Addig gondolkozhatunk a kifogásokon, ha esetleg keresik/nek minket, mit mondunk. De szerencsére senkinek nem tűnt fel a hiányunk.
- Mégegyszer köszönöm kicsim ezt az esti programot. Nagyon jól éreztem magam, de szerintem mindenki. Jól elvoltunk a srácokkal.- mondta csillogó szemmel Rob a liftben
- Nincs mit. Ez egy spontán ötlet volt, de úgy látom nagyon jól sült el.- mondtam nevetve.
- Ahogy mondod. Nem alszol ma nálam?- kérdezte félmosollyal az arcán.
- Abból nem biztos hogy alvás lesz a tegnap estéből kiindulva.- mondtam vigyorogva egy lágy csók kíséretében.
- Most az lesz, hidd el, mert ragad le a szemem, de ahogy látom neked is keresztbe állnak a szemeid.- mosolygott.
- Eléggé elfáradtam ma, az biztos. Akkor összepakolok a szobában, és 10 perc múlva nálad vagyok.- kacsintottam rá. Rob kiszállt az 5.-iken eggyel feljebb laktam. Lecuccoltam, rapid gyorsasággal letusoltam, felvettem a hálóruhámat és egy köntöst, és lementem Robhoz. Pár perc beszélgetés után lefeküdtünk aludni, én pillanatok alatt mély álomba zuhantam……

16. rész

Reggel a nyakamon éreztem Robert forró leheletét. Az oldalamon feküdtem, ő pedig a hátamnál feküdt szorosan átölelve és a feje a tarkómnál volt. Megfordultam, és láttam, hogy ő már fent van, és engem fürkészett.
- Gyönyörűséges reggelt Hercegnőm. Jól aludtál?- kérdezte kedvesen,és végigsimitotta a hajamat.
- Ez bizony az. Igen, nagyon jól aludtam. Mióta vagy fent?- érdeklődtem.
- 10 perce. Nem akartalak felébreszteni, néztem ahogy alszol. Mint egy angyal, olyan voltál.- mosolygott, szenvedélyesen megcsókolt, és végigsimította a hasamat. Nagyot sóhajtottam, és belecsókoltam a nyakába. 1 pillanatig nézett rám komolyan, láttam, hogy valami fontosat akar mondani,de nem jött be a tippem…:)
- Fel kellene kelni lassan, nem gondolod?- kérdezte mosolyogva.
- Ne…nem akarok.. muszáj ma ott lenned szabadedzésen?- kérdeztem kicsit nyivákolós hangon:)
- Sajnos muszáj..hidd el, legszívesebben veled tölteném az egész napot, de ez kötelező, kicsim. De nyugtasson még az a tény, hogy egymás közelében leszünk.- mosolygott.
- Mondasz valamit. De szabadedzések után csak az enyém vagy!- csókoltam meg vigyorogva.
- Na még szép.. ki másé lehetnék?- nevetett rám.
Nagy nehezen kimásztunk az ágyból, én magamra kaptam a fürdőköntöst, Rob pedig felvette a nadrágját. A nappaliban döbbentem rá, az órára pillantva, hogy a reggelit sikeresen lekéstük. Kicsit kapkodósra vettük a figurát, mert el akartuk kerülni, hogy bárkinek is túlságosan feltűnjön a hiányunk. Robert elbúcsúzott, és ment a saját szobájába készülni, én is gyorsan letusoltam, és magamra kaptam valami ruhát. A hallban összetalálkoztam apával, aki éppen Robbal beszélgetett, és ahogy az arckifejezését láttam, nem éppen dicsérte. Mikor odaértem apa engem is megrótt kicsit, hogy elmulasztottam a reggelit, de annyira nem haragudott. Összeszedtük a csipet csapatot, és indultunk a pályára.
- Robert sose szokott lekésni a reggeliről. Nem tudom, mi volt vele.- mondta apa nekem a kocsiban.
- Biztos tegnap pókereztek, és elaludt. Elő szokott fordulni az ilyen.- próbáltam nyugodt hangon válaszolni.
- Nem sűrűn. De veled se, hogy lekésed a reggelit.- mondta, és olyan furcsán nézett rám.
- Elnézést, de nagyon fáradt voltam tegnap este. Meg tudtommal a reggeli nem kötelező dolog.- mosolyogtam Na igen, lefárasztott a tegnap este..- gondoltam magamban.
- Nem kötelező, az tény. Csak megjegyeztem hogy nem szokásátok lekésni a reggelit. Egyikőtöknek sem. De spongyát rá.- mosolygott, de láttam a szemében hogy valami nem stimmel. Remélem nem kezdett gyanakodni semmire.
A pályán javában folyt a kocsik felkészítése, szerelése a szabadedzésekre. Nekem jó sok papírmunkám akadt, így szaladgáltam a boxok között, mint pók a falon. Már visszafelé tartottam a bmw-hez, amikor velem szemben jött Sebi, mellette pedig egy hosszú barna hajú lány sétált Torro Rosso-s ingben szatyrokkal a kezében. Látásból ismertem a lányt, ő volt Sebi mindentudó személyi titkára és egyben nagyon jó barátja is. Csak a nevét nem tudtam. A lány keze be volt kötve, és a szatyrok nem bizonyultak valami tartósnak, és leszakadt a fülük. Sebi szépen ment tovább, észre se vette, hogy lemaradt tőle a barátja.
- Várjál, segítek!- mosolyogtam rá, és közösen összeszedtük a szétgurult holmikat.
- Nagyon szépen köszönöm. Aranyos vagy.- mondta. Enyhe spanyol akcentust véltem felfedezni a beszédében.
- Szívesen. Sebi jól itt hagyott a „pácban”.- intettem feléje,és utána akartam kiáltani, hogy azonnal tegye lükfercbe magát, és tolasson vissza, de a lány leintett.
- Hagyjad csak. Dübörög a zene a fülhallgatójában. Ilyenkor kissé szétszórt még. De megyek is utána. Mégegyszer köszi a segítséget!- mosolygott, és Sebi után futott.
Szimpatikusnak tűnt ez a lány. De még mindig nem tudom a nevét. Na majd rákérdezek Sebinél.
Pár perc múlva kezdődik a szabadedzés, Nick is, Robert is készülődik. Apát kint látom a fedélzeti „központban”, hát a látvány megérne egy képet. Tele van papírkupacokkal az asztal, apa meg elmebeteg módjára keres valami irtó fontos dolgot, de a jelekből ítélve nem találja. Mosolyogva odaléptem hozzá:
- Mit keresel ilyen bőszen apus?- mosolyogtam rá.
- A szemüvegemet. Egyszerűen felszívódott. Hihetetlen.- mérgelődött, mire nemes egyszerűséggel leemeltem a fejéről, és vigyorogva adtam át.
- Köszönöm Isa! Már mindenhol kerestem, csak éppen ott nem ahol kéne. – mosolygott hálásan.
- Pedig nem szokásod elhagyni a dolgokat.- mondtam cinkosan és kinyújtottam a nyelvem. Egy darabig furán nézett rám, aztán leesett neki.
- Ügyes… 1 pont neked. Nagyon vicces kedvedben vagy ma.- mosolygott.
- Tudom. Kölcsönkenyér visszajár apa- mosolyogtam, megpusziltam, és mentem tovább a dolgomra.
A boxban Robert teljesen beöltözött,de még nem vette fel a sisakját. Az egyik csendes kis sarokban ült,és a kulacsából ivott.
- Minden rendben?- léptem hozzá mosolyogva, és megcsókoltam.
- Igen, minden oké. Csak koncentrálok. A főnök kicsit letolt reggel az elmulasztott reggeli miatt. Téged nem?- kérdezte.
- Dehogynem. De már el is felejtette a dolgot.- mondtam, és inkább nem mondtam el, hogy milyen furán viselkedett apa reggel. Felgyúlt a boxutcában a zöld lámpa, ami a szabadedzés kezdetét jelentette.
- Itt az idő. Menned kéne lassan. Csak ügyesen.- csókoltam meg, és indultam volna el…
- Igyekszek. Isabel!- fogta meg a kezem Rob.
- Igen?- kérdeztem
- Szeretlek.- mondta komolyan Robert, és megcsókolt. Teljesen lehidaltam a meglepetéstől, másrészt az örömtől. Közelebb léptem hozzá, és én is kimondtam a bűvös szót, ami már régóta „érlelődik” bennem:)
- Én is szeretlek.- súgtam a fülébe, és egy puszit nyomtam a szájára. Fülig érő szájjal ment a kocsihoz. Nálam is hasonló volt a szitu. Ezt a hétvége mennyien kezdődik..