A fiúk a 2 szabadedzés alapján a középmezőnyben végeztek, énrám meg várt egy csomó interjú. Az interjúk alatt eszembe jutott egy jó kis program mára. Beszéltem a 4 „illetékessel”, ők minden további nélkül benne voltak a buliban. Már csak nekem kell találni és lefoglalni a megfelelő helyet. A szabadidőmben felmásztam a netre, és találtam egyet, ami pont tökéletes volt az elképzeléseimnek. Reméltem, hogy a fiúknak is tetszeni fog. Intézkedtem, és este 9 órára lefoglaltam a kinézett helyet. Nem volt valami olcsó, de úgy gondoltam, ez a „buli” mindent megér:) Gyors sms-t küldtem a 4 srácnak, hogy este 9 órára merre és hova menjenek. Korán intézkedem, de muszáj, mert bármi közbejöhet nekik, és lőttek a programnak. Már csak Robertet kell megfűznöm valahogy…
- Szia cicám! Hogy vagy?- kérdeztem jókedvűen, csókot leheltem a szájára, és kezébe nyomtam egy üveg ásványvizet.
- Szia kicsim! Köszi a vizet. Megvagyok, kicsit meleg volt a pályán. Te? Dolgoztál?- mosolygott, és megcsókolt.
- Aha, de befejeztem mára a riportokat. Már csak végleges formába kell őket hozni, és kész vagyok a mai nappal. Mi jót csinálsz este 9-kor?- kérdeztem vigyorogva.
- Gondolom veled leszek. – simogatta meg az arcom.
- Eltaláltad. De mások is lesznek velünk.- kacsintottam rá, mire ő teljesen értetlen arcot vágott.
- Este 9-re összecsődítettem 4 kollégádat egy bizonyos helyre. És mi is oda fogunk menni majd ketten.- nevettem rá.
- Nagyon titokzatos vagy. Nekem nem árulnád el, hogy hová megyünk? És azt, hogy ki az a 4 kolléga?- kíváncsiskodott.
- Nem-nem. Ez az én meglepetésem neked. Majd este 9-kor minden kiderül. Szóval addigra készülj el, és valami sportosat vegyél fel.- mosolyogtam, és megcsókoltuk egymást. Ebben a pillanatban meghallottuk Willy Rampf, a Bmw technika igazgatójának a hangját a hátunk mögött.
- Óvatosan a turbékolással, fiatalok. – mondta, mire ijedten szétrebbentünk.
- Mr. Rampf.. megijesztett minket.- mondtam hebegve, és kerültem a szemkontaktust vele.
- Azt elhiszem. Mióta tart a románc?- kérdezte kicsit komoly hangon.
- A Bahreni nagydíj óta. Pontosabban a Bahreini és a Spanyol Nagydíj között jöttünk össze.- válaszolta Robert.
- Értem. Gondolom, Mario még nem tudja a dolgot, igazam van Isabel?- kérdezte.
- Igen, igaza van. De ha eljön az idő, meg fogja tudni, tőlünk. Nem akarjuk, hogy esetleg mástól tudja meg.- mondtam, és próbáltam arra célozni, hogy ő is legyen olyan kedves, és fogadjon némaságot ezzel az üggyel kapcsolatban apa előtt.
- A-ha. Értem a célzását. Megígérem, hogy tőlem nem fogja megtudni. De ha adhatok egy tanácsot, ne húzzátok túl sokáig a dolgot, mert annál rosszabb lesz utána. És nem akarok emiatt „belháborút” a csapatnál.- mondta fapofával.
- Köszönjük szépen Willy. Megígérjük, hogy mindent elmondunk Marionak időben, hogy ne legyen később balhé belőle.- válaszolt Rob. Willy bólogatott, majd elment a dolgára. Én sóhajtottam egyet, és a fejemet csóváltam.
- Mi a baj Isam?- kérdezte aggódva Rob.
- Óvatosabbnak kell lennünk. Találni kell a motorhome-on belül egy olyan helyet, ahol tuti nem bukhatunk le senki előtt. Mert apa is bármikor ránknyithat, és akkor finito.- eresztettem meg egy félmosolyt, de letört is voltam.
- Találunk majd egy kis csendes zugot, elvégre elég nagy ez a motorhome. Apukád szerintem még nem sejt semmit.- mondta mosolyogva.
- Nem tudom. Ma reggel olyan furcsa volt velem. Olyan nagy ügyet csinált abból, hogy lekéstük a reggelit, hogy csak néztem. Meg múltkor a Spanyol nagydíjon is szóvá tette, hogy túl sok időt töltök veled, és megemlítette, hogy nemrég szakítottál Edytával, és nem akarja azt, hogy én legyek úgymond a „felejtős” barátnő.- mondtam letörten.
- Mi? Miért baj az neki, hogy sok időt töltesz más fiatalokkal, akár velem, akár pl. Vettelel? A másik dologban sincs igaza..nagyon nagyot téved, elhiszed ugye?- kérdezte.
- Igen, mondtam is neki, pontosabban ebben füllentettem, hogy nagyon jó barátok vagyunk,és miért ne tölthetném veled az időt. A másik dolgot én is abszurdnak tartom a részéről, és meg se fordult a fejemben az ellenkezője. Csak nem szeretném, hogy már azelőtt elkezdene gyanakodni, mielőtt tőlünk megtudná a dolgokat.- mosolyogtam rá.
- Nem fog. Odafigyelünk majd. De gondolj bele, valahol izgalmas a dolog, bújkálni a többiek elől, hogy kettesben lehessünk.- vigyorogott rám kajánul, én ezt egy kacsintással és egy csókkal „jutalmaztam.:)
Egyedül maradtam, megírtam a dolgokat Timnek, és elküldtem. Kicsit tengtem-lengtem a boxban, besegítettem a szerelőknek, és Sandronak az étteremben. Megláttam Nicket, ahogy egyedül üldögél az asztalnál, és eléggé maga alatt van. Gondoltam, rákérdezek az okára.
- Szia Nick! Nagyon magányosan üldögélsz itt. És ahogy látom, le vagy törve, mint a bili füle.- mosolyogtam rá, de ő továbbra is fapofát vágott.
- Szia Isa! Felidegesítettek ezek a hülye újságírók. Bocsi, de ezt nem rád értem, hanem egyes „okos” emberkékre.- mondta szomorúan.
- Semmi baj. Minden szakmában megvannak a „hiénák”. Elmondod,hogy mit írtak le azok a bunkó újságírók?- mosolyogtam rá.
- Állandóan azzal zaklatnak, hogy nem érzem e frusztráltatnak magam, hogy a csapattársam rendre elver futamokon, meg hogy Robert ugyanazzal a kocsival miért tud jobban menni. Egyszerűen a sok amatőr hozzá nem értő, nem érti meg, hogy ennyit tudok kihozni a kocsiból. Nem hibáztatok senkit se érte, se Mariot, se Robertet. Csak az zavar, hogy ezzel akarják a feszültséget kelteni, hogy később legyen min csámcsogniuk.- fakadt ki.
- Én ezt maximálisan megértem, hogy rosszul esik, tudom, hogy közhelyes azt mondani, hogy ne is törödj velük, de mégis ezt mondom, mert ez tűnik a legjobb megoldásnak, ha kiszorítod ezeket a zavaró tényezőket a fejedből, és csak a versenyzésre koncentrálsz. És később megmutathatod nekik, hogy igenis te is tudsz jól teljesíteni. Mert nagyon jó pilóta vagy, és tapasztalt, és sokat teszel hozzá a fejlesztésekhez. Meg mostanában nagy divat lett, hogy az újságírók elkezdik azt találgatni, hogy melyik csapatnál ki az első számú pilóta,pedig még csak a szezon elején járunk. De ők nagyon hozzáértőnek hiszik magukat,és azt gondolják, hogy majd ők eldöntik, hogy ki az első pilóta xy csapatnál. És csodálkoznak, ha az ember idegesen válaszol nekik. Szóval, fel a fejjel, minden rendben lesz.- mosolyogtam rá, mire az ő arcán is látszott egy halvány mosoly.
- Köszi a biztatást, Isa. Rendes tőled nagyon. Másodállásban nem pszichodoki vagy véletlenül?- kérdezte nevetve.
- Hidd el, majdnem az lettem. Csak nem vettek fel az egyetemre.- mosolyogtam.
- Egy jó pszichológus jelölttel szegényebb lett a szakma.- mosolygott rám, erre csak legyinteni tudtam.
Délután megkerestem a térképen,hogy pontosan hogyan találunk ki majd a helyre, de nem tűnt túl bonyolultnak az odajutás. Körbetelefonáltam a „bandát”, és nekik is elmondtam az infokat. Vacsoránál Fernando csatlakozott a BMW-s köreinkhez, és cinkosan rámmosolygott. Elárulom, Ferni lesz az egyik ember a 4 srác közül. Hál’Isten Rob nem vette észre ezt a mosolyt, és tovább folytatta a táplálkozást.
- Rob nem tud semmiről?- kérdezte Ferni csodálkozva vacsora után.
- Nem, nem árultam el neki semmit, csak annyit, hogy este 9-re készüljön el, mert 4 kollégájával megyünk valahová. Meglepetésnek szánom neki.- mosolyogtam.
- Meg fog lepődni, az szent. Jól megvagytok?- mosolygott rám.
- Igen. Fantasztikusan, nagyon jól megvagyunk.- virult ki az arcom.
- Ennek nagyon örülök, nagyon szép pár vagytok, ezt Raquel is elismerte. Akkor este 9-kor találkozunk. Készüljetek fel, mert nagy meccs lesz!- mondta vigyorogva.
A szobában magamra vettem egy kényelmes, hosszú sportnadrágot, egy rövidujjú felsőt, és egy kardigánt,mert kezdett hűvös lenni odakint. Még magamra kaptam a fekete sportcipőmet, és fél 9-kor kopogtam Rob ajtaján. Ő is sportosan öltözött fel, fekete melegítő, fekete felső,és egy sötétszürke kapucnis melegítő felső volt rajta. Feltűnés mentesen kisliccoltunk a szállodából, kocsiba ültünk, és elhajtottunk.
- Még most sem mondod el hova megyünk? Már nagyon furdal a kíváncsiság- kérdezte Robert.
- Nem. Mindjárt megtudod, ugyanis 5 perc múlva ott vagyunk.- válaszoltam vigyorogva, mire ő nevetve nagyot sóhajtott.
Pár perc múlva megérkeztünk a gokartpályára. Ugyanis ez volt a nagy meglepim Robnak. Gokartozás…éjszaka. Kicsit gyúrunk Szingapúrra:p A társaság tagjait pedig Fernando, Kimi, Sebi és Massa alkották. Ők már ott voltak,és javában dumáltak, mikor megérkeztünk. Robert meg se bírt szólalni a meglepetéstől, és az örömtől. Mindenkivel lepacsizott, engem meg szorosan átölelt, és felemelt, majd milliónyi köszönöm-öt súgott a fülembe. A gokartpálya egész jól ki volt világítva, így semmi akadály nem volt egy kis versenyhez:) 6 gokart már elő volt készítve nekünk, ugyanis én is beszállok a buliba:) Kíváncsi vagyok mire jutok a nagy F1-es pilóták ellen. Megkezdödőtt a nagy „harc” a rajt után hátracsúsztam az utolsó helyre, és Kimivel csatáztam jó nagyokat. Párszor megpördültem, de úgy hogy a szívinfarktus jött rám. Az elején Sebi, Fernando és Robert csatázott a „győzelemért” , én feljöttem a 4. helyre. A fiúk egy-egy megmozdulás után röhögve ráztuk az öklöket egymás felé, persze semmit nem gondoltak komolyan. A versenyt végül nagy csatában Fernando nyerte Sebi és Robert előtt. Massa is a nyakukon volt egy darabig, de megpördült a cél előtt, és én kihasználtam az előnyömet, és elhúztam mellette. Röhögve szálltunk ki a kocsiból, és elkezdtük ugratni egymást:
- Azt hittem Felipe egy ilyen nagyon jó f1-es pilótának, mint te a gokartozás jobban megy.- nyújtottam ki a nyelvem röhögve.
- Csak azért álltam félre, mert udvarias vagyok a nőkkel.- húzta ki magát vigyorogva Felipe.
- Na persze, gyáva vagy beismerni, hogy egy nő megelőzött.- ugrotta Kimi, mire Felipe „sértődötten” odébbállt, persze ezt se kellett komolyan venni.
- Elnézést, hogy félbeszakítom ezt a magas röptű vitát, de megfeledkeztek a győztesről. Én mit kapok?- kérdezte büszkén.
- Én nem készültem semmivel. Elmondhatod majd hogy te lettél az első éjszakai gokartverseny győztese. Remélem majd Szingapúrban is elmondhatod ezt, és te leszel az első éjszakai futam győztese.- mosolyogtam rá.
- A próféta szóljon belőled. De most komolyan, nem kapok semmit?- kérdezte vigyorogva.
- Ne csináljak neked egy babérkoszorút Fernando?- kérdezte Robert röhögve, aki a hátam mögött állt a derekamat átölelve.
- Most azon tűnödök, hogy mit vágjak hozzád. De szerencséd van, hogy nincs nálam semmi tárgy. De ami késik, nem múlik.- röhögött Ferni.
- Nekem lehet egy kérdésem Isa?- kérdezte Sebi.
- Bökd ki!- mosolyogtam.
- Mi van köztetek Robbal?- tért a lényegre a „komám”:)
- Hogy mi van köztünk? Ez.- mondtam, és hosszan megcsókoltuk egymást Robbal. Szinte hallani lehetett, ahogy puffan a földön Kimi, Sebi és Massa álla. Rájuk mosolyogtunk, persze azonnal záporoztak a kérdések felénk, és mi készségesen válaszoltunk rájuk. Nem is kellett nekik mondani, hogy ez maradjon köztünk, maguktól mondták, hogy hallgatnak mint a sír, és én tudom, hogy ez így lesz. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán mindenki elindult vissza a hotelbe. Addig gondolkozhatunk a kifogásokon, ha esetleg keresik/nek minket, mit mondunk. De szerencsére senkinek nem tűnt fel a hiányunk.
- Mégegyszer köszönöm kicsim ezt az esti programot. Nagyon jól éreztem magam, de szerintem mindenki. Jól elvoltunk a srácokkal.- mondta csillogó szemmel Rob a liftben
- Nincs mit. Ez egy spontán ötlet volt, de úgy látom nagyon jól sült el.- mondtam nevetve.
- Ahogy mondod. Nem alszol ma nálam?- kérdezte félmosollyal az arcán.
- Abból nem biztos hogy alvás lesz a tegnap estéből kiindulva.- mondtam vigyorogva egy lágy csók kíséretében.
- Most az lesz, hidd el, mert ragad le a szemem, de ahogy látom neked is keresztbe állnak a szemeid.- mosolygott.
- Eléggé elfáradtam ma, az biztos. Akkor összepakolok a szobában, és 10 perc múlva nálad vagyok.- kacsintottam rá. Rob kiszállt az 5.-iken eggyel feljebb laktam. Lecuccoltam, rapid gyorsasággal letusoltam, felvettem a hálóruhámat és egy köntöst, és lementem Robhoz. Pár perc beszélgetés után lefeküdtünk aludni, én pillanatok alatt mély álomba zuhantam……
- Szia cicám! Hogy vagy?- kérdeztem jókedvűen, csókot leheltem a szájára, és kezébe nyomtam egy üveg ásványvizet.
- Szia kicsim! Köszi a vizet. Megvagyok, kicsit meleg volt a pályán. Te? Dolgoztál?- mosolygott, és megcsókolt.
- Aha, de befejeztem mára a riportokat. Már csak végleges formába kell őket hozni, és kész vagyok a mai nappal. Mi jót csinálsz este 9-kor?- kérdeztem vigyorogva.
- Gondolom veled leszek. – simogatta meg az arcom.
- Eltaláltad. De mások is lesznek velünk.- kacsintottam rá, mire ő teljesen értetlen arcot vágott.
- Este 9-re összecsődítettem 4 kollégádat egy bizonyos helyre. És mi is oda fogunk menni majd ketten.- nevettem rá.
- Nagyon titokzatos vagy. Nekem nem árulnád el, hogy hová megyünk? És azt, hogy ki az a 4 kolléga?- kíváncsiskodott.
- Nem-nem. Ez az én meglepetésem neked. Majd este 9-kor minden kiderül. Szóval addigra készülj el, és valami sportosat vegyél fel.- mosolyogtam, és megcsókoltuk egymást. Ebben a pillanatban meghallottuk Willy Rampf, a Bmw technika igazgatójának a hangját a hátunk mögött.
- Óvatosan a turbékolással, fiatalok. – mondta, mire ijedten szétrebbentünk.
- Mr. Rampf.. megijesztett minket.- mondtam hebegve, és kerültem a szemkontaktust vele.
- Azt elhiszem. Mióta tart a románc?- kérdezte kicsit komoly hangon.
- A Bahreni nagydíj óta. Pontosabban a Bahreini és a Spanyol Nagydíj között jöttünk össze.- válaszolta Robert.
- Értem. Gondolom, Mario még nem tudja a dolgot, igazam van Isabel?- kérdezte.
- Igen, igaza van. De ha eljön az idő, meg fogja tudni, tőlünk. Nem akarjuk, hogy esetleg mástól tudja meg.- mondtam, és próbáltam arra célozni, hogy ő is legyen olyan kedves, és fogadjon némaságot ezzel az üggyel kapcsolatban apa előtt.
- A-ha. Értem a célzását. Megígérem, hogy tőlem nem fogja megtudni. De ha adhatok egy tanácsot, ne húzzátok túl sokáig a dolgot, mert annál rosszabb lesz utána. És nem akarok emiatt „belháborút” a csapatnál.- mondta fapofával.
- Köszönjük szépen Willy. Megígérjük, hogy mindent elmondunk Marionak időben, hogy ne legyen később balhé belőle.- válaszolt Rob. Willy bólogatott, majd elment a dolgára. Én sóhajtottam egyet, és a fejemet csóváltam.
- Mi a baj Isam?- kérdezte aggódva Rob.
- Óvatosabbnak kell lennünk. Találni kell a motorhome-on belül egy olyan helyet, ahol tuti nem bukhatunk le senki előtt. Mert apa is bármikor ránknyithat, és akkor finito.- eresztettem meg egy félmosolyt, de letört is voltam.
- Találunk majd egy kis csendes zugot, elvégre elég nagy ez a motorhome. Apukád szerintem még nem sejt semmit.- mondta mosolyogva.
- Nem tudom. Ma reggel olyan furcsa volt velem. Olyan nagy ügyet csinált abból, hogy lekéstük a reggelit, hogy csak néztem. Meg múltkor a Spanyol nagydíjon is szóvá tette, hogy túl sok időt töltök veled, és megemlítette, hogy nemrég szakítottál Edytával, és nem akarja azt, hogy én legyek úgymond a „felejtős” barátnő.- mondtam letörten.
- Mi? Miért baj az neki, hogy sok időt töltesz más fiatalokkal, akár velem, akár pl. Vettelel? A másik dologban sincs igaza..nagyon nagyot téved, elhiszed ugye?- kérdezte.
- Igen, mondtam is neki, pontosabban ebben füllentettem, hogy nagyon jó barátok vagyunk,és miért ne tölthetném veled az időt. A másik dolgot én is abszurdnak tartom a részéről, és meg se fordult a fejemben az ellenkezője. Csak nem szeretném, hogy már azelőtt elkezdene gyanakodni, mielőtt tőlünk megtudná a dolgokat.- mosolyogtam rá.
- Nem fog. Odafigyelünk majd. De gondolj bele, valahol izgalmas a dolog, bújkálni a többiek elől, hogy kettesben lehessünk.- vigyorogott rám kajánul, én ezt egy kacsintással és egy csókkal „jutalmaztam.:)
Egyedül maradtam, megírtam a dolgokat Timnek, és elküldtem. Kicsit tengtem-lengtem a boxban, besegítettem a szerelőknek, és Sandronak az étteremben. Megláttam Nicket, ahogy egyedül üldögél az asztalnál, és eléggé maga alatt van. Gondoltam, rákérdezek az okára.
- Szia Nick! Nagyon magányosan üldögélsz itt. És ahogy látom, le vagy törve, mint a bili füle.- mosolyogtam rá, de ő továbbra is fapofát vágott.
- Szia Isa! Felidegesítettek ezek a hülye újságírók. Bocsi, de ezt nem rád értem, hanem egyes „okos” emberkékre.- mondta szomorúan.
- Semmi baj. Minden szakmában megvannak a „hiénák”. Elmondod,hogy mit írtak le azok a bunkó újságírók?- mosolyogtam rá.
- Állandóan azzal zaklatnak, hogy nem érzem e frusztráltatnak magam, hogy a csapattársam rendre elver futamokon, meg hogy Robert ugyanazzal a kocsival miért tud jobban menni. Egyszerűen a sok amatőr hozzá nem értő, nem érti meg, hogy ennyit tudok kihozni a kocsiból. Nem hibáztatok senkit se érte, se Mariot, se Robertet. Csak az zavar, hogy ezzel akarják a feszültséget kelteni, hogy később legyen min csámcsogniuk.- fakadt ki.
- Én ezt maximálisan megértem, hogy rosszul esik, tudom, hogy közhelyes azt mondani, hogy ne is törödj velük, de mégis ezt mondom, mert ez tűnik a legjobb megoldásnak, ha kiszorítod ezeket a zavaró tényezőket a fejedből, és csak a versenyzésre koncentrálsz. És később megmutathatod nekik, hogy igenis te is tudsz jól teljesíteni. Mert nagyon jó pilóta vagy, és tapasztalt, és sokat teszel hozzá a fejlesztésekhez. Meg mostanában nagy divat lett, hogy az újságírók elkezdik azt találgatni, hogy melyik csapatnál ki az első számú pilóta,pedig még csak a szezon elején járunk. De ők nagyon hozzáértőnek hiszik magukat,és azt gondolják, hogy majd ők eldöntik, hogy ki az első pilóta xy csapatnál. És csodálkoznak, ha az ember idegesen válaszol nekik. Szóval, fel a fejjel, minden rendben lesz.- mosolyogtam rá, mire az ő arcán is látszott egy halvány mosoly.
- Köszi a biztatást, Isa. Rendes tőled nagyon. Másodállásban nem pszichodoki vagy véletlenül?- kérdezte nevetve.
- Hidd el, majdnem az lettem. Csak nem vettek fel az egyetemre.- mosolyogtam.
- Egy jó pszichológus jelölttel szegényebb lett a szakma.- mosolygott rám, erre csak legyinteni tudtam.
Délután megkerestem a térképen,hogy pontosan hogyan találunk ki majd a helyre, de nem tűnt túl bonyolultnak az odajutás. Körbetelefonáltam a „bandát”, és nekik is elmondtam az infokat. Vacsoránál Fernando csatlakozott a BMW-s köreinkhez, és cinkosan rámmosolygott. Elárulom, Ferni lesz az egyik ember a 4 srác közül. Hál’Isten Rob nem vette észre ezt a mosolyt, és tovább folytatta a táplálkozást.
- Rob nem tud semmiről?- kérdezte Ferni csodálkozva vacsora után.
- Nem, nem árultam el neki semmit, csak annyit, hogy este 9-re készüljön el, mert 4 kollégájával megyünk valahová. Meglepetésnek szánom neki.- mosolyogtam.
- Meg fog lepődni, az szent. Jól megvagytok?- mosolygott rám.
- Igen. Fantasztikusan, nagyon jól megvagyunk.- virult ki az arcom.
- Ennek nagyon örülök, nagyon szép pár vagytok, ezt Raquel is elismerte. Akkor este 9-kor találkozunk. Készüljetek fel, mert nagy meccs lesz!- mondta vigyorogva.
A szobában magamra vettem egy kényelmes, hosszú sportnadrágot, egy rövidujjú felsőt, és egy kardigánt,mert kezdett hűvös lenni odakint. Még magamra kaptam a fekete sportcipőmet, és fél 9-kor kopogtam Rob ajtaján. Ő is sportosan öltözött fel, fekete melegítő, fekete felső,és egy sötétszürke kapucnis melegítő felső volt rajta. Feltűnés mentesen kisliccoltunk a szállodából, kocsiba ültünk, és elhajtottunk.
- Még most sem mondod el hova megyünk? Már nagyon furdal a kíváncsiság- kérdezte Robert.
- Nem. Mindjárt megtudod, ugyanis 5 perc múlva ott vagyunk.- válaszoltam vigyorogva, mire ő nevetve nagyot sóhajtott.
Pár perc múlva megérkeztünk a gokartpályára. Ugyanis ez volt a nagy meglepim Robnak. Gokartozás…éjszaka. Kicsit gyúrunk Szingapúrra:p A társaság tagjait pedig Fernando, Kimi, Sebi és Massa alkották. Ők már ott voltak,és javában dumáltak, mikor megérkeztünk. Robert meg se bírt szólalni a meglepetéstől, és az örömtől. Mindenkivel lepacsizott, engem meg szorosan átölelt, és felemelt, majd milliónyi köszönöm-öt súgott a fülembe. A gokartpálya egész jól ki volt világítva, így semmi akadály nem volt egy kis versenyhez:) 6 gokart már elő volt készítve nekünk, ugyanis én is beszállok a buliba:) Kíváncsi vagyok mire jutok a nagy F1-es pilóták ellen. Megkezdödőtt a nagy „harc” a rajt után hátracsúsztam az utolsó helyre, és Kimivel csatáztam jó nagyokat. Párszor megpördültem, de úgy hogy a szívinfarktus jött rám. Az elején Sebi, Fernando és Robert csatázott a „győzelemért” , én feljöttem a 4. helyre. A fiúk egy-egy megmozdulás után röhögve ráztuk az öklöket egymás felé, persze semmit nem gondoltak komolyan. A versenyt végül nagy csatában Fernando nyerte Sebi és Robert előtt. Massa is a nyakukon volt egy darabig, de megpördült a cél előtt, és én kihasználtam az előnyömet, és elhúztam mellette. Röhögve szálltunk ki a kocsiból, és elkezdtük ugratni egymást:
- Azt hittem Felipe egy ilyen nagyon jó f1-es pilótának, mint te a gokartozás jobban megy.- nyújtottam ki a nyelvem röhögve.
- Csak azért álltam félre, mert udvarias vagyok a nőkkel.- húzta ki magát vigyorogva Felipe.
- Na persze, gyáva vagy beismerni, hogy egy nő megelőzött.- ugrotta Kimi, mire Felipe „sértődötten” odébbállt, persze ezt se kellett komolyan venni.
- Elnézést, hogy félbeszakítom ezt a magas röptű vitát, de megfeledkeztek a győztesről. Én mit kapok?- kérdezte büszkén.
- Én nem készültem semmivel. Elmondhatod majd hogy te lettél az első éjszakai gokartverseny győztese. Remélem majd Szingapúrban is elmondhatod ezt, és te leszel az első éjszakai futam győztese.- mosolyogtam rá.
- A próféta szóljon belőled. De most komolyan, nem kapok semmit?- kérdezte vigyorogva.
- Ne csináljak neked egy babérkoszorút Fernando?- kérdezte Robert röhögve, aki a hátam mögött állt a derekamat átölelve.
- Most azon tűnödök, hogy mit vágjak hozzád. De szerencséd van, hogy nincs nálam semmi tárgy. De ami késik, nem múlik.- röhögött Ferni.
- Nekem lehet egy kérdésem Isa?- kérdezte Sebi.
- Bökd ki!- mosolyogtam.
- Mi van köztetek Robbal?- tért a lényegre a „komám”:)
- Hogy mi van köztünk? Ez.- mondtam, és hosszan megcsókoltuk egymást Robbal. Szinte hallani lehetett, ahogy puffan a földön Kimi, Sebi és Massa álla. Rájuk mosolyogtunk, persze azonnal záporoztak a kérdések felénk, és mi készségesen válaszoltunk rájuk. Nem is kellett nekik mondani, hogy ez maradjon köztünk, maguktól mondták, hogy hallgatnak mint a sír, és én tudom, hogy ez így lesz. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán mindenki elindult vissza a hotelbe. Addig gondolkozhatunk a kifogásokon, ha esetleg keresik/nek minket, mit mondunk. De szerencsére senkinek nem tűnt fel a hiányunk.
- Mégegyszer köszönöm kicsim ezt az esti programot. Nagyon jól éreztem magam, de szerintem mindenki. Jól elvoltunk a srácokkal.- mondta csillogó szemmel Rob a liftben
- Nincs mit. Ez egy spontán ötlet volt, de úgy látom nagyon jól sült el.- mondtam nevetve.
- Ahogy mondod. Nem alszol ma nálam?- kérdezte félmosollyal az arcán.
- Abból nem biztos hogy alvás lesz a tegnap estéből kiindulva.- mondtam vigyorogva egy lágy csók kíséretében.
- Most az lesz, hidd el, mert ragad le a szemem, de ahogy látom neked is keresztbe állnak a szemeid.- mosolygott.
- Eléggé elfáradtam ma, az biztos. Akkor összepakolok a szobában, és 10 perc múlva nálad vagyok.- kacsintottam rá. Rob kiszállt az 5.-iken eggyel feljebb laktam. Lecuccoltam, rapid gyorsasággal letusoltam, felvettem a hálóruhámat és egy köntöst, és lementem Robhoz. Pár perc beszélgetés után lefeküdtünk aludni, én pillanatok alatt mély álomba zuhantam……
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése