16. rész

Reggel a nyakamon éreztem Robert forró leheletét. Az oldalamon feküdtem, ő pedig a hátamnál feküdt szorosan átölelve és a feje a tarkómnál volt. Megfordultam, és láttam, hogy ő már fent van, és engem fürkészett.
- Gyönyörűséges reggelt Hercegnőm. Jól aludtál?- kérdezte kedvesen,és végigsimitotta a hajamat.
- Ez bizony az. Igen, nagyon jól aludtam. Mióta vagy fent?- érdeklődtem.
- 10 perce. Nem akartalak felébreszteni, néztem ahogy alszol. Mint egy angyal, olyan voltál.- mosolygott, szenvedélyesen megcsókolt, és végigsimította a hasamat. Nagyot sóhajtottam, és belecsókoltam a nyakába. 1 pillanatig nézett rám komolyan, láttam, hogy valami fontosat akar mondani,de nem jött be a tippem…:)
- Fel kellene kelni lassan, nem gondolod?- kérdezte mosolyogva.
- Ne…nem akarok.. muszáj ma ott lenned szabadedzésen?- kérdeztem kicsit nyivákolós hangon:)
- Sajnos muszáj..hidd el, legszívesebben veled tölteném az egész napot, de ez kötelező, kicsim. De nyugtasson még az a tény, hogy egymás közelében leszünk.- mosolygott.
- Mondasz valamit. De szabadedzések után csak az enyém vagy!- csókoltam meg vigyorogva.
- Na még szép.. ki másé lehetnék?- nevetett rám.
Nagy nehezen kimásztunk az ágyból, én magamra kaptam a fürdőköntöst, Rob pedig felvette a nadrágját. A nappaliban döbbentem rá, az órára pillantva, hogy a reggelit sikeresen lekéstük. Kicsit kapkodósra vettük a figurát, mert el akartuk kerülni, hogy bárkinek is túlságosan feltűnjön a hiányunk. Robert elbúcsúzott, és ment a saját szobájába készülni, én is gyorsan letusoltam, és magamra kaptam valami ruhát. A hallban összetalálkoztam apával, aki éppen Robbal beszélgetett, és ahogy az arckifejezését láttam, nem éppen dicsérte. Mikor odaértem apa engem is megrótt kicsit, hogy elmulasztottam a reggelit, de annyira nem haragudott. Összeszedtük a csipet csapatot, és indultunk a pályára.
- Robert sose szokott lekésni a reggeliről. Nem tudom, mi volt vele.- mondta apa nekem a kocsiban.
- Biztos tegnap pókereztek, és elaludt. Elő szokott fordulni az ilyen.- próbáltam nyugodt hangon válaszolni.
- Nem sűrűn. De veled se, hogy lekésed a reggelit.- mondta, és olyan furcsán nézett rám.
- Elnézést, de nagyon fáradt voltam tegnap este. Meg tudtommal a reggeli nem kötelező dolog.- mosolyogtam Na igen, lefárasztott a tegnap este..- gondoltam magamban.
- Nem kötelező, az tény. Csak megjegyeztem hogy nem szokásátok lekésni a reggelit. Egyikőtöknek sem. De spongyát rá.- mosolygott, de láttam a szemében hogy valami nem stimmel. Remélem nem kezdett gyanakodni semmire.
A pályán javában folyt a kocsik felkészítése, szerelése a szabadedzésekre. Nekem jó sok papírmunkám akadt, így szaladgáltam a boxok között, mint pók a falon. Már visszafelé tartottam a bmw-hez, amikor velem szemben jött Sebi, mellette pedig egy hosszú barna hajú lány sétált Torro Rosso-s ingben szatyrokkal a kezében. Látásból ismertem a lányt, ő volt Sebi mindentudó személyi titkára és egyben nagyon jó barátja is. Csak a nevét nem tudtam. A lány keze be volt kötve, és a szatyrok nem bizonyultak valami tartósnak, és leszakadt a fülük. Sebi szépen ment tovább, észre se vette, hogy lemaradt tőle a barátja.
- Várjál, segítek!- mosolyogtam rá, és közösen összeszedtük a szétgurult holmikat.
- Nagyon szépen köszönöm. Aranyos vagy.- mondta. Enyhe spanyol akcentust véltem felfedezni a beszédében.
- Szívesen. Sebi jól itt hagyott a „pácban”.- intettem feléje,és utána akartam kiáltani, hogy azonnal tegye lükfercbe magát, és tolasson vissza, de a lány leintett.
- Hagyjad csak. Dübörög a zene a fülhallgatójában. Ilyenkor kissé szétszórt még. De megyek is utána. Mégegyszer köszi a segítséget!- mosolygott, és Sebi után futott.
Szimpatikusnak tűnt ez a lány. De még mindig nem tudom a nevét. Na majd rákérdezek Sebinél.
Pár perc múlva kezdődik a szabadedzés, Nick is, Robert is készülődik. Apát kint látom a fedélzeti „központban”, hát a látvány megérne egy képet. Tele van papírkupacokkal az asztal, apa meg elmebeteg módjára keres valami irtó fontos dolgot, de a jelekből ítélve nem találja. Mosolyogva odaléptem hozzá:
- Mit keresel ilyen bőszen apus?- mosolyogtam rá.
- A szemüvegemet. Egyszerűen felszívódott. Hihetetlen.- mérgelődött, mire nemes egyszerűséggel leemeltem a fejéről, és vigyorogva adtam át.
- Köszönöm Isa! Már mindenhol kerestem, csak éppen ott nem ahol kéne. – mosolygott hálásan.
- Pedig nem szokásod elhagyni a dolgokat.- mondtam cinkosan és kinyújtottam a nyelvem. Egy darabig furán nézett rám, aztán leesett neki.
- Ügyes… 1 pont neked. Nagyon vicces kedvedben vagy ma.- mosolygott.
- Tudom. Kölcsönkenyér visszajár apa- mosolyogtam, megpusziltam, és mentem tovább a dolgomra.
A boxban Robert teljesen beöltözött,de még nem vette fel a sisakját. Az egyik csendes kis sarokban ült,és a kulacsából ivott.
- Minden rendben?- léptem hozzá mosolyogva, és megcsókoltam.
- Igen, minden oké. Csak koncentrálok. A főnök kicsit letolt reggel az elmulasztott reggeli miatt. Téged nem?- kérdezte.
- Dehogynem. De már el is felejtette a dolgot.- mondtam, és inkább nem mondtam el, hogy milyen furán viselkedett apa reggel. Felgyúlt a boxutcában a zöld lámpa, ami a szabadedzés kezdetét jelentette.
- Itt az idő. Menned kéne lassan. Csak ügyesen.- csókoltam meg, és indultam volna el…
- Igyekszek. Isabel!- fogta meg a kezem Rob.
- Igen?- kérdeztem
- Szeretlek.- mondta komolyan Robert, és megcsókolt. Teljesen lehidaltam a meglepetéstől, másrészt az örömtől. Közelebb léptem hozzá, és én is kimondtam a bűvös szót, ami már régóta „érlelődik” bennem:)
- Én is szeretlek.- súgtam a fülébe, és egy puszit nyomtam a szájára. Fülig érő szájjal ment a kocsihoz. Nálam is hasonló volt a szitu. Ezt a hétvége mennyien kezdődik..