A futam pontban kettőkor
elkezdődött. Előtte sikerült összefutnom az „emberemmel”, de csak annyira volt
időm, hogy sok sikert kívánjak neki, és egy gyors „szerencsecsókot” adtam neki.
A futam kezdete után nem sokkal történt egy „aprócska” baleset. Szerencsére nem
nálunk, hanem Nakajima és Giancarlo akadtak össze elég szépen, de úgy, hogy
Carlo kocsija felemelkedett, és majdnem oldalról átsiklott Kazuki Williamse
felett. Kicsit leamortizálták a kocsit, de komolyabb baj nem történt. Az élen a
2 Ferraris nagyon elhúzott. Felipe sokkal jobban kezelte a 300 lóerős kocsit,
mint a kis gokartot pénteken:P A fiúk a 4. és 9. helyen rótták a köröket. Más
érdemleges dolog nem nagyon történt a futam alatt, Felipe olyan nagy előnnyel
nyert, hogy már a verseny felénél behúzhatta volna a kéziféket, és úgyis első
lett volna. Nagyon fekszik neki ez a török pálya. A 2. helyet Kimi bérelte ki,
a 3. hely Lewis-nak jutott. Van olyan érzésem, hogy ez a vb cím a Ferrari és a
McLaren között fog eldőlni. De legalább izgalmas az egész, hogy többesélyes a
vb. Nem hinném, hogy a BMW bele tudna szólni, de még messze a vége, bármi
megtörténhet:) Robert az 5. Nick a 9. lett végül. Kicsit én is azt kezdtem
érezni, mintha megrekedt volna ez a fejlődés a csapatnál, és apa meg a mérnökök
elég nyugisnak tűnnek ilyen téren. Nem tudom mire várnak, mert a többi csapat
sem tétlenkedik, és mire észbe kapunk, lehet, hogy már késő lesz. De ez nem az
én asztalom, hanem az, hogy most megint elinduljak a körutamra, és
„kérdezősködjek” a pilótáknál.
5 órára végeztem is mindenkivel, összeszedtem a cuccaimat, és a hotel felé indultam. Egy sms-t kaptam a mobilomra Robtól, hogy menjek a parkolóba, mert ott vár rám. Láttam a kijelzőn, hogy párszor keresett már, csak le volt halkítva a telefonom. A parkolóban meg is láttam, a Bmw-jének dőlve, mikor meglátott, szélesen elmosolyodott, és kinyitotta előttem a kocsiajtót.
- Csakhogy megjöttél végre, drága. Már azt hittem elindultál haza, és hiába szobroztam itt annyi időt.- mondta egy csók kíséretében a kocsiban.
- Rám vártál egész idő alatt?- kérdeztem édes mosollyal az arcomon.
- Na, szerinted kire vártam? A Mikulásra?- nevetett rám.
- A Mikulásra várhattál volna, ugyanis már rég elmúlt a december. Köszönöm szépen azért, imádlak cicám!- mondtam, és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
A kocsiban beszélgetünk a mai futamról, én elmeséltem neki a munkahelyi problémákat, pontosabban a „Kristin-faktort”. Ő is teljesen ledöbbent, és nekem adott igazat, valamint hozzátette, hogy eszem ágában se legyen átírni a cikket, mert ezzel teljesen behódolnék neki. Annak ő se örült, hogy kint lesz a futamokon, mert szerinte ez állandó feszültségforrást jelente nekem, de megnyugtattam, hogy próbálom őt levegőnek nézni, és nem venni tudomást róla, és hozzátettem, hogy nem sűrűn fogok találkozni vele, mert ő nem marad végig a versenyhétvégéken, mire ő bólogatott, és biztatólag megszorította a kezem. Sikeresen rábeszéltem a ma esti Red Bull partyra, nem sok kedve volt hozzá, mert fáradt volt, de a női praktikáknak hála, végül beadta a derekát.:)
A szobámban összepakoltam a dolgokat, hogy ne reggel keljen kapkodnom, amikor megyek haza, és kikészítettem a ruhámat, amit a buliban fogok viselni. Egy combközépig érő, mell alatt szűken szabott, piros szaténruhát, egy piros magas sarkú cipőt, és piros kövekkel kirakott nyakláncot és fülbevalót. Enyhén szólva piros leszek, de nagyon szeretem a piros színt. Átkopogtam apához, 1 órán keresztül trécseltünk, közben pakolászott. Megígértem neki, hogy igyekszek elszabadulni otthonról, és egy kicsit hazamegyek. Persze csak az olaszországi kiruccanást követően… Apát lekísértem a hallba, elbúcsúztunk egymástól, majd siettem vissza, hiszen Timnek is el kellett küldeni az anyagot, és készülnöm kellett. Továbbítottam neki a dolgokat, és melléírtam, hogy nem fogom átírni a cikket, és ha ezzel is baja lesz Kristinnek, ezt se fogom, slussz passz. A témát lezártnak tekintem részemről. A buli 9-kor kezdődik, Sebi szerint leszünk egy jó páran pilóták, pilótabarátnők, és pár vip vendég. Este fél 9-re teljesen elkészültem, a hajamat 2 oldalt megtűztem egy-egy csattal, a végét pedig kivasaltam. Kopogtattam Rob ajtaján, aki az ajtónyitás után alig bírt megszólalni.
- Szédítően jól nézel ki. Vigyáznom kell rád ma este, nehogy lecsapjanak a kezemről.- mondta, és hosszasan megcsókoltuk egymást. Rajta egy mintás póló, és fekete farmer volt.
- Köszönöm. Ajánlom is, hogy vigyázz rám. De téged soha nem cserélnélek le másra, nem ettem meszet.- kacsintottam rá, és elindultunk a party helyszínére.
Mire odaértünk, már félig tele volt a terem emberekkel. Ott volt Sebi Hannával, és láttam Naty-t is. Kimi, és Felipe sem hiányozhatott onnan, még Rafa is ott volt. Lewis-t is láttam, ő nem akárkivel volt ott, mint a Pussycat Dolls énekesnőjével, Nicole-lal, és nagyon egymásba voltak gabalyodva, így a buli elején már. Nem tudom, mikor jöhettek össze, de minden unszimpátiámat félretéve, el kell ismernem, egész szép párt alkotnak. Fernando-t nem láttam, de Robert felvilágosított, hogy ő már ma este hazament. A Forma1-es társaság további tagjait Jarno, Timo, Jenson és Webber alkotta, de folyamatosan érkeztek az emberek. Mi fent az emeleten, egy hátsó asztalnál foglaltunk helyet. A kétszemélyes társaságunk kiegészült Sebivel, Hannával, Felipével, Rafaval, Kimivel, de folyamatosan jöttek-mentek az emberek az asztalunknál. Naty a legtöbb időt Heikkivel töltötte, és ha a szemem nem csal, nagy lamur van kibontakozóban köztük. Kicsit meglepődtem azon, hogy Naty és Heikki, mert azt hittem, hogy neki Catherine a barátnője, de úgy látszik lemaradtam pár dologról. Kimi és Sebi mint 2 kölyök, olyan jól elvoltak. Annyira aranyosak, imádom őket! Ódákat zengtek a bulis élményeikről, illetve hogy Sebi egyszerűen képtelen megverni Kimit fallabdában, egyszerűen verhetetlen benne. A finn csak úgy öntötte magába egymás után a vodka feleseket, hihetetlen, hogy mennyit bír inni, és meg sem látszott rajta, csak annyi, hogy sokkal jókedvűbb lett tőle, de nem volt részeg. Én főleg Martinit ittam az este folyamán, lehet, hogy becsiccsentettem kicsit, de ennyi kell a bulihoz.:) Robert nem ivott alkoholt, inkább ásványvíz és üdítő volt a favorit nála. Végre elkezdtek bulis számokat adni, és a társaság nagy része elment táncolni, minket is beleértve. Nagyon jó volt a hangulat, de ezt már megszokott a red bull bulikon. Robbal mi is nagyon élveztük a táncot, jó sokáig bírtuk, aztán ő felment kicsit pihenni, én maradtam még Kimiékkel lent. Rob a lelkükre kötötte, hogy két szemük legyen rajtuk, nehogy valaki „elraboljon”, persze azért ő is figyelt minket fentről.:) Nemsokára én is elfáradtam, és felmentem az emeletre, de előtte vettem 2 energiaitalt magunknak, hogy bírjuk a tempót.
- Tessék szívem. Egy kis frissítő.- mosolyogtam rá az asztal mellett állva.
- Köszi. Kifáradtál te is?- kérdeztem vigyorogva.
- Aha, kicsit megpihenek, elég pörgős a tempó. – nevettem, mellé akartam ülni, de ő gyorsabb volt, és egy hirtelen mozdulattal az ölébe húzott. Kajánul rávigyorogtam átkaroltam a nyakát, és szenvedélyesen megcsókoltam. Elkapott minket a hév, és érzéki csókok millió következtek. Robert keze a ruhám alá siklott, és a combom kezdte el simogatni, én a nyakát céloztam meg forró csókokkal. Teljesen belemerültünk a dologba, illetve egymásba, amikor egy csattanást hallottunk, és Kimi hangját a fejünk felett.
- Menjetek szobára, drágáim. Feljelenthetnek a végén közszeméremsértésért.- röhögött ránk.
- Menjél már magadnak. Mintha soha nem lettél volna szerelmes. És neked már feleséged is van, szóval tudnod kéne a dolgokat.- nyújtottam ki a nyelvem vigyorogva. Robert csak nevetett rajtunk, és csóválta a fejét.
- De mi volt az a nagy csattanás? Nekimentél az asztalnak? A távolságot nem tudtál jól bemérni?- kérdezte Rob mosolyogva.
- Csak az asztalra csaptam, hogy jelezzem nektek az ittlétemet. Direkt volt a dolog.- vigyorgott ránk.
- Mocsok vagy, tudod? Nem a bárpultnál vagy, hogy ezzel a csaposnak jelezd, hogy kérsz meg egy kör vodkát.- vágott vissza Rob.
- Nem vagyok az, de ez jó poénnak tűnt. Apropó vodka. Nem kértek? Meghívlak titeket egy körre.- kérdezte
- Kösz nem. Rob nem iszik alkoholt, én meg nem szeretem a vodkát. Pontosabban tisztán nem szeretem. A vodka-narancsot megiszom, de most azt se kérek.- mosolyogtam. Kimi visszatért a tánctérre, mi pedig kiálltunk a karzatra egy kicsit nézelődni. Lent Nico, Lewis, Nicole táncolt egy barna hajú lánnyal együtt. Nem ismertem a lányt, a Williamsnél vagy a Mercinél dolgozhat. Egy biztos. Őrült jól tud táncolni. Elképesztő milyen koreografákat csinált, biztos valami táncsuliban tanulta ezeket vagy a véreben van. Másnak is nagyon tetszett, mert sokan csodálkozva figyeltékőket, nagyon jól eltáncoltak ők így négyen, de a lány tánctudása vitte a primet. A szám végeztével páran meg is tapsolták őket, aztán a lány elindult Nico társaságában az emeletre.
- Sziasztok! Elnézést, hogy zavarásért, de az előbb láttalak titeket táncolni, és szenzációsak voltatok. Minden elismerésem.- mondtam lelkesen.
- Szia Isabel! Kösz szépen! A legfőbb elismerést Amy-t illeti, mert ő a nagy tánczseni.- fordult a lány felé mosolyogva, és angolul folytatta volna a társalgást velem, de a lány félbeszakította.
- Nuygodtan beszéljetek az anyanyelveteken, miattam nem kell nyelvet váltanatok. Tudok olyan jól németül, hogy megértelek titeket. Bemutatkoznám Amanda Ramos vagyok. A Williams csapatnál dolgozok, és én vagyok Nico „segítője” úgymond. És köszönöm szépen a dicséretet.- mosolygott.
- Isabel Theissen. Én „csak” újságíróként vagyok jelen a Forma1-ben, és minden futamra elkísérem a csapatot. Hol tanultál meg iylen jól táncolni?- kérdeztem.
- Mario Theissen lánya vagy? Valahonnan ismerős volt az arcod, de most már tudom honnan. Egy tánciskolában tanultam meg Spanyolországban. Főleg a hip-hopra, és a modern táncokat sajátítottam el, meg imádok is táncolni, ez a nagy szenvedélyem. Nem ülsz le hozzánk beszélgetni?- kérdezte.
- Igen, a lánya vagyok. Látszik, hogy nagyon élvezed a táncot, egyszerűen nagyon jó vagy. Lehet csatlakozok egy kicsit hozzátok, de áthozom az asztalunktól az italomat. Mindjárt jövök.- mondtam, és otthagytam őket egy kis időre. Roberttel beszélgettünk egy kicsit, elmeséltem neki milyen új ismertséget kötöttem, örült neki, és mondta, hogy addig ő lemegy Jarnoékhoz beszélgetni, amíg én Nico-ékkal vagyok. Bólintottam, és hozzátettem, hogy ha haza akarnánk menni, majd keressük egymást.
Visszamentem Amy-hez és Nicohoz, és nagyon jól eldumáltunk, sokat nevetünk a jobbnál jobb sztorikon. Szimpatikus lány ez az Amy, de karakán egy személyiség, az fix. Nem egy elveszett emberke, legalábbis ez derült ki számomra a beszélgetésből. Amy-ék hamarosan hazaindultak, én pedig még lementem egy kicsit táncolni Felipehez és Rafahoz. Egy új szám kezdődött, ami elég 50 Cent-től volt a Candy Shop. Jó kis „csajos” szám, meg erre aztán össze lehet simulni a pároknak. Nekem per pillanat, nem volt kivel összesimulnom, de elindultam Robert felé, hogy ossza meg velem ezt a táncot, utána mehetünk is haza, de útközben Jenson megállított, és táncra kért. Már mondani akartam neki, hogy már találtam más táncpartnert, de nem tudtam végigmondani, mert Jenson egy határozott mozdulattal megfogta a kezem, és táncolni kezdett velem. Na szép. Enyhén szólva illuminált állapotban volt a brit pilóta, és elég nehezen állt már a lábán, és össze-vissza táncoltunk. Pontosabban ő ment mindenfelé, én próbáltam visszatéríteni a helyes irányra, közben finoman megmondtam neki, hogy haza kéne mennie, és kipihennie magát, mert kicsit be van rúgva. De nem igazán jutott el a szürkeállományig a dolog, hiszen tovább folytatta a táncot velem, és egyre közelebb került hozzám, és olyan szorosan húzott magához, hogy alig kaptam levegőt, közben folyamatosan suttogott a fülembe, de a felét nem értettem a zene miatt, másrészt elég akadozó nyelvvel mondta a dolgokat. Már szinte centikre volt a szája az enyémtől, és idő kérdése volt, hogy Robert mikor vesz észre minket, de nem lennék Jenson helyében akkor. Nem akartam balhét, így állandó jelleggel próbáltam eltolni magamtól őt, de ő bizonyult mindig az erősebbnek. Így segélykérő pillantásokat kezdtem Sebi felé küldeni, hogy „mentsen” ki engem, de alig vett észre, vagy félreértelmezhette a jeleimet. Ekkor már Robert is észrevett minket, és a pillanatnyi döbbenet után feldúltan indult el felénk. Oltári nagy szerencse, hogy végre Sebi is észrevette a dolgot, és közbelépett. Odalépett Jensonhoz, és félrevonta. Időközben Robert is megérkezett, az arca tiszta ideg volt, de lenyugtattam, hogy nincs semmi baj, már minden oké. Sebi még beszélgetett Jensonnal, aztán odahívta Webber-éket, akik hazavitték Jensont.
- Köszönöm szépen Sebastian! Nem sok hiányzott ahhoz, hogy megcsókoljon. Teljesen rám kattant.- mondtam hálásan neki.
- Láttam. Bocsi, hogy nem léptem közbe előbb. Mondtam neki, hogy egy kicsit sokat ivott, menjen haza kipihenni magát, és hagyjon téged, mert te nem értékeled az ilyet. Egy darabig bámult rám, aztán bocsánatot kért, és hazavitték.- mondta.
- Én is köszönöm neked. Nem sok hiányzott volna, hogy be ne húzzak neki,de valahogy türtőztettem magam, meg nem akartam botrányt.- felelte Rob lenyugodva már.
- Semmiség az egész. Az ember részegen nem tudja mit csinál. Meg egy nőnek nehéz is egy ittas emberrel szót érteni. Meg ebben már rutinom van. Jó párszor én kapartam össze a földről Kimit egy görbe este után.- vigyorgott ránk, mire felnevettünk. Mégegyszer megköszöntem Sebastiannak a segítséget, és elindultunk a szállodába Robbal. A kocsiban még azért dúlt-fúlt egy kicsit Rob, de sikerült lenyugtatnom. Ilyen incidens bármikor előfordul. Ezt leszámítva nagyon jól éreztük magunkat a bulin. Rob már a hajnali órákban hazamegy, nekem délelőtt indul a gépem. Érzelemdús búcsút intettünk egymásnak, szerdán találkozunk Olaszországban.:)
5 órára végeztem is mindenkivel, összeszedtem a cuccaimat, és a hotel felé indultam. Egy sms-t kaptam a mobilomra Robtól, hogy menjek a parkolóba, mert ott vár rám. Láttam a kijelzőn, hogy párszor keresett már, csak le volt halkítva a telefonom. A parkolóban meg is láttam, a Bmw-jének dőlve, mikor meglátott, szélesen elmosolyodott, és kinyitotta előttem a kocsiajtót.
- Csakhogy megjöttél végre, drága. Már azt hittem elindultál haza, és hiába szobroztam itt annyi időt.- mondta egy csók kíséretében a kocsiban.
- Rám vártál egész idő alatt?- kérdeztem édes mosollyal az arcomon.
- Na, szerinted kire vártam? A Mikulásra?- nevetett rám.
- A Mikulásra várhattál volna, ugyanis már rég elmúlt a december. Köszönöm szépen azért, imádlak cicám!- mondtam, és egy nagy puszit nyomtam az arcára.
A kocsiban beszélgetünk a mai futamról, én elmeséltem neki a munkahelyi problémákat, pontosabban a „Kristin-faktort”. Ő is teljesen ledöbbent, és nekem adott igazat, valamint hozzátette, hogy eszem ágában se legyen átírni a cikket, mert ezzel teljesen behódolnék neki. Annak ő se örült, hogy kint lesz a futamokon, mert szerinte ez állandó feszültségforrást jelente nekem, de megnyugtattam, hogy próbálom őt levegőnek nézni, és nem venni tudomást róla, és hozzátettem, hogy nem sűrűn fogok találkozni vele, mert ő nem marad végig a versenyhétvégéken, mire ő bólogatott, és biztatólag megszorította a kezem. Sikeresen rábeszéltem a ma esti Red Bull partyra, nem sok kedve volt hozzá, mert fáradt volt, de a női praktikáknak hála, végül beadta a derekát.:)
A szobámban összepakoltam a dolgokat, hogy ne reggel keljen kapkodnom, amikor megyek haza, és kikészítettem a ruhámat, amit a buliban fogok viselni. Egy combközépig érő, mell alatt szűken szabott, piros szaténruhát, egy piros magas sarkú cipőt, és piros kövekkel kirakott nyakláncot és fülbevalót. Enyhén szólva piros leszek, de nagyon szeretem a piros színt. Átkopogtam apához, 1 órán keresztül trécseltünk, közben pakolászott. Megígértem neki, hogy igyekszek elszabadulni otthonról, és egy kicsit hazamegyek. Persze csak az olaszországi kiruccanást követően… Apát lekísértem a hallba, elbúcsúztunk egymástól, majd siettem vissza, hiszen Timnek is el kellett küldeni az anyagot, és készülnöm kellett. Továbbítottam neki a dolgokat, és melléírtam, hogy nem fogom átírni a cikket, és ha ezzel is baja lesz Kristinnek, ezt se fogom, slussz passz. A témát lezártnak tekintem részemről. A buli 9-kor kezdődik, Sebi szerint leszünk egy jó páran pilóták, pilótabarátnők, és pár vip vendég. Este fél 9-re teljesen elkészültem, a hajamat 2 oldalt megtűztem egy-egy csattal, a végét pedig kivasaltam. Kopogtattam Rob ajtaján, aki az ajtónyitás után alig bírt megszólalni.
- Szédítően jól nézel ki. Vigyáznom kell rád ma este, nehogy lecsapjanak a kezemről.- mondta, és hosszasan megcsókoltuk egymást. Rajta egy mintás póló, és fekete farmer volt.
- Köszönöm. Ajánlom is, hogy vigyázz rám. De téged soha nem cserélnélek le másra, nem ettem meszet.- kacsintottam rá, és elindultunk a party helyszínére.
Mire odaértünk, már félig tele volt a terem emberekkel. Ott volt Sebi Hannával, és láttam Naty-t is. Kimi, és Felipe sem hiányozhatott onnan, még Rafa is ott volt. Lewis-t is láttam, ő nem akárkivel volt ott, mint a Pussycat Dolls énekesnőjével, Nicole-lal, és nagyon egymásba voltak gabalyodva, így a buli elején már. Nem tudom, mikor jöhettek össze, de minden unszimpátiámat félretéve, el kell ismernem, egész szép párt alkotnak. Fernando-t nem láttam, de Robert felvilágosított, hogy ő már ma este hazament. A Forma1-es társaság további tagjait Jarno, Timo, Jenson és Webber alkotta, de folyamatosan érkeztek az emberek. Mi fent az emeleten, egy hátsó asztalnál foglaltunk helyet. A kétszemélyes társaságunk kiegészült Sebivel, Hannával, Felipével, Rafaval, Kimivel, de folyamatosan jöttek-mentek az emberek az asztalunknál. Naty a legtöbb időt Heikkivel töltötte, és ha a szemem nem csal, nagy lamur van kibontakozóban köztük. Kicsit meglepődtem azon, hogy Naty és Heikki, mert azt hittem, hogy neki Catherine a barátnője, de úgy látszik lemaradtam pár dologról. Kimi és Sebi mint 2 kölyök, olyan jól elvoltak. Annyira aranyosak, imádom őket! Ódákat zengtek a bulis élményeikről, illetve hogy Sebi egyszerűen képtelen megverni Kimit fallabdában, egyszerűen verhetetlen benne. A finn csak úgy öntötte magába egymás után a vodka feleseket, hihetetlen, hogy mennyit bír inni, és meg sem látszott rajta, csak annyi, hogy sokkal jókedvűbb lett tőle, de nem volt részeg. Én főleg Martinit ittam az este folyamán, lehet, hogy becsiccsentettem kicsit, de ennyi kell a bulihoz.:) Robert nem ivott alkoholt, inkább ásványvíz és üdítő volt a favorit nála. Végre elkezdtek bulis számokat adni, és a társaság nagy része elment táncolni, minket is beleértve. Nagyon jó volt a hangulat, de ezt már megszokott a red bull bulikon. Robbal mi is nagyon élveztük a táncot, jó sokáig bírtuk, aztán ő felment kicsit pihenni, én maradtam még Kimiékkel lent. Rob a lelkükre kötötte, hogy két szemük legyen rajtuk, nehogy valaki „elraboljon”, persze azért ő is figyelt minket fentről.:) Nemsokára én is elfáradtam, és felmentem az emeletre, de előtte vettem 2 energiaitalt magunknak, hogy bírjuk a tempót.
- Tessék szívem. Egy kis frissítő.- mosolyogtam rá az asztal mellett állva.
- Köszi. Kifáradtál te is?- kérdeztem vigyorogva.
- Aha, kicsit megpihenek, elég pörgős a tempó. – nevettem, mellé akartam ülni, de ő gyorsabb volt, és egy hirtelen mozdulattal az ölébe húzott. Kajánul rávigyorogtam átkaroltam a nyakát, és szenvedélyesen megcsókoltam. Elkapott minket a hév, és érzéki csókok millió következtek. Robert keze a ruhám alá siklott, és a combom kezdte el simogatni, én a nyakát céloztam meg forró csókokkal. Teljesen belemerültünk a dologba, illetve egymásba, amikor egy csattanást hallottunk, és Kimi hangját a fejünk felett.
- Menjetek szobára, drágáim. Feljelenthetnek a végén közszeméremsértésért.- röhögött ránk.
- Menjél már magadnak. Mintha soha nem lettél volna szerelmes. És neked már feleséged is van, szóval tudnod kéne a dolgokat.- nyújtottam ki a nyelvem vigyorogva. Robert csak nevetett rajtunk, és csóválta a fejét.
- De mi volt az a nagy csattanás? Nekimentél az asztalnak? A távolságot nem tudtál jól bemérni?- kérdezte Rob mosolyogva.
- Csak az asztalra csaptam, hogy jelezzem nektek az ittlétemet. Direkt volt a dolog.- vigyorgott ránk.
- Mocsok vagy, tudod? Nem a bárpultnál vagy, hogy ezzel a csaposnak jelezd, hogy kérsz meg egy kör vodkát.- vágott vissza Rob.
- Nem vagyok az, de ez jó poénnak tűnt. Apropó vodka. Nem kértek? Meghívlak titeket egy körre.- kérdezte
- Kösz nem. Rob nem iszik alkoholt, én meg nem szeretem a vodkát. Pontosabban tisztán nem szeretem. A vodka-narancsot megiszom, de most azt se kérek.- mosolyogtam. Kimi visszatért a tánctérre, mi pedig kiálltunk a karzatra egy kicsit nézelődni. Lent Nico, Lewis, Nicole táncolt egy barna hajú lánnyal együtt. Nem ismertem a lányt, a Williamsnél vagy a Mercinél dolgozhat. Egy biztos. Őrült jól tud táncolni. Elképesztő milyen koreografákat csinált, biztos valami táncsuliban tanulta ezeket vagy a véreben van. Másnak is nagyon tetszett, mert sokan csodálkozva figyeltékőket, nagyon jól eltáncoltak ők így négyen, de a lány tánctudása vitte a primet. A szám végeztével páran meg is tapsolták őket, aztán a lány elindult Nico társaságában az emeletre.
- Sziasztok! Elnézést, hogy zavarásért, de az előbb láttalak titeket táncolni, és szenzációsak voltatok. Minden elismerésem.- mondtam lelkesen.
- Szia Isabel! Kösz szépen! A legfőbb elismerést Amy-t illeti, mert ő a nagy tánczseni.- fordult a lány felé mosolyogva, és angolul folytatta volna a társalgást velem, de a lány félbeszakította.
- Nuygodtan beszéljetek az anyanyelveteken, miattam nem kell nyelvet váltanatok. Tudok olyan jól németül, hogy megértelek titeket. Bemutatkoznám Amanda Ramos vagyok. A Williams csapatnál dolgozok, és én vagyok Nico „segítője” úgymond. És köszönöm szépen a dicséretet.- mosolygott.
- Isabel Theissen. Én „csak” újságíróként vagyok jelen a Forma1-ben, és minden futamra elkísérem a csapatot. Hol tanultál meg iylen jól táncolni?- kérdeztem.
- Mario Theissen lánya vagy? Valahonnan ismerős volt az arcod, de most már tudom honnan. Egy tánciskolában tanultam meg Spanyolországban. Főleg a hip-hopra, és a modern táncokat sajátítottam el, meg imádok is táncolni, ez a nagy szenvedélyem. Nem ülsz le hozzánk beszélgetni?- kérdezte.
- Igen, a lánya vagyok. Látszik, hogy nagyon élvezed a táncot, egyszerűen nagyon jó vagy. Lehet csatlakozok egy kicsit hozzátok, de áthozom az asztalunktól az italomat. Mindjárt jövök.- mondtam, és otthagytam őket egy kis időre. Roberttel beszélgettünk egy kicsit, elmeséltem neki milyen új ismertséget kötöttem, örült neki, és mondta, hogy addig ő lemegy Jarnoékhoz beszélgetni, amíg én Nico-ékkal vagyok. Bólintottam, és hozzátettem, hogy ha haza akarnánk menni, majd keressük egymást.
Visszamentem Amy-hez és Nicohoz, és nagyon jól eldumáltunk, sokat nevetünk a jobbnál jobb sztorikon. Szimpatikus lány ez az Amy, de karakán egy személyiség, az fix. Nem egy elveszett emberke, legalábbis ez derült ki számomra a beszélgetésből. Amy-ék hamarosan hazaindultak, én pedig még lementem egy kicsit táncolni Felipehez és Rafahoz. Egy új szám kezdődött, ami elég 50 Cent-től volt a Candy Shop. Jó kis „csajos” szám, meg erre aztán össze lehet simulni a pároknak. Nekem per pillanat, nem volt kivel összesimulnom, de elindultam Robert felé, hogy ossza meg velem ezt a táncot, utána mehetünk is haza, de útközben Jenson megállított, és táncra kért. Már mondani akartam neki, hogy már találtam más táncpartnert, de nem tudtam végigmondani, mert Jenson egy határozott mozdulattal megfogta a kezem, és táncolni kezdett velem. Na szép. Enyhén szólva illuminált állapotban volt a brit pilóta, és elég nehezen állt már a lábán, és össze-vissza táncoltunk. Pontosabban ő ment mindenfelé, én próbáltam visszatéríteni a helyes irányra, közben finoman megmondtam neki, hogy haza kéne mennie, és kipihennie magát, mert kicsit be van rúgva. De nem igazán jutott el a szürkeállományig a dolog, hiszen tovább folytatta a táncot velem, és egyre közelebb került hozzám, és olyan szorosan húzott magához, hogy alig kaptam levegőt, közben folyamatosan suttogott a fülembe, de a felét nem értettem a zene miatt, másrészt elég akadozó nyelvvel mondta a dolgokat. Már szinte centikre volt a szája az enyémtől, és idő kérdése volt, hogy Robert mikor vesz észre minket, de nem lennék Jenson helyében akkor. Nem akartam balhét, így állandó jelleggel próbáltam eltolni magamtól őt, de ő bizonyult mindig az erősebbnek. Így segélykérő pillantásokat kezdtem Sebi felé küldeni, hogy „mentsen” ki engem, de alig vett észre, vagy félreértelmezhette a jeleimet. Ekkor már Robert is észrevett minket, és a pillanatnyi döbbenet után feldúltan indult el felénk. Oltári nagy szerencse, hogy végre Sebi is észrevette a dolgot, és közbelépett. Odalépett Jensonhoz, és félrevonta. Időközben Robert is megérkezett, az arca tiszta ideg volt, de lenyugtattam, hogy nincs semmi baj, már minden oké. Sebi még beszélgetett Jensonnal, aztán odahívta Webber-éket, akik hazavitték Jensont.
- Köszönöm szépen Sebastian! Nem sok hiányzott ahhoz, hogy megcsókoljon. Teljesen rám kattant.- mondtam hálásan neki.
- Láttam. Bocsi, hogy nem léptem közbe előbb. Mondtam neki, hogy egy kicsit sokat ivott, menjen haza kipihenni magát, és hagyjon téged, mert te nem értékeled az ilyet. Egy darabig bámult rám, aztán bocsánatot kért, és hazavitték.- mondta.
- Én is köszönöm neked. Nem sok hiányzott volna, hogy be ne húzzak neki,de valahogy türtőztettem magam, meg nem akartam botrányt.- felelte Rob lenyugodva már.
- Semmiség az egész. Az ember részegen nem tudja mit csinál. Meg egy nőnek nehéz is egy ittas emberrel szót érteni. Meg ebben már rutinom van. Jó párszor én kapartam össze a földről Kimit egy görbe este után.- vigyorgott ránk, mire felnevettünk. Mégegyszer megköszöntem Sebastiannak a segítséget, és elindultunk a szállodába Robbal. A kocsiban még azért dúlt-fúlt egy kicsit Rob, de sikerült lenyugtatnom. Ilyen incidens bármikor előfordul. Ezt leszámítva nagyon jól éreztük magunkat a bulin. Rob már a hajnali órákban hazamegy, nekem délelőtt indul a gépem. Érzelemdús búcsút intettünk egymásnak, szerdán találkozunk Olaszországban.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése