24. rész

Estére értem haza a „családi fészekbe”, de csak annyi erőm volt, hogy ledobjam a táskámat, odamormogtam nekik egy Sziasztok-ot, és már zuhantam is az ágyba, ráadásul ruhástól.
Reggel arra keltem, hogy anya elhúzza a függönyt, engem meg elvakít a napfény.
- Jaj, anya, muszáj volt ezt. Az embert még aludni se hagyják.- mondtam morcosan, kisöpörtem a hajam az arcomból, majd átfordultam a másik oldalra.
- Igen, muszáj. Fél 10 van, ideje lenne felkelni kisasszony. Hasadra süt a nap.- nevetett és lehúzta rólam a takarót, de elég érdekesen nézett rám
- Te ruhában aludtál? Azért összeszedhetted volna a maradék energiádat, és leöltözhettél volna este. Ennyire lusta nem lehetsz.- korholt le.
- Jól van, bocsánatot kérek. Ettől még nem dől össze a világ.-mondtam flegmán, mire ő csak a fejét csóválta.
- Valaki nagyon morcos ma reggel. Remélem, ez az állapot nem egész napra szól, mert akkor mindenki meneküljön a közeledből.- mondta most már nevetve, és a fenekemre csapott.
- Hééééééé!!!- kiáltottam fel, de már én is röhögtem. Bírom anyában, hogy lehet vele hülyülni, és ha olyanja van, a komoly dolgokat is elvicceljük.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és rekord idő alatt rendbe illetve helyrehoztam magam. Apa nem volt otthon, sőt ahogy megtudtam, csak kedden este jön háza, mivel a Bmw főhadiszállásán vannak, illetve a szélcsatornában tesztelik a kocsit. Segítettem anyának a házimunkában, de ez nem ment olyan zökkenőmentesen, mert folyamatosan az elmúlt pár nap járt a fejemben, ettől kicsit zizi lettem, és enyhén szólva „törtem, zúztam”. 2 tányért sikeresen eltörtem, plusz kiborítottam egy-két dolgot. Anya csak a fejét csóválta mosolyogva, és néha úgy éreztem, hogy „átlát a szitán”, de nem szól inkább semmit. De lehet, rosszul gondolom. Nina délután jött haza a suliból, ahogy meglátott, egyből a nyakamba ugrott. Annyira szeretem benne, hogy olyan lelkes, és mindennek úgy tud örülni. Miután kiörömködte magát, megkért, hogy tartsak vele a városba, mert valami buli lesz a sulijában szerdán, és arra akar valamit venni. Jól eldumáltunk, és észrevette a nyakláncomat is.
- Milyen szép nyakláncod van nővérkém. Gondolom, nem te vetted magadnak.- és mosolyogva rámkacsintott.
- Eltaláltad. Roberttől kaptam vasárnap. Ott volt nálam szerdától-vasárnapig. – mosolyogtam rá. Nina meglepődött, és persze mindenről tudni akart. Én pedig készségesen elmondtam mindent a Török nagydíjtól mostanáig. Persze nem részleteztem ki pár dolgot, mert ahhoz még fiatal a hugicám:))
- Látszik rajtad, hogy szerelmes vagy, de nagyon. Beleestél, mint 6 ló a gödörbe.- vigyorgott a húgom, mire bólogattam.
- És apával mi van?-kérdezte, mire kicsit elkomorodtam.
- Semmi. Néha olyan furcsának tűnik velem szemben, pl. amikor lekéstük a reggelit Törökben, de nem tudom, hogy gyanakszik-e esetleg. Próbálunk nem feltűnőek lenni, de már vannak jó páran akik tudják, szóval a következő nagy lépés az lesz, hogy oda kell állnunk apa elé, és elmondani neki a dolgot.- válaszoltam.
- Megértem. Csak annyit tudok ajánlani, hogy ne húzzátok sokáig, mert annál rosszabb lesz. Jobb minél hamarabb túlesni rajta, ha esetleg mérges is lesz apa, hogy megnyugodjon, és ne tartson sokáig a balhé.- biztatott a húgom.
- Itthon nem mond esetleg semmi olyan dolgot, amiből azt szűrnéd le, hogy gyanakodna?- kérdeztem, de megrázta a fejét.
- Nem mond semmi gyanúsat. Kettőtökről nem. Csak a csapat dolgait szokta elmesélni, ha a „szakmáról” beszél.- válaszolta.
Kedden otthon dolgoztam a gépemen, késő délutánra hazaért apa is. Meglepődött, hogy otthon lát, de nagyon örült nekem. A család vacsoránál elmesélte, hogy a 2009-es szabályok úgy fel fogják borítani az egész f1-et, viszont a Kerset támogatta személy szerint. Meg főleg Bernie-t és Mosley-t szidta, hogy azért van ez a sok értelmetlen szabály, mert szerintük több izgalomra, meg előzésre van szüksége a sportnak.
- Nekik meg egy zárt osztályra.- nyögtem be, mire mindenki elkezdett nevetni.
Felhozódtak a régi szép idők, Schumi-Hakkinen, Schumi-Alonso csaták. Azok voltak a szépek, meg az izgalmasak..
- Apa, te ismerted Kate Bishopot?- kérdeztem tőle.
- Személyesen nem találkoztam vele, ő akar hagyta az F1-et amikor én bekerültem, mint csapatfőnök. Azt tudom, hogy Eddie Jordan nevelt lánya.- mondta apa.
- Szerintem nagy teljesítmény, hogy nőként ott volt az F1-ben, mégha nem is a legjobb csapatnál volt.- válaszoltam.
- Igen, nagy küzdő, meg karakán egyéniség volt a lány. De sokszor sújtotta a balszerencse a pályán, és a magánéletében egyaránt.-magyarázta.
- Ezek szerint tudod a háttérinformációkat.- folytattam.
- Milyen információkra gondolsz? Annyit tudok, hogy Fernando-val járt sokáig, de nem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk, Kate azt hiszem, hogy terhes is volt, csak elvetélt.- mondta apa komoly arccal.
- Ohhhh szegény. Biztos megviselte a dolog.- mondtam szomorúan.
- Igen, meg. De én Eddie Jordan helyében nem engedtem volna, hogy a lányom egy pilótával járjon. Én biztos tiltottam volna a kapcsolatot.- mondta.
Mintha a padlót rántották volna ki alólam ezt a mondatot hallva. Teljesen megzavarodtam ezt a kijelentést hallva. Próbáltam a fapofát felvenni a vacsora hátralévő részén, ami szerencsére sikerült is, de legbelül teljes káosz uralkodott. A vacsora után fáradtságra hivatkozva hamar felmentem a szobába, eldőltem az ágyon, és a plafont bámultam, közben pedig sebesen járt az agyam. Teljesen kétségbeestem, nem tudtam, hogy ezek után hogyan fogadná a dolgot apa. Hogy jól, az teljesen kizárt. Nagyon a tűzzel játszunk már, igaza van Ninanak, minél hamarabb elmondom neki annál jobb. De egyedül nem merek eléállni, Robertnek is feltétlenül ott kell lennie, végülis ez a dolog kettőnket érint. Töprengésemből Nina szakított ki, aki mellém feküdt az ágyra.
- Olyan csendes voltál a vacsora hátralévő részében. Ugye, az jár a fejedben, amit apa mondott?- kérdezte.
- Gondolatolvasó vagy. Igen. Nem tudom, hogy mi lenne a megfelelő megoldás. Ez megerősített abban, hogy záros határidőn belül elé kell állni, de félek attól, hogy mit fog reagálni. Nagyon mérges lesz, az tuti, és szerintem sokáig mosolyszünet lesz köztünk. És akkor még Robertről nem is beszélve, az megint más tészta, de az se lesz könnyebb.- mondtam szomorúan.
- Elhiszem, és megértem, hogy kétségbeestél. Nem egyszerű a helyzet, de próbálj megnyugodni, és higgadtan gondokodni. Ha előtte összeszeded a gondolataid, és azt, hogy mit fogtok neki mondani, akkor talán nem fogja lereagálni olyan vészesen. Kitartás, Isa.- mondta, és megsimogatta a hajam.
- Köszönöm Nina. Olyan jó, hogy ennyire bátoritasz, és erőt öntesz belém. Most rám is fér a dolog.- sóhajtottam, és megpusziltam.
- Mire valók a testvérek?- kérdezte mosolyogva, és az én arcomon is feltűnt egy halvány mosoly.
Este nem tudtam aludni, csak forgólodtam az ágyban, így elővettem az mp3-mat és Coldplay számokat hallgattam. Ezek a számok mindig megnyugtatnak, és az együttest is szeretem. Reggelre eldöntöntöttem, hogy Monacoban elmondjuk neki a dolgot. Csak legyen elég bátorságunk elállni….
Szerda reggel apa bejelentette, hogy pénteken tartanak egy estélyt a Forma1-eseknek, szóval úgy készüljek, hogy nagyon ki kell öltözni oda. Nagyon jó..Semmi olyan nagyon báli ruhám nincsen velem, de muszáj vennem valamit, mert a monaco-i sznob „felső tízezer” elé, nem állhat az ember egy egyszerű alkalmi ruhában, mert kinézik. Apa se örült a dolognak, mert neki is szmokingot kell viselnie, pedig nagyon utálja. Nyakamba vettem a várost, és elindultam „ruhavadászatra”:) Meg is láttam egy szépséget, de az ára is szép volt, már majdnem otthagytam, de nagyon hívogatott, hogy vegyem meg:) Gondoltam egyszer élünk, és ezzel a ruhával biztos nem fogok kilógni a sorból:) Meg a jókedvem is megjött tőle. Senkinek nem mutattam meg, legyen meglepetés mindenkinek.
Délután elérkezett az idő, hogy elinduljunk a csillogó Monacoi Hercegségbe……