- Nahát Isabel! Micsoda meglepetés! Örülök hogy látlak! Nem hittem volna hogy már te is itt vagy.- mondta negédes mosollyal az illető, aki nem volt más, mint Kristin.
- Szia Kristin! Ebben mi a meglepő? Én itt dolgozok, és ma jöttem apával meg a csapattal. Inkább az a meglepő, hogy már te is itt vagy.- mondtam hűvősen.
- Tim küldött ki, hogy csináljak fotókat a versenyhétvége előtt az előkészületekről. De csak szombatig tudok maradni, mert vasárnap máshová kell mennem. Pedig nagyon élvezem ezt a hangulatot, ami itt van.- válaszolta Kristin letörten. Jaj istenem, mindjárt megsajnállak.- gondoltam megvetően magamban.
- Lesz munkád bőven. Monacoban nagyon sok esemény meg híresség van ilyenkor. Tim jól bedobott a mélyvízbe. Nem is tudom, hogyan fogod bírni a tempót.- mondtam enyhe cinizmussal a hangomban. Láttam rajta, hogy ezzel a mondattal megdöbbentettem,és szúrósan nézett rám egy pillanatig.
- Bírni fogom a tempót, ne aggódj. Nem kell félteni. Pénteken még egy exkluzív estélyen is ott leszek, amit az f1-seknek tartanak.- mondta dicsekedve. Most én döbbentem le. Ne már..Ha ő is ott lesz, én el nem megyek arra az estélyre, ha fene fenét eszik is. De eszembe jutott egy dolog:
- Beengednek az estélyre? De az zártkörű lesz. Vagy sikerült VIP kártyát szerezned?- kérdeztem negédes hangon.
- Sajnos, nem lehetek ott, csak kint leszek az épület előtt a többi fotóssal együtt. Persze egyeseknek jó dolga van, hogy megvannak a kapcsolatai, és részt vehet az estélyen.- mondta cinikusan. Ez bolond. Bagoly mondja verébnek. Könnyű úgy beszélni neki, hogy apuci benyomta a jobbnál jobb helyekre.
- Nézd, Kristin, az egy dolog, hogy az édesapám a Bmw csapatfőnöke, de semmi hátszelet nem nyújt nekem. Úgy kezelnek, mintha a csapat tagja lennék én is, így evidens hogy engem is meghívtak. Ha nem tetszik ez a dolog, ne nálam reklamálj.- vetettem oda neki félvállról. Meglepődött, és hirtelen nem tudott mit szólni. Kezdett elegem lenni belőle,így félbeszakítottam a beszélgetést:
- Nahát, már ennyi az idő? Bocsi, de nekem most mennem kell, dolgom van. Szia! Jó fotózást!- mondtam negédesen,és elhúztam a csíkot.
Elkönyvelhetem az első szóváltásunkat Kristinnel. És még meg se említettem neki a múltkori esetet, amikor kritizálta a cikkemet. De lehet akkor még jobban felhúzza az agyam, és nem állok jót magamért. De büszke voltam magamra, hogy én is oda tudtam bökni neki 1-2 megjegyzéssel. Nehogy már azt higgye, hogy ő találta fel a spanyol viaszt.
Bekopogtattam Robhoz, de nem volt a szobájában, és a mobilját se vette fel. Biztos valami szponzori rendezvényen van. Pedig jó lenne, minél hamarabb megbeszélni vele, hogy a hétvégén mondjunk el mindent apának. Rengeteg jár a fejemben ez a dolog, számtalan lehetőséget végiggondoltam már, hogy hogy lenne jó, hogy apa se akadjon ki nagyon ránk. Igazából egyik se tűnt a legjobb megoldásnak. Írtam Robnak egy sms-t, hogyha van kedve jöjjön át este, ha nagyon későn érne ide, a mágneskártyát az ajtó előtti kisszőnyeg alatt megtalálja. Elrendeztem a dolgaimat, neteztem, zenét hallgattam, de elég gyorsan elnyomott az álom. Félálmomban azért hallottam, hogy nyílik az ajtó, kinyitottam résnyire a szemem, láttam h Robert jött be. Örömmel nyugtáztam a dolgot, hogy átjött hozzám. Lefeküdt mellém az ágyba, és a derekamat átkarolva aludt el ő is.
Reggel át akartam ölelni Robot, de üres volt a hely mellettem. Kicaplatam nagyokat ásítozva az étkezőbe, ott várt rám egy cetli amin a következő állt: Szia Cicám! Bocs, hogy ilyen hamar el kellett jönnöm tőled, de egy mérnöki megbeszélésem lesz reggel. Remélem jól aludtál. A pályán találkozunk. Vigyázz magadra, és légy jó addig is. Sok-sok csók. U.I: A hűtőben találsz egy kis meglepit. Mosolyogva nyitottam ki a hűtőajtót, ahol 1 nagy tábla Milka csoki hevert. Imádom a Milka csokit! És ezt a jóembert is! De nem akartam reggelire csokit enni, így megfeleztem a táblát, és elraktam a táskámba. A pályára kijutni művészet volt, ilyenkor teljesen lebénul a közlekedés, alig fértem el a bérelt kocsimmal a sok kocsi között. Most már én is megértem, hogy mit élnek át a pilóták a futamon akkor, amikor csak pár centire van tőlük a fal, vagy egy másik kocsi. Nem egyszerű dolog. A pályán lassan megkezdődött a nyüzsi, de még nem volt kint mindenki. Unalmamban felültem az egyik emelvényre a pályán, és onnan figyeltem az eseményeket. De hamarosan társaságom akadt Sebi személyében.
- Szia tündérke! Mi jót csinálsz itt?- telepedett le mellém, a szokásos kisfiús vigyorral az arcán.
- Szia koma! Pihengetek kicsit a munka előtt? És te? Mikor jöttél ki a pályára?- kérdeztem mosolyogva
- Nemrég érkeztem, kicsit kiszellőztetem a fejem.- válaszolta, mire elővettem a csokit, és megkínáltam.
- Köszi, szeretem ezt a csokit.- mosolygott, és falatozni kezdte. Ebben a pillanatban jelent meg Robert.
- Sziasztok! Szóval erre csavarogsz cicám. Már kerestelek. De úgy látom h Sebastian vigyázott rád.- mondta vigyorogva.
- Kicsit lazítottam munka előtt. Rám nem kell vigyázni, nagylány vagyok már. Inkább én vigyáztam a kölyökre.- fordultam meg vigyorogva, amit Sebi csak egy grimasszal jutalmazott.
Mosolyogva mentünk vissza a motorhomeba, de eszembe jutott,hogy feltétlenül beszélnem kell Robbal,és egy csendes kis terembe leültünk, és elkezdtem.
- Rob, meg kell beszélnünk valamit.- mondtam komolyan és megfogtam a kezét. Szegény teljesen értetlenül nézett rám, szerintem már az is átvillant az agyán,, hogy azt akarom bejelenteni, hogy gyereket várok. Attól lehidalna az fix. De én is.
- Mi a baj Isam?- kérdezte aggódva. Fújtam egy nagyot, és elmondtam neki a kedd este történteket, és azt, hogy mit mondott apa a vacsoránál. Egy ideig némán nézett rám, aztán megszólalt.
- De nem biztos, hogy komolyan is gondolta, azt amit mondott, lehet, hogy csak kicsúszott a száján.- mondta.
- Nekem ott nagyon is komolynak tűnt, meg azok is a kis apró félmondatok, amiket régebben is elejtett, és amiket már múltkor elmondtam neked. Mondjuk el neki a hétvégén, hidd el így lesz a legjobb, minél hamarabb megtudja, annál jobb.- sóhajtottam egy nagyot.
- Gondolod, hogy gyanakszik?- kérdezte.
- Nem tudom. Nina azt mondja, hogy otthon nem beszél erről. De még mindig sokkal jobb, ha tőlünk tudja meg a dolgokat, mint esetleg mástól.- válaszoltam.
- Ebben tökéletesen igazad van. Csak kérdés, hogyan fogja fogadni a dolgot.- felete eltöprengve.
- Jó kérdés. Nem fog cigánykereket hányni boldogságában, de idővel megbékél a helyzettel. Legalábbis remélem. Szóval, mikor mondjuk el?- kérdeztem.
- Szerintem vasárnap, futam előtt vagy után. De inkább utána, mert mérgesen, és felzaklatottan se ő, se mi nem tudjuk úgy elvégezni a munkánkat. Mit szólsz hozzá?- kérdezte.
- Nem is tudom. Szerintem jobb lenne hamarabb, de valahol igazad van. Futam után elmondjuk neki.- simogattam meg az arcát, és rámosolyogtam.
- Rendben van.- válaszolta,2 kezébe vette az arcomat, és megcsókolt.
- Nem mellesleg, köszi a csokit.- mosolyogtam rá, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Szívesen. Gondoltam, hogy örülni fogsz neki.- válaszolta.
A szabadedzés első része megkezdődött, én addig a csapatnál segítettem be egy-két dologgal. Láttam félszemmel, hogy Kristin „barátosném” is kint van, és szorgosan kattintgat, és közben a VIP sztárvendégekkel beszélget jókedvűen. Tud helyezkedni a nő, megtalálja a magafajtáját hamar. De éreztem a hátamon, hogy azért engem is figyel, hogy éppen mit csinálok, hogy esetleg mibe tudna belekötni. Nem hagyok neki semmilyen támadási felületet, természetesen végeztem a munkámat, mintha ott se lenne. A fiúk az 1. szabadedzés után a 8. és 10. helyen végeztek. Ez nem olyan rossz, de remélem az időmérőn előrébb fognak végezni, majd, mert itt nagyon számít a rajtsorrend, mert itt max. átugorni lehet az előtted lévő kocsit, mint megelőzni. A szabadedzés után elmentünk ebédelni, apa, Nick, Rob, én és pár versenymérnök alkotta az asztaltáraságot. Nem tudom mi üthetett a fiúkba, de folyamatosan ugrották, meg bohóckodtak egymással, párszor a fulladás kerülgetett a röhögéstől. Apának is a könny kicsordult a szeméből annyira nevetett. Helyes, helyes, öröm számomra látni, hogy ilyen jókedve van. Csak vasárnap is ilyen kedve legyen. A 2. szabadedzés is elkezdődött, Rob és Nick az 5. és 7. helyen végeztek összesítésben, én meg elindultam a „körutamra”. Jensonnal készült riportom során az illető alig győzött bocsánatot kérni a múltkori viselkedése miatt. Látszott rajta, hogy nagyon restelli a dolgot, már szinte nekem volt kellemetlen, hogy ennyire sűrűn kér bocsánatot, de megnyugtatom, hogy nem dőlt össze a világ, az ilyen megesik néha. Kimivel való interjúm során megtudtam, hogy holnap délelőtt lesz megtartva a monacoi nagydíj immár hagyományos divatbemutatója, ahol a hivatásos modellek mellett, pár pilóta is felvonul. Kérdezte, hogy megyünk-e, de nem tudtam neki választ adni. Lehet, hogy elmegyek, de nem hinném, hogy Rob jönne, őt hidegen hagyja az ilyen. Délután összepakoltam, és a szállodába mentem. Teljesen kihalt a hotel, gondoltam a nagy többség a szponzoroknál, vagy valamilyen rendezvényen jópofizik. Más elfoglaltságom nem lévén felkaptam a fényképezőgépemet, és lementem a kikötöbe, meg a partra fotózni egy kicsit egyrészt a tájat, másrészt a luxusjachtok látványát, mert megérnek egy misét. Késő délutánra értem vissza, bementem Robhoz, de láttam, hogy teljesen kidőlt, és mélyen aludt, így jobbnak láttam nem zavarni. Az este folyamán átkopogtam Fernandoékhoz egy kis beszélgetéshez. Nem csak Ferni és Raquel volt ott, hanem később megjelent Jarno, és Carlo is, így egy egész jó esti dumaparty kerekedett az egészből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése