32. rész

Vasárnap reggel törtük a fejünket, hogy hova kéne menni, de semmilyen jó programot nem találtunk a városban. Aztán Robert egy sportújságban rábukkant valamire:
- Mit szólnál a rallyhoz cicám?- kérdezte nevetve.
- A rallyhoz? De kivételesen most nézők lennénk, ugye?- válaszoltam mosolyogva.
- Most igen. A rally vb következő futama itt van Franciaországban, és nem messze Lyontól rendezik meg. Elmegyünk megnézni?- kérdezte.
- Na nem bánnom. Ez még értelmes programnak is látszik. De előbb vissza kell szereznünk a szobát, hogy átöltözhessünk, szóval nyomás.- adtam ki a parancsot.
Szerencsére meg tudták csinálni a szobaajtót, és át tudtuk venni ismét a szobát. Átöltöztünk, én lazábbra vettem a dolgot, farmer nadrágot, és egy ujjatlan szürke csíkos lezser felsőt vettem fel, amihez egy vékony sálat is felraktam kiegészítőként. Mire kiértünk a pályára, már javában folyt a kocsik felkészítése az első szakaszra. Robert elbeszélgetett pár rallys ismerősével és engem is bemutatott nekik. Hamarosan elkezdődött az első szakasz. Egy élméyn volt a versenyt nézni, bár jó párszor szívbajt kaptam, olyan közel voltak a kocsik, de ügyesen megfogták a srácok az autókat. Az első szakasz után leültünk egy kicsit beszélgetni Robbal, és pár rallyssal, amikor észrevettem egy ismerős személyt. Egy hosszú barna hajú lányt láttam, és pár pillanat múlva felismertem benne Kate-et. Hát persze, hiszen ő rallyzik!-ugrott be a felismerés. Robertnek is meg akartam mutatni, de addigra Kate eltűnt. A rallys srácoktól is rákérdeztünk a dologra, és ők megerősítették a dolgot.
Robbal elhatároztuk, hogy a futam után felkeressük őt, hogy kicsit beszélgessünk vele. A 2. szakasz is megkezdődött, ám ezúttal Kate-et is figyeltük, hogy hogyan megy. Ügyes volt a lány, szépen vezetett végig. Nagyon gyorsan eltelt a nap, és az utulsó szakasz is végetért. A Francia Rallyt végül Loeb nyerte meg, Kate az 5. helyen zárt. Mi meg elindultunk, hogy megkeressük a csajt…
Meg is találtuk, háttal állt nekünk, és az egyik csapat taggal beszélgetett elmélyülten.
- Szia Kate!- köszöntem rá, mire összerezzent, és kicsit sápadt arccal fordult felénk.
- A frászt hozzátok rám. Amúgy sziasztok!- mondta meglepetten.
- Emlékszel még ránk?- kérdeztem mosolyogva.
- Naná, hogy emlékszek. Isabel vagy, te meg meglepő módon Robert Kubica. Ti szerveztétek a találkámat Fernandoval. - Mi újság van, mi szél hozott erre titeket?- kérdezte.
- A forma1 következő futama is Franciaországban lesz, és gondoltuk Isaval, hogy hamarabb eljövünk ide kicsit kikapcsolódni. De nem lehetne egy csendes kis helyet keresni, ahol nyugodtabban tudnánk beszélgetni? Persze ha nincs más dolgod.- vetette fel az ötletet Rob. Kate beleegyezett, és elsétáltunk a pálya melletti kis kávézóba.
- Nagyon szépen mentél Kate a mai versenyen. Gratulálok az eredményedhez.- mondta elismerően Rob.
- Köszönöm szépen. Igyekszek fejlődni, de még van hova. Eleinte amikor ide kerültem, olyan furcsa volt ez az egész, teljesen más világ mint az F1. De belerázódtam, és már minden simán megy… már ami simán mehet.- nevetett Kate, és ivott egy kortyot a kávéjából.
- A rally teljesen más tészta azért. Sokkal több állóképességet és tudást igényel, hidd el, tapasztalatból beszélek.- fűzte hozzá Rob.
- Ahogy mondod. Amúgy én is szeretnék gratulálni neked és a csapatodnak az 1. győzelmetekhez Kanadában. Szép volt.- mosolygott ránk, mi megköszöntük, de egy kicsit szomorkás volt a mosolyunk, amit Kate észrevett.
- Valami baj történt srácok?- kérdezte.
- Semmi, csak pont a kanadai futam után derült ki a kapcsolatunk teljesen váratlanul egy újság által, és sajnos az édesapám elég rosszul reagálta le a dolgot. Mert még nem tudta, illetve pont a futam után akartunk elmondani neki mindent, de közbejött ez,és nagyon kiakadt, és azóta mosolyszünet van nálunk.- meséltem el.
- Úr Isten! Nagyon sajnálom. És próbáltatok azóta beszélni vele?
- Én otthon próbáltam vele legalább beszédbe elegyedni, de semmi. Teljesen levegőnek néz. Tudom, hogy rosszul érintette, meg nem így kellett volna kiderülni,de teljesen elzárkózik attól, hogy hideg fejjel megbeszélnénk a dolgot 3-asban- válaszoltam.
- Én nagyon bízom benne, hogy sikerül rendezni az ügyet hármotok között. Nálunk apa, mármint Eddie, ennyire nem vette szívére a dolgot, amikor kiderült a kapcsolatom Fernandoval, de ő már sejtett pár dolgot, igaz óvott eleinte a dologtól, de nem ellenezte.- mondta Kate, és folytatta volna, de megszólalt a mobilja. Csillogó szemmel nézett a kijelzőre, elnézést kért, és félrevonult tőlünk telefonálni.
Pár perc után fülig érő szájjal tért vissza.
- Nagyon ki vagy virulva Kate! Ki a hódolod?- kérdeztem tőle vigyorogva.
- Senki. Csak egy nagyon jó barátom.- mondta kicsit zavartan Kate.
- Biztos van valami több is, nem?- kötöttem az ebet a karóhoz.
- Na jól van... ha ennyire kíváncsi vagy rá… Alberto Contador az, spanyol kerékpáros. Egy baráti összejövetelen találkoztunk, aztán eljött egy-két futamomra, és párszor randiztunk már. Még nem mondok semmi biztosat, de jó úton halad az ügy. A Tour-on is szokott indulni, jövőre is fog, és nagyon elszánt, és nagyon tehetséges a srác. Amikor tehetem, én is megjelenek egy-két versenyén.- kacsintott egyet Kate.
- Tudtam, hogy van valami lamur Kate! Így nem mond sokat a neve, de annyira nem kísérem figyelemmel a Tourt, de jövőre biztos megnézem a srácot.- mondtam.
- Vonzom a spanyol pasikat.- mondta cinkosan Kate, mire elnevettük magunkat.
Még vagy fél óráig beszélgettünk, pontosabban Kate és Rob beszélgetett nagy szakértelemmel a rallyról, meg az f1-ről. De lassan indulni kellett, és elbúcsúztunk egymástól. Kate megadta az e-mail címét, hogy ha van kedvem, írjak pár sort, hogy mi újság van velünk. Megígértem, hogy mindenképpen fogok neki írni, hiszen nagyon szimpatikus lány, meg kedves.
Keddig nem sok mindent csináltunk Lyonban, a hét elején olyan fáradékony és levert voltam, hogy semmihez nem volt kedvem. Összeszedhettem valami vírust, de reméltem hogy nem így van..