38. rész

Másnap anyától is bocsánatot kértem, a viselkedésem miatt, és megígértem, hogy összeszedem magam. De megígértettem vele, hogy apának nem mondja el, a babát. Tudom, nem éppen szerencsés, hogy most békültünk ki, és máris megint titkolózunk előtte, de féltem, hogy ez a most még törékeny béke kárára menne, és apa nem lenne ilyen megértő. Ő most nagyon boldog attól a ténytől, hogy egyben megvagyok, és semmi bajom, és neki sincs többé bűntudata, plusz kibékült anyával is.. nem akartam megint elkeseríteni. Délután megint érkezett egy kedves látogatóm, Amy személyében.
- Szia Isa! Jaj, ne haragudj, hogy nem tudtam bemenni hozzád a kórházba múlt héten, csak teljesen el voltam havazva melóval.- ölelt meg szorosan.
- Semmi baj. Nagyon örülök, hogy itt vagy. Ülj le.- kínáltam fel egy helyet.
- Hogy vagy?- kérdezte aggódva.
- Gyorsan épülök fel, napról napra jobban vagyok, igaz, még nem a tökéletes, de haladok. Csak sokszor fáradékony vagyok.- magyaráztam.
- De ez nagyon jó hír, hogy ilyen gyorsan épülsz fel,és legalább anyukád itt van, hogy segítsen neked. Robert is itt volt veled?- kérdezte mosolyogva.
- Igen, itt volt velem pár napig, de tegnap délelőtt hazament, majd hétvégén úgyis találkozunk a futamon, meg azért napi szinten tartjuk a kapcsoltatot.
- Az jó. De..de ki akarsz jönni a futamra?- kérdezte döbbenten.
- Igen, mert megőrülök, ha nem lehetek kint. Hidd el, nekem ez az életem. De nyugi, nem fogok dolgozni, nem is bírnám, csak szeretnék kint lenni. Meg végülis a német nagydíj lesz. Mondhatni „hazai” futam.- mosolyogtam.
- De biztos, hogy nem lesz baj? Nem kéne előbb beszélned a dokival?- nyagatott.
- Én dokit egy darabig nem szeretnék látni magam körül. Nem lesz baj, anyának, emg apának is említettem már, hogy megyek, nem tetszett nekik, de végül nagy nehezen beadták a derekukat. Anya apa lelkére kötötte, hogy 2 szeme rajtam.- válaszoltam neki.
- És Rob is tudja, hogy mész?- kérdezte vidáman.
- Nem, neki meglepetés lesz.- mondtam,és kicsit elkomorult az arcom.
- Mi a baj, Isa? Van valami Robbal összevesztetek, vagy mi?- kérdezte aggódva.
- Nem, nem vesztünk össze..csak. Amy, neked is el kell mondanom egy dolgot.- kezdtem hozzá.
- Megijesztesz, csajos. Miről van szó?- kérdezte.
Elmeséltem neki töviről, hegyiről a baba dolgot, Robert reakcióját, és David anyját is belevetem a sztoriba. Szegény Amy, majdnem besokkolt ezeket az infokat hallva.
- Isa, én nem is tudom, mit mondjak. Tisztára sokkot kaptam, így hallva az infókat, hát még neked milyen borzalmas volt átélni ezeket. Én annyira sajnálom, hogy nem voltam ott veled.- ölelt meg szorosan.
- Mondtam már, hogy semmi baj. Most itt vagy, és én nagyon örülök, hogy mellettem vagy. És ne legyen emiatt bűntudatod, voltak akik ott voltak velem a kórházban, nem voltam egyedül. Még most is ki vagyok bukva emiatt, de azon vagyok, hogy összeszedjem magam.- sóhajtottam.
- Megértem. Nagy lelki erő kell ehhez, de ha én is bármiben tudok segíteni, csak szólj. Illetve, lehet, hogy tudnék is segíteni. Lehet, hogy eleinte nem fog tetszeni, de azért hallgass meg légyszí. Ismered Victoria Cobourgot?- kérdezte.
- Nem. Ki ő?- érdeklődtem.
- Ő is a Foma1ben dologzik, német lány. A Forma1 hivatásos pszichológusa, ha lehet így mondani. Nagyon kedves lány, a legjobb barátnőm, nem mellékesen. Már sokaknak segített, rajtam is, amikor úgy éreztem, hogy teljesen szétcsúszott az életem, és csak a rossz dolgok történtek velem. Szerintem neked is sokat segítene.- válaszolta.
- Agyturkászhoz akarsz küldeni?- kérdeztem meglepve.
- Ő nem agyturkász. Iletve végzettsége szerint az, de ne úgy képzeld el, hogy egy díványon kell feküdnöd, ő meg hülyébbnél hülyébb kérdéseket tesz fel neked. Nem, ő modernebb felfogású. Képzeld el úgy, mintha egy nagyon jó barátnőd lenne, akivel mindent meg tudsz beszélni, és ő jó tanácsokat ad, hogy szerinte mi lenne a helyes. Hiszem, ha elmennél hozzá egyszer, és kibeszélnéd magamból ezt a szörnyű eseményt, máris jobb lenne, és ő is bizalmasan kezelné az infót, mivel köti az orvosi titoktartás. Tessék, itt a névjegye. A FIA motorhomejában megtalálod minidig, vagy a Toyotásokkal lóg sokat.- magyarázta.
- Köszi szépen a segítségedet, Amy. Még meggondolom a dolgot, de szerintem valamikor időt szakítok rá.- válaszoltam.
- Ez a beszéd!- nevetett.