1. rész

Az idő gyorsan repült, és már túl voltunk 2 szabadedzésen Bahreinben. A BMW szereplése felemás lett. Robert az 5. Nick a 13. lett. Az időjárás nem hazudtoltatta meg önmagát itt a sivatag közepén. A pilótákat és a kocsikat egyaránt száraz jéggel hűtötték. Ami engem illett rohangáltam fel alá papírokkal a Bmw és a többi boksz között. Apa rám bízta, hogy intézzem el a fiúk hétvégi Pr programjait, mikor hova kell menniük. Előre sajnálom őket. Csupa unalmas ember, nekik mégis kötelező vigyorogni. Egy programon azonban megakadt a szemem. Valami arab olajsejk solymászbemutatót tart a fiúknak a sivatag szélén.
Na, igen- gondoltam ironikusan. Az araboknál mostanság nem az számít a gazdaság mércéjének, hogy mennyi olajkutad van, hanem hogy mennyi vándorsólymod van aranykalitkában, a palotádban. Mivel imádom ezeket a gyönyörű madarakat, így meg akarom fűzni apát, hagyj menjek el Robertékkel erre a programra. De addig is munkára fel!
Elmélyülten pötyögtem a laptopomba a cikket a szerkesztőmnek, hál’ istennek könnyen ment az írás. Imádom a szakmámat, és hasznosnak érzem magam. Nem csak úgy tekintettek rám, mint Mario Theissen lányára, hanem mint egy „komoly” dolgozó nőre, aki teljes körű tagja a csapatnak.
A pilótákkal is sikerült jó kapcsolatot kialakítanom. Roberttel az első perctől fogva egy hullámhosszra kerültünk, és az idő múltával jó barátok lettünk. Nickkel kicsit nehezebben indult a kapcsolatunk, ő nem az a fajta, aki könnyen bizalmába fogadja az embert, kicsit tartózkodó a természete, de később vele is sikerült jó barátokká válni.
- Szia Isa!- huppant le mellém valaki hirtelen.
- Jesszus Robert! A szívinfarktust hozod rám- mondtam levegő után kapkodva.
- Tudod, aki ilyen ijedős, annak bűne van- mondta vigyorogva.
- Haha, nagyon vicces vagy. Pedig jó kislány voltam a héten- pillogtam rá ártatlan szemekkel.
- El is higgyem ezt? Szép rekedtes a hangod. Csak nem te is felcsaptál „énekesnek” tegnap este?- kíváncsiskodott.
- Naná, ki nem hagytam volna. Jó buli volt. Kár, hogy nem voltatok. Szívesen megosztottam volna veletek egy számot. Múltkor egész jól énekeltettek Nickkel a stúdióban. Csak hogy tudd: egész jól tudod hajlítgatni a hangod. – mosolyogtam.
- Az csak azért volt, mert produkálni akartuk magunkat a szponzorok előtt. Mik a programok a hétvégére?- kérdezte.
- Semmi különös. A szokásos vigyorgás mindenhol. Illetve mégis van egy érdekes program. Annyit hozzáfűzök még, hogy lehet, nem ketten lesztek- mondtam somolyogva.
- Na! Bökd már ki! Egy nagyszabású pókerparty?- kíváncsiskodott.
- Neked állandóan a póker jár az eszedben? Nem mondom meg. Majd délután meglátjátok. Szerintem élvezni fogjátok- húztam tovább az agyát.
- De az még messze van. Veszek neked egy csomó csokit, ha megmondod. –nézett bociszemekkel. Jaj Istenem..mindjárt atomjaimra hullok ettől a nézéstől. De „erősnek” kell maradnom.
- Nem-nem. Nem zsarolsz meg. Imádom a csokit, de ne essünk túlzásokba. Vigyáznom kell a vonalaimra- vigyorogtam.
- Menjél már. Nagyon csinos vagy. – válaszolta azzal a tipikus félmosollyal.
- Ezzel a sunyi bókkal nem mész sehova.- nyújtottam ki a nyelvem.
- Az igazat mondtam- mondta komolyan.
- Hát.. köszi-, mosolyogtam zavartan. Mi van? Nem ismertem magamra. Máskor jól kezelem ezeket, de most teljesen zavarba jöttem. Mindegy. Nem érdekes.-hessegetem el a gondolatot.
- Szóval ide tudnád a papírt, amin a Pr programok vannak?- kérdezte.
- Persze, persze. A meglepi programról csak annyit, hogy legyetek 5-kor a motorhome előtt- feleltem.
- Rendben. Én mentem lassan, mert dolgom van. Vigyázz magadra- mondta és 2 puszi után elment.
Én befejeztem a cikket, majd a motorhome-ok irányába vettem az irányt, mert pár pilótával riportot kell készíteni. Alot, Heikkit, Markot, Kimit sikerült „elkapnom. Bár a Kimis riport inkább hasonlított baráti traccspartira, mint „komoly” interjúra. Élménybeszámolót tartottunk a tegnapi napról. Kimi egész jól tudja viselni a kamerák előtt a „nemtörődöm” álarcot, barátok közt mintha egy másik énjével dumálnánk. Éppen trappoltam a Torro Rosso felé, mert még Sebi Vettelel kell interjút csinálnom, amikor valaki nagy erőből nekem jött. Nem estem el, de a kávém a földre esett. Ennyit a kávémról. Tudni kell rólam, hogyha nem iszom meg a napi 2 kávémat, akkor úgy járkálok az emberek között, mint valami élőhalott.:) Ennyi káros szenvedély még befér az életembe:)
- Nem látsz a szemedtől?- kiáltottam az illetőre, aki nem volt más, mint Lewis Hamilton. Láthatólag nem nagyon zavarta, hogy most fosztott meg a nap 2. kávéjától, nyugodtan haladt tovább.
- Lewis! Hozzád beszéltem! Legalább egy bocsánatot kinyöghetnél!- kiabáltam utána, mire visszafordult.
- Nekem pampogsz kisanyám? Te jöttél nekem, miért én kérjek bocsánatot?- kérdezte lenéző stílusban.
- 1. nem vagyok a kisanyád. 2. igenis te jöttél nekem, én normálisan közlekedtem. 3. Venned kéne nekem egy új kávét, nem gondolod?..kisapám- vágtam vissza dühösen.
- Még mit nem, majd ha fagy. Panaszold el apucinak, ő biztos vesz neked egy új kávét- mondta, majd továbbment.
Idióta! Azt hiszi, hogy ő a világ közepe, mert van alatta egy jó kocsi, és a Meki kiskedvence!-fortyogtam magamban.
- Én veszek neked egy új kávét. –szólalt meg egy hang mögöttem, ami nagyon hasonlított a Sebiére:)
- Szia koma! Éppen hozzád indultam, csak közbejött egy „kis” zavaró tényező. –mondtam még mindig dühösen.
- Ne foglalkozz Lewissal. Ő már csak ilyen. Akkor áll még a kávé meg a riport?- kérdezte kisfiús mosollyal az arcán.
- Na még szép! Menjünk!- mondtam és egy csapásra eltűnt a rosszkedvem.
Sebivel egy élmény riportot készíteni. Nagyon szimpatikusan nyilatkozik és szerény. Egyszerűen imádom a kölyköt. Az ismertségünk még 2007-ben kezdődött, amikor a Bmw-nél volt tesztpilóta. A barátságunk az óta is tart és rengeteget szoktunk dumálni. Az idő gyorsan eltelt, én visszamentem a bmw-hez. Apát sikerült meggyőznöm, hogy én is menjek a solymászatra Nickékkel. Boldogan mentem zuhanyozni, és átöltözni. Muszáj volt a ruhacsere, mert mégiscsak arab férfiak közé megyek, és nem sérthettem meg őket azzal, hogy nyugati stílusú ruhában látnak egy nőt, mégha az európai is. Egy világoszöld könnyű hosszú szoknyát, egy drapp kicsit elegánsabb lenge hosszú ujjú felsőt. Úgy néztem ki erős túlzással mint aki most lépett volna ki az Ezeregyéjszaka meséiből:) Vártam a fiúkat a motorhome előtt. Amikor megláttak köpni nyelni nem tudtak. Egyrészt meglepődtek azon, hogy velük tartok, másrészt a ruha miatt. Rajtuk a szokásos szponzori cucc volt. Fogtok ti izzadni a 35 fokban drágáim- somolyogtam magamban. Elmeséltem nekik, hogy merre megyünk, felcsillant a szemük, amikor meghallották a programot. Az oda utat végigdumáltuk, meg röhögtök. A sólymok nagyon szépek és okosak voltak. A fiúk is megpróbálkoztak a solymászattal több-kevesebb sikerrel. Már indultunk volna vissza a motorhome-hoz, amikor az arab olajsejk mellém lépett:
- Elnézést kisasszony. Megkérdezhetem, hogy kicsoda az édesapja?- kérdezte.
- Mario Theissen. Miért kérdi?-érdeklődtem.
- Óóóó, hát persze. Azért volt olyan ismerős. Szeretném felajánlani ezeket a sólymokat, és olajrészvényeket 5 millió dollár értékben Önért cserébe.- mondta a legnagyobb nyugalommal.
Azt hittem rosszul hallok. Ez a hapsi meg akar venni engem? Sólymokkal és olajrészvényekkel? Elképzeltem apát, ahogy sólymokat röptet a nappalikban turbánnal a fejem, anya meg agyvérzés közeli állapotban hívja az állatvédőket, meg az idegklinikát.:)
Na de ez azért kicsit rossz vicc… Egyáltalán nem akarok férjhez menni..majd később! Pláne nem ehhez a hapsihoz.
- Ez nagyon hízelgő, de én nem akarok férjhez menni magához, és ez a fajta „üzlet” nem divat a mi kultúránkban.- válaszoltam nyugodtan, pedig legszívesebben tökön rúgtam volna.
- Ugyan hölgyem. Ez nagyon előnyös üzlet nekem is, és magának is. Az édesapjának is. Megtiszteltetésnek venném, ha a második feleségem lenne.- mondta nyájasan.
Mi????????!!!! Nem elég hogy feleség, még második feleség???? Itt már teljesen lehidaltam. Én nem leszek senkinek se az ágyasa se kitartottja. Már nyitottam volna a számat, hogy a sivatag homokjáig leteremtsen, de Robert-aki mindent hallott-megelőzött.
- Uram! Ne zaklassa a kisasszonyt! Nem eladó! Igaza van! Nálunk máshogy történik a lánykérés. A nők nem tárgyak, akikkel lehet üzletelni. És ha megbocsát, mi most távozunk. A sólymokat tartsa meg magának. Jó estét!- mondta feldúltan Robert, karon fogott, és a szintén ideges Nickkel együtt távoztunk.
- Köszönöm hogy kiszabadítottál a „sivatagi sakál” karmai közül- mondtam hálásan.
- Semmiség az egész. Mit mondtunk volna Marionak merre vagy? Rohadt jó volt a program, meg minden. Hogy Isabel merre van? Ja, hát ő már rég Ali baba háremjében parádézik. De vittük volna neki a sólymokat, biztos örült volna neki. –mondta Kubi röhögve, de oldalba vágtam.
- Dinka! Ez a kis incidens maradjon köztünk, oké?- kérleltem.
- Igenis, hölgyem. Mellesleg, szerintem túl keveset ajánlott érted. Te sokat többet érsz- mondta félig komolyan, félig mosolyogva.
Hoppá..Ma ez a 2. alkalom, hogy teljesen zavarba jövök, ráadásul pont Robert mellett. Mi az ördög van veled kislány?- filoztam magamban.
- Még egyszer köszönöm a „megmentőmnek”- mondtam kedvesen, és puszit nyomtam az arcára.
Most pedig irány haza a hőn szeretett bmw csapathoz, és apához. Fáradtak és éhesek voltunk. A szombati nap izgalmas lesz…