6. rész

Imádom Svájcot! Mióta itthon vagyok, teljesen feltöltödtem energiával, és mintha kicseréltek volna. Tegnap pár barátommal rendeztünk egy kis összejövetelt nálam, ami nagyon jól sikerült. Még az egyetemről ismerem őket, és szerencsére azóta is nagyon jó kis csapatot alkotunk. Meg amúgy is fel vagyok dobva egész héten. Pontosítok: szerda óta fülig ér a szám. Már nem haragudtam Nickre, amiért megszakította a romantikus pillanatot, meg úgy voltam vele, hogy ami késik, nem múlik:) Sokat beszélgettünk Robertel mobiltelefonon és interneten keresztül is. Az Msn nagyon nagy találmány, sokáig legyen áldott, aki kitalálta. Egyszerűen imádom, olyan aranyos, annyira kedvesen és szépen tud bókolni mobilon és neten keresztül is, hogy csak na. Ki nem néztem volna belőle, ilyen terén visszafogottnak tartottam eddig. De mint tudjuk hamu alatt lapul a tűz. Még nem beszéltünk meg a hétvégre konkrét programot, de azt elmondta, hogy lesz program 100%, de ennél többet nem árult el. Csak annyit, hogy szombat délelőtt 10 órára ne csináljak más programot. Na szép mondhatom, addig fúrja az oldalamat a kíváncsiság. Aki kíváncsi, hamar megöregszik, szóval nem szabad túlzásba vinnem, hacsak nem akarok odaállni elé egy 90 éves nénike kinézetével. Szerintem ez tőle olyan „kölcsönkenyér visszajár” effektus, mivel múlt héten én se mondtam el neki előre a solymászatot. Remélem azért a szombati program nem fog olyan rosszul elsülni mint az. Éppen az ebédemet főztem, amikor kopogtattak az ajtón. Kinyitom, és nagy meglepetésemre Janina, a húgom állt az ajtóban.
- Szija Isa! Hogy s mint? Éppen Genfben voltunk osztálykiránduláson, a többiek ma mennek haza, de én mondtam a tanárnak, hogy én nem velük megyek haza, hanem meglátogatom a drága nővéremet. Hiányoztál tesó, olyan rég láttalak!- mondta és kitörő örömmel a nyakamba ugrott.
- Nahát Nina, micsoda kellemes meglepetés! Örülök, hogy gondoltál rám, és meglátogattál! Gyere be!- öleltem meg, és beinvitáltam a házba.
Ő Janina, az én kis 16 éves húgom. Nagyon szeretjük egymást, igaz régen, amikor még kicsik voltunk rengeteget verekedtünk, vagy veszekedtünk, persze az sem volt komoly, csupán „erőfitogtatás”. Elég nagy a korkülönbség köztünk, de mindent meg tudunk egymással beszélni, és Janina 16 éves létére elég felnőtt fejjel tud gondolkodni és viselkedni. Persze benne is megvan a nagy adag dinkaság, nem kell őt félteni:)
- Éppen az ebédet csinálom, szóval jókor jöttél. Legalább eszünk és közben jókat dumálunk- mondtam mosolyogva.
- Szuper, már farkaséhes vagyok. Mi újság van veled Isa? Mesélj, hogy megy a munka? Jól boldogulsz a száguldó cirkuszban? – érdeklődött.
- Hűha, te aztán sokat tudsz kérdezni. Na akkor, helyezd kényelembe magad, mert sok mesélnivalóm lesz. Pont kész lett a kaja, gyere együnk!- mosolyogtam, és megterítettem.
Rengeteget meséltem Ninanak, hogy milyen az új szezon, milyenek testközelből a pilóták. Őt nem igazán érdekli az f1, inkább focimániás, imádja az olasz focit, főleg a Juvet. Elmeséltem neki a „majdnem eladásomat”, majdnem leesett a székről nevetésében. Elmondtam a Lewis-Dennis esetet is, úgy elkezdte szidni őket, hogy belepirultam a sok „szép” jelzőbe. Persze Robertről hallgattam, nem mintha nem bíztam volna a húgomban, hogy esetleg világgá kürtöli, de ez csak rám tartozik. De nem sokáig tarthattam titokban előtte.
- Isteni volt a kaja, Isa! Kis házitündér vagy. Kérdezhetek valamit? Itt maradhatnék nálad a hétvégére, mert nincs kedvem hazamenni, meg úgy szeretnék pár napot itt tölteni még. Megkedveltem Svájcot.- mosolygott rám.
- Maradhatsz, de szerintem szombaton egyedül leszel, ugyanis nekem programom lesz, vasárnap meg én is megyek haza már.- mondtam, és nem bírtam ki, hogy ne vigyorogjam el kajánul magam.
- Értem. Akkor inkább hazamennék ma este. De miért vigyorogsz ilyen sejtelmesen? Csak nem randi lesz az a szombati program. Na, ne kínozz, bökd ki! Esetleg valamelyik pilóta az?- kíváncsiskodott.
- Hát…nagyon is jól ismered szerintem te is. Sőt, apa is testközelből ismeri. Ugyanis éppen az ő egyik pilótája az, akivel találkozok szombaton. Robert az.- mondtam mosolyogva. Ninának kikerekedett a szeme.
- Az a Robert? Nem semmi nőszemély vagy. És hogy, meg merre? Ez lesz az első randitok?- vidult fel.
Töviről-hegyire elmeséltem neki mindent, ő csak mosolygott rajtunk, ugyanakkor örült is.
- Továbbra is fenntartom azt a véleményem, hogy nagy franc vagy. De örülök, hogy ilyen boldog vagy, le se tagadhatnád látszik rajtad. De ugye tudod, hogy apa kitekeri a nyakadat, és nagy valószínűséggel a Robertét is, ha ez kiderül.
- De még az se biztos, hogy összejövünk, vagy hát nem is tudom. Majd kialakul valami. Addig is nagyon szépen kérlek, hogy ne szólj neki rólunk, kérlek. Ha jó testvér vagy, egy árva szót se szólj. – kérleltem.
- Rendben van, lakat van a számon. De ugye azért beavatod apát időben, ha esetleg egy pár lesztek. Nem akarok testvér nélkül maradni, ha apát hirtelen érné ez az információ.- nyújtotta ki a nyelvét röhögve.
- Dilis! Persze, hogy megtudja, majd nyugodtan elmesélek neki mindent. Nem szabadulsz meg tőlem olyan könnyen.- nevettem, és hazavágtam egy párnát. Ezt ő viszonozta, és rövidesen szép kis párnacsata alakult ki köztünk. Röhögve dőltünk ki 15 perc múlva.
- Olyan jó, hogy meglátogattál, nagyon régen nem láttalak.- mondtam és átöleltem.
- Én is alig látlak, ezért ugrottam be hozzád. De hamarosan újra látjuk egymást, hiszen vasárnap te is hazajössz.- válaszolta.
- Igen, jó lesz hazamenni, anyát is régen láttam már. Imádom apát, de néha nagyon vágyok arra, hogy a többi családtagomat is láthassam- feleltem. A nap további része jó hangulatban telt el. Este kikísértem Ninát a reptérre. Mégegyszer megígértettem vele, hogy nem szól semmit apának, se anyának Robertről és rólam. Megesküdött, hogy semmit nem szól, és tudtam, megbízhatok benne.
A mai nap után elégedetten feküdtem le, és nagyon bíztam benne, hogy holnap jó napom lesz.