9. rész

Csütörtök, Barcelona: 

A boxutca lassan éledezni kezdett. A csapatok pakolták ki a motorhome-okba a szükséges felszereléseket. Egyéb dolgom nem lévén, én is besegítettem a mieinknek. A pilóták egy része már kint volt a pályán, csak az nem, akit én szeretttem volna már látni. Végül betoppant Robert is. Még nem a Bmw-s ing volt rajta, hanem farmer és valamilyen póló. Annyira szeretem a pólóit, olyan jó minták szoktak rajta lenni. Legszívesebben most azonnal odarohantam volna hozzá, és a nyakába ugrottam volna, de éppen apával beszélgetett, így elvetettem ezt az ötletet. 15 perc múlva azonban „felszabadult” és elmélyülten nézegette a papírokat a motorhome előtti kis területen. Odalopóztam hozzá, hátulról átöleltem, és a fülébe súgtam:
- Mi olyan érdekes azokban a papírokban Robert?- kérdeztem mosolyogva. Kicsit összerezzent, megfordult, és fülig ért a szája.
- Megijesztettél. Csak a pálya adatait tanulmányozom.- mosolygott.
- Olyan rémisztő lennék?- kérdeztem nevetve
- Jaj, dehogy. Sőt..A legkellemesebb meglepetések közé tartozol.- mosolygott rám, és miután meggyőződött, hogy nem lát minket senki, hosszan megcsókolt.
- Na azért. Mi jót csinálsz ma?- kérdeztem, és levettem a napszemüvegét az arcáról.
- Ha te a dögunalmas sajtótájékoztatót jónak nevezed..utána meg mérnöki megbeszélések lesznek. Miért vetted le a szemüvegemet?- érdeklődött.
- Így személyesebb. Meg látni akarom a szép szemedet.- rámosolyogtam, és megcsókoltam.
- Hát te sem panaszkodhatsz a szemeidre. Min töröd a szép buksid? Merre menjünk ma?- érdeklődött.
- Nem is tudom.. Csak sétálgassunk a városban minden cél nélkül. Meg szeretném ismerni végre Barcelonát.- válaszoltam.
- De ugye a belváros környékére nem nagyon megyünk, mert akkor 5 lépést nem tudunk megtenni a rajongóktól.- sóhajtott.
- Nem is oda szándékoztam elsősorban menni. Biztos vannak a környéken szép, romantikus parkok.- mosolyogtam kajánul.
- Benne vagyok. Lassan mennem kell Isam, majd délután látjuk egymást. Légy jó!- mondta és elbúcsúztunk egymástól.
Én is elkezdtem a munkámat, az ilyenkor szokásos kérdést kellett feltennem a pilótáknak: Mit vársz ettől a nagydíjtól? És minő meglepő, szinte majdnem ugyanazt a választ kapom. A „körkérdések” után sétáltam vissza a bmw-hez. Messziről észrevettem, hogy Lewis nyilatkozik valakinek, mellette az apukája áll. Mire odaértem, éppen befejezték az interjút, és rám néztek. Tőlem aztán ne várjad, hogy pocsékolom a szavaidra a papírt- gondoltam magamban, rájuk néztem, majd elkaptam a fejem és büszkén haladtam tovább. Ha szemmel ölni lehetett volna, én már a földön fetrengtem volna fájdalmamban.:) Elküldtem a főnöknek a kész cikket, megebédeltem, majd ledőltem egy kicsit sziesztázni. Mégis csak Spanyolországban vagyunk:)
Arra ébredtem, hogy valaki keltegett és az arcomat simogatja. Kómásan kinyitom a szemem, és látom, hogy Robert áll a kanapé felett mosolyogva.
- Ébresztő Csipkerózsika! Te aztán bírsz aludni. – mosolygott rám, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Mi van? Mennyi az idő?- kérdeztem teljesen kómásan.
- 5 óra múlt. Kerestelek, de nem találtalak, aztán a főnök mondta, hogy lefeküdtél aludni.- válaszolta.
- Úristen, tényleg bírok aludni. Pedig csak 2 órát akartam pihenni, de úgy látszik teljesen elnyomott az álom.- válaszoltam sóhajtva.
- Legalább kipihented magad. Mikor indulunk akkor? Nekem már semmi dolgom nincs.- mondta.
- Gyorsan összekapom magam, megnézem az e-mailjeim, aztán 6 órakor felőlem mehetünk. – mosolyogtam.
- Rendben van, addigra én is elkészülök.- válaszolta, és menni akart, de én elkaptam a kezét.
- Egy biztos, szép ébresztőt kaptam tőled.- kacsintottam, közelebb húztam, és megcsókoltam. Mosolygott, és visszacsókolt. Elhalmoztuk egymást csókokkal, de valaki belépett az ajtón:
- Robert, itt vagy? Öööö, bocsánat…..-mondta Nick zavartan, majd kilépett az ajtón.
Egymásra néztünk Roberttel, felpattantam, majd kirohantunk Nick után:
- Nick, Nick! Várj egy kicsit!- kiabáltuk egyszerre. Nick hátrafordult, és csak mosolygott rajtunk. Egymás szavába vágva magyaráztuk el a helyzetet, szegény Nick csak kapkodta a fejét.
- Ígérd meg, hogy senkinek egy árva szót se szólsz. Pláne apának nem. Majd ha eljön az ideje,megtudja. Kérlek szépen Nick, a barátságunkra való tekintettel ne mond el senkinek.- kérleltem.
- Rendben van. Hát olyannak ismertek, aki világgá kürtöli a dolgokat? Az életemre esküszöm, hogy hallgatok mint a sír. Amúgy csak gratulálni tudok nektek. Szép pár vagytok, láttam én, hogy valami alakul köztetek.- mosolygott, mi pedig visszamosolyogtunk rá.
- Köszönjük szépen Nick,nagyon rendes tőled.- mondta Robert,és elköszöntünk tőle.
- Azért ez meleg helyzet volt. Ha Nick helyett mondjuk apád lép be, mi most fej nélkül lennénk.- mondta Robert mosolyogva,és kifújta a levegőt.
- Az biztos. Mákunk volt. Na, induljunk készülödni, 6-kor találkozzunk a hotel előtt.- mondtam és ki-ki ment a maga helyére.
Letusoltam,sminkeltem, ruházatként egy farmert nadrágot, és egy hosszú ujjú lila felsőt vettem fel. 6-kor találkoztunk a hotel előtt, és elindultunk a hosszú sétára. Az idő nagyon kellemes volt, és rábukkantunk egy nagyon szép kis parkra. Szerencsére alig voltak a parkban,így kettesben lehettünk. Kézenfogva andalogtunk a parkban, rengeteg beszélgettünk, és persze a hosszú csókcsaták se hiányoztak a menüről:) Már hazafelé tartottunk,amikor elkezdett dörögni,és pár perc múlva úgy elkezdett szakadni az eső,mintha dézsából öntenék. Lélekszakadva rohantunk vissza a hotelbe, és a lift felé mentünk csuromvizesen amikor szembetaláltuk magunkat apával. Kicsit nagyon ledöbbentünk,hiszen még mindig fogtuk egymás kezét, de az túl feltűnő lett volna,ha hirtelen elkapjuk a kezünket. Apa furán nézett ránk, de egy hirtelen jött ötlettel kivágtam magam:
- Robert és én kicsit kimentünk a városba nézelődni, csak hazafelé elkapott minket az eső, és nagyon csúszott a padló, és hogy ne taknyoljunk el, megfogtuk egymás kezét. – mondtam komoly pofával.
- Értem. Máskor azért vigyetek esernyőt fiatalok. Nem akarok másnapra egy beteg pilótát, és egy beteg gyereket látni. Jóéjszakát fiatalok, pihenjetek.- mondta apa mosolyogva.
A liftben elröhögtük magunkat. Nem tudom, hogy honnan jött a padlós ötletem, de életet mentett. Kicsit fáztunk, így hamar elköszöntünk egymástól. Jó meleg vizzel letusoltam, majd ágyba bújtam. Nagyon jó volt ez a mai nap, de másnap nem éppen kellemes dolgok fognak történi, sajnos az én hülye agyamnak köszönhetően….