5. rész

Jó szokásomtól eltérően időben kész lettem, és úgy, hogy közben Robertet kellett navigálnom telefonon keresztül, mert tuti egyhamar nem találta volna meg a házat. A nők egyszerre több dolgot tudnak csinálni, aki ezt megállapította, maximálisan igazat adok neki. Egyik kezemben a sminkecset, és bőszen sminkelem magam, másik kezemben a mobil és élő GPS vagyok Robnak:)
Pontban 6 órakor csengettnek, az ajtóban minő meglepetésre Robert állt:) Pár pillanatig nem tudott megszólalni, helyette megszólaltam én:
- Szedd össze a földről az álladat Robert, és induljunk, mert lekéssük a snookert. –mondtam nevetve.
- Bocsi, csak elámultam. Nagyon csini vagy.- mondta elismerően.
- Köszi szépen. Te is elegáns vagy.- mosolyogtam rá. Egy fekete szövetnadrág, és egy sötétkék ing volt rajta. Jól állt neki az fix.
- Akkor indulhatunk hölgyem?- kérdezte mosolyogva.
- Naná, uram- nevettem.
Mire megérkeztünk a sportcsarnokba, már elég sokan voltak. Nagy kő esett le a szívemről, amikor végignéztem a közönségen. Nem vagyunk túlöltözöttek, remek. Rob a kocsiban egy gyorstalpaló snooker tanfolyamot tartott nekem. Igyekeztem mindent megjegyezni, de tuti a felére se fogok emlékezni amit elmondott. Tőlem távol áll ez a világ kicsit, de nem akartam megbántani, így végig bólogattam arra, amiket mondott. Végighallgattam, ahogy O’Sullivanról áradozik, ő a nagy példaképe, stb, stb. Azért ezt is furcsa volt hallani. Egy híres F1-es pilótának egy „mezei” snookerjátékos a példaképe.
Elhelyezkedtünk a helyünkön, és nemsokára megkezdődött a verseny. Érdekes volt az egész, de néha rossz is, mert nem nagyon láttuk, hogy néha mi történik. Robert látta, hogy néha kezdem elveszíteni a fonalat a történésekkel kapcsolatban, ezért amikor csak tudott, „súgott”:) Sokszor a snooker játékosok felfeküdtek az asztalra, és gyakran elég érdekes pózokból próbálták a golyókat begurítani, nem tehettem róla, de jó párszor rámjött a kuncogás, de Rob olyan csúnyán nézett rám, hogy gyorsan takarékra állítottam magam. Úgy látszik a póker mellett a snookert is elég komolyan veszi. A versenyt végül O’Sullivan nyerte, mindkettőnkünk nagy örömére, mert én is megkedveltem a srác játékát, látszik, hogy vérprofi. A verseny végén megkerestem a női szakaszt, mire visszajöttem, Robert elmélyültem beszélgetett O’Sullivan-el. Intett nekem, hogy menjek oda hozzájuk. Bemutatott neki, majd kedélyesen elbeszélgettünk egymással. Robert és Sullivan úgymond autogrammot cseréltek egymás között. Roberttel madarat lehettett volna fogatni, még szombaton se örült így. Éppen a kabátomért indultam, amikor fél füllel elcsíptem egy mondatot a 2 fiú beszélgetéséből.
- Aranyos lány a barátnőd Robert- mondta Sullivan
- Igen, tudom. De még nem a barátnőm.- válaszolt Rob.
Még nem. Ez is valami. Olyan jókedvem lett ettől a mondattól, hogy elvigyorogtam magam. Nem, nem nézett hülyének az, aki éppen akkor szembejött velem..:)
Roberttel úgy döntöttünk, hogy még nem megyünk haza, inkább egy spontán városlátogatást iktattunk be. Csak „vakon” elindultunk, és emerre vitt a lábunk, meg a svájci kanyargós kis utcák, arra mentünk. Rengeteget beszélgettünk ezalatt az idő alatt. Azt hittem, hogy jól ismerem, de még mindig tudott meglepetéseket okozni. Igaz, én is tudtam még neki újat mondani. Fél 10 körül értünk vissza a házhoz, egyikünk se akart még igazából hazamenni, de én már nagyon fáradt voltam, és nem vágyam másra, mint hogy bezuhanjak az ágyba.
- Ez egy kimondottan jó este volt. Most már bevallhatom neked, hogy baromira unalmasnak tartottam a snookert, és nem értettem, hogy mit esznek rajta az emberek. De kellemesen csalódtam. Ez is maximális koncentrációt,és állóképességet igényel, meg egy kicsit taktikusnak is kell lenned, hogy melyik golyót guritsd be. Ezennel bocsánatot kérek minden snooker rajongótól, elsősorban tőled- mosolyogtam rá.
- Látod, látod 25 éves fejjel is mi mindent tanul az ember. Meg van bocsájtva. –válaszolta nevetve, majd közelebb hajolt hozzám. Már csak 2 centire voltunk egymástól, amikor hirtelen egy nagyon rossz hang szakította félbe ezt az idilli hangulatot. Robert mobilja jelezte, hogy sms-t kapott. Dönhetett volna, hogy úgyis, hogy nem nézi meg az sms-t, de már úgyis lőttek a hangulatnak, így kénytelen-kelletlen elővette a mobilját.
- Ki írt?- kérdeztem kissé idegesen.
- Nick. Azt írja, hogy holnap nem kell menni a szponzori programra. Hamarabb is szólhatott volna- válaszolta feszülten.
De még szép, hogy szólhatott volna hamarabb. Sikerült megakadályoznia ezzel a „jól időzetett” sms-sel az első csókot. Nick, hogy szakadnál meg…:)
- Biztos ő is most tudta meg. De legalább lesz egy szabadnapotok.- próbáltam kedvesen lenyugtatni.
- Igazad van. Végig Svájcban leszel, vagy mész haza Németországba?- érdeklödött.
- Fogalmam sincs. Talán jövöhéten hazamegyek pár napra. A héten tuti itt leszek még Svájcban- válaszoltam.
- Oké. Én most hazamegyek, de hívlak még a héten. Aztán kitalálunk valami jó kis programot a hétre, rendben?- mosolygott rám.
- Oké, én ráérek a héten. Jóéjt Robert, vigyázz magadra hazafelé az úton. Majd hívjuk egymást- mondtam, és egy puszit nyomtam az arcára.
- Vigyázok, ne aggódj. Jó éjszakát Isabel, pihend ki magad. – felelte és megsimogatta az arcom.
Bementem a házba, lerúgtam magamról a cipőmet, majd felugrottam az ágyra, és elkezdtem ugrálni rajta. Ha mérges vagy boldog vagyok, akkor ezt szoktam csinálni, de csak akkor ha van ágy a közelben:) Most mérgemben és kirobbanó jókedvem miatt ugráltam az ágyamon, és van egy sanda gyanúm, hogy Nick sokat csuklott abban az 1 percben..sőt ebben biztos vagyok..mivel én emlegettem, de nem éppen szép jelzőket használva rá.
Leszámítva ezt a „kis” incidenst, oltári jól sikerült az este. Jót tett az endorfin hormonomnak.
Boldogan feküdtem le aludni, és édes álomba szenderültem.