Szombat, reggel 7 óra:
Azt álmodtam, hogy cseng a telefonom. Aztán pár pillanat múlva rájöttem, hogy ez egyáltalán nem álom, hanem tényleg a mobilom csörög. Nagy nehezen előkapartam, és rosszkedvűem beleszóltam:
- Ki vagy és mit akarsz hajnalok hajnalán?
- Neked is jóreggelt csillagom. Neked ez hajnalok hajnala? Én már rég talpon vagyok.- nevetett a telefonba Robert.
- Szia! Bocsi, de még nagyon kómás voltam, ezért szóltam bele olyan durván. Mi újság van?- kérdeztem jókedvűen. Egyből kiment az álom a szememből, ahogy meghallottam a hangját.
- Legalább kaptál egy ingyen ébresztőt. Semmi különös. Most készülödök Bernbe. Remélem te is el tudsz jönni erre a programra. Mikor tudsz elindulni otthonról?- kérdezte.
- Bernbe jössz? De jó! Na még szép, hogy el tudok menni. Szerintem 8-9 órára elkészülök, utána kocsiba pattanok és megyek. Milyen program lesz, hogy úgy készüljek- érdeklődtem.
- Rendben van. Ja amúgy Bern mellé kéne jönnöd, Könizbe. Egy kisvároska. Berntől 15 km, meg fogod találni. 10-re légy ott, jó?- mondta.
- Oké, meglesz. Még most se árulod el, hogy mi lesz?- kérdeztem jókedvűen.
- Majd ott meglátod. Akkor 10-kor találkozzunk, légy jó, puszi- válaszolta, és lerakta.
Köniz. Még soha nem jártam ott. Vajon miféle program lehet ott egy f1-es pilóta számára?- tűnödtem. Gyorsan összekaptam magam, és fél 9-kor már a kocsiban voltam. Jókedvűen hallgattam a rádiót, és sejtelmem sem volt, milyen izgalmas szerep vár rám a nap folyamán.
Elég hamar megtaláltam Könizet, és fél 10-re értem oda. Tetszett ez a kisvároska, nagyon kis kultúrált volt. Robert útközben felhívott, és elmagyarázta, hogy pontosan merre kell mennem. Amikor a megadott úti célt megpillantottam, nagyon meglepődtem. Egy kisebb rali pálya volt előttem. Váóóóó, jó kis program! Szerettem a ralit, de sajnos nem volt sok alkamam figyelemmel kísérni. Azt viszon tudtam, hogy Robert él-hal a rallyért. Biztos valami versenyre hívták meg, mint díszvendég. Akkorát tévedtem, mint a Mount Everest.
Kiszálltam a kocsiból, és megláttam Robertet, ahogy pár emberkével beszélget. Kicsit idegesnek tűnt az arca. Odamentem hozzájuk és köszöntöttem őket.
- Szia Robert! Jónapot kívánok! Isabel Theissen.- mutatkoztam be a többieknek. A társaság tagjait a bmw egyik szponzorának képviselője, a rali pálya tulajdonosa, és a svájci rali szövetség egyik embere alkotta.
- Szia Isabel. Örülök, hogy itt vagy. Mint észrevetted, rally lesz a mai program. De nem nézők leszünk.- mondta Robert kicsit idegesen.
- Komolyan? Csak nem te fogsz menni egy kört? De van valami baj?- kérdeztem aggódva.
- Igen, megkértek, hogy vezessek pár kör erejéig egy rallyautót. Vezettem már ilyet sokszor, nem vészes, csak most közöték velem, hogy az a srác aki a navigátor lett volna, lebetegedett, és most nincs senki, aki beállna a helyére. Anélkül meg nem indulhatok el, mert egyszerre két helyre nem tudok figyelni.- mondta Robert letörten.
- Értem. Hát ez nem jó. És tényleg nem tudnak senkit a helyére? Még aki csak egy kicsit is ért ehhez, az is megtenné, nem?- kérdeztem.
- Tényleg nincs most egy szakképzett navigátor. Lehetne mondjuk, de ő is Baselben lakik, mire ideér…Azt mondtad, hogy az is jó lenne, aki csak egy kicsit is ért a navigáláshoz?- kérdezte kajánul.
- Igen azt. De most mi van?- kérdeztem, de leesett a 20 filléres. Nem, nem, erre nem veszel rá. Az igaz, hogy már ültem rally versenyautóban, meg navigáltam egy kicsit, de az már 10 éve volt Robert. Ebbe én nem megyek bele, ne is álmodj.- mondtam kissé felháborodva.
- Kérlek Isabel, a szponzor megöl, ha lefújuk a vezetést. Azt nem lehet elfelejteni, egyszerű az egész. Nagyon érthetően le van írva az egész pálya, csak le kell olvasnod nekem útközben. Könyörgök, ne tedd ezt velem. Te is biztos élveznéd.- kérlelt esdeklően.
- Nem, nem nem és nem. Akármennyire is érthető az a térkép, akkor se megyek bele. Még a végén félrenavigállak, és felcsavarodunk a fára. Nem akarlak megölni, és én se akarok meghalni.- magyaráztam.
- Nem lesz semmi bajunk, hidd már el. Ügyes lány vagy, meg tudod csinálni. Előtte kapsz egy kis időd, hogy átnézd a térképet, és nagyon szívesen segítenek neked a többiek.- mondta. Szinte már térden állva könyörgött előttem.
- De ez nekem nem fog menni. Ha itt lennék 1 napig is, akkor se tudnám megjegyezni a dolgokat. Faliszőnyeg lenne belőlünk, ha én lennék a navigátorod.- válaszoltam sóhajtva.
- Dehogy lesz. Nem kell megtanulnod az egész pályát, hanem a kezedbe lesz ez a papír, és onnan mondod az infókat nekem.- úgy esdekelt előttem, hogy végül megesett rajta a szívem.
- Jól van, rendben. De ha bármi rossz fog történni…- folytattam volna, de közvevágott.
- Ne nyavalyogj már. Nem fog semmi se történi, bízz bennem. Köszönöm szépen Isa, hálám a sírig üldöz- mondta boldogan, és átölelt.
- Én benned maximálisan bízok, magamban nem bízok.- sóhajtottam.
- Megcsináljuk, megyünk vagy 2 kört, aztán annyi. Mindjárt odadom a felszerelésedet, öltözz át.- mondta, és kezembe nyomta az overált meg a sisakot.
- Nem rossz, nem rossz. Legalább megtapasztalom, hogy milyen érzés ilyen overálban lenni.- mosolyogtam.
Beöltöztem, elég furi volt overálban látni magam, de elég kényelmes viselet volt. A pálya tulajdonosa a kezembe adta a papírt, és minden elmagyározott töviről-hegyire. Tényleg nem tűnt olyan bonyolultnak. Legalábbis itt. Hogy a kocsiban mi lesz… Robert is visszatért átöltözve. Miután az utulsó formaságokon is túlestünk, beszálltunk a kocsiba, ami egy Nissan volt. Nem volt rossz kocsi, sőt, nagyon tetszett. De a beszállás az érdekes volt,nem vagyok egy nagydarab de csak 3. próbálkozásra sikerült beszállnom, belül meg olyan szűk volt a hely, hogy azt hittem klasztrofóbiás leszek.
- Minden rendben? Indulhatunk?- kérdezte Rob.
- A vérnyomásom az egekben, éppen most hordok ki lábon egy agyvérzést, de amúgy jól vagyok. Felőlem mehet a buli.- vigyorogtam rá.
- Minden rendben lesz, ne aggódj.- mondta, biztatólag megszorította a kezemet, majd beindította a motort.
Először megijedtem, mert nagyon hangos volt a motor, de hamar hozzászoktam a hangjához. A pálya nem volt túl hosszú, de azért voltak benne jó kis kanyarok. Eleinte olyan halkan mondtam az instrukciókat, hogy Robert a felét nem értette, és rámszólt, hogy adjak egy kis hangerőt. Az első pár kanyart zökkenőmentesen vettük, egész ügyesen vezette a raliautót Robert. A pálya 2. részén viszont volt egy kanyar ami elég érdekesen volt lerajzolva a papírra, és fogalmam se volt, hogy merre kanyarodjunk.
- Isa, merre kanyarodjak a következőnél?- kérdezte Rob.
- Hát nem is tudom. Olyan érdekesen van lerajzolva az a kanyar.- mondtam kiabálva.
- Isa!!! Mindjárt itt a kanyar!! Bökd ki, mert fel fogunk borulni!- kiabálta kicsit mérgesen.
- Egy éles 2-es jobb kanyar, 100-zal. Vagy várjál nem is jobb hanem bal kanyar.- bogarásztam a papírt.
- Ne szórakozz, mindjárt itt a kanyar!! Jobb vagy bal?- mondta izgatottan.
- Bal! Bal!!- kiabáltam, és hirtelen bevette a kanyart, de úgy, hogy azt hittem nekipaszírozodok a szélvédőnek.
- Ez meleg volt.- kiabáltam, mire elmosolyogta magát. Kezdtem élvezni a rallyzást, nem is olyan rossz. Néha olyanokat repültünk, hogy a kocsi röppályáját le lehetett volna írni. Meg olyan G terheléseket kaptam egyes kanyarokban, hogy a szemem majd kiesett a helyéről, a gyomrom meg ki akart szakadni a hasfalamon keresztül. Nem irigylem őket a futamok alatt, bár ahogy Robertre néztem neki meg se kottyant. Még 1 kört teljesítettünk a pályán, aztán leparkoltunk. Nevetve szálltunk ki a kocsiból.
- Hát ez valami fantasztikus volt! Nagyon élveztem!- kiabáltam nevetve, Robert csak mosolygott rajtam.
- Egész jó navigátor vagy. Van esélyed a rallyban. Ha visszavonulok az f1-ből, és rallyzni fogok, akkor téged kérlek meg, hogy legyél a navigátorom.- mosolygott.
- Köszönöm. Áááá, inkább maradok az újságírásnál, az jobba megy.- mondtam és háttal nekidőltem a kocsinak.
- Még meggondolhatod magad. Egész jó vagy- felelte, és velem szemben nekitámaszkodott 2 kézzel a kocsinak, közelebb hajolt, majd adott a számra egy puszit.
- Hát..köszönöm. De most menjünk, mert látom, már integetnek nekünk.- mondtam mosolyogva. Egy szájrapuszi, ez is haladás.- gondoltam magamban és ugyanekkor boldog is voltam.
A többiek mint gratuláltak nekünk, pár fotót csináltak Robról, rólam is akartak, de én inkább elhárítottam őket. Ha apa meglátná a képeket, addig élnék.
Lassan elindultunk vissza Genfbe Roberttel külön kocsival. 1 óra múlva megérkeztünk a házam elé, kiszálltunk, hogy elbúcsúzzunk egymástól.
- Köszi szépen a mai napot, nagyon jó volt. Hazamész a jövöhétre?- kérdeztem.
- Nincs mit Isabel. Aha, rég láttam a szülöket. Te?- kérdezett vissza.
- Én is hazamegyek, már holnap indulok. Jó lesz egy kicsit otthon lenni.- mosolyogtam rá.
- Akkor Barcelonában találkozunk. Vigyázz magadra, jó légy.- mondta, majd hirtelen hozzám hajolt és megcsókolt.
Elöször meglepődtem, de viszonoztam a csókot pár mp múlva. Belelendültünk, alig akartuk abbahagyni, de akkor súlyos oxigénhiányos állapot léeptt volna fel mindkettőnknél.:) Végül megszólalt Robert, kicsit levegő után kspkodva.
- Most mennem kell Isam. Jóéjt, szép álmokat. Majd hívlak.- mondta és kaptam még egy búcsúcsókot tőle.
- Vigyázz magadra, Robert. Légy jófiú.- mosolyogtam, kapott egy puszit, majd bementem a házba.
Becsuktam az ajtót, és ugrottam egy nagyot boldogságomban. Imádom, imádom!!! Már most hiányzik, pedig még messze van a spanyol nagydíj. Majd kibírom valahogy. Jövöhéten irány Barcelona! Ollééééééé!!!!!
Azt álmodtam, hogy cseng a telefonom. Aztán pár pillanat múlva rájöttem, hogy ez egyáltalán nem álom, hanem tényleg a mobilom csörög. Nagy nehezen előkapartam, és rosszkedvűem beleszóltam:
- Ki vagy és mit akarsz hajnalok hajnalán?
- Neked is jóreggelt csillagom. Neked ez hajnalok hajnala? Én már rég talpon vagyok.- nevetett a telefonba Robert.
- Szia! Bocsi, de még nagyon kómás voltam, ezért szóltam bele olyan durván. Mi újság van?- kérdeztem jókedvűen. Egyből kiment az álom a szememből, ahogy meghallottam a hangját.
- Legalább kaptál egy ingyen ébresztőt. Semmi különös. Most készülödök Bernbe. Remélem te is el tudsz jönni erre a programra. Mikor tudsz elindulni otthonról?- kérdezte.
- Bernbe jössz? De jó! Na még szép, hogy el tudok menni. Szerintem 8-9 órára elkészülök, utána kocsiba pattanok és megyek. Milyen program lesz, hogy úgy készüljek- érdeklődtem.
- Rendben van. Ja amúgy Bern mellé kéne jönnöd, Könizbe. Egy kisvároska. Berntől 15 km, meg fogod találni. 10-re légy ott, jó?- mondta.
- Oké, meglesz. Még most se árulod el, hogy mi lesz?- kérdeztem jókedvűen.
- Majd ott meglátod. Akkor 10-kor találkozzunk, légy jó, puszi- válaszolta, és lerakta.
Köniz. Még soha nem jártam ott. Vajon miféle program lehet ott egy f1-es pilóta számára?- tűnödtem. Gyorsan összekaptam magam, és fél 9-kor már a kocsiban voltam. Jókedvűen hallgattam a rádiót, és sejtelmem sem volt, milyen izgalmas szerep vár rám a nap folyamán.
Elég hamar megtaláltam Könizet, és fél 10-re értem oda. Tetszett ez a kisvároska, nagyon kis kultúrált volt. Robert útközben felhívott, és elmagyarázta, hogy pontosan merre kell mennem. Amikor a megadott úti célt megpillantottam, nagyon meglepődtem. Egy kisebb rali pálya volt előttem. Váóóóó, jó kis program! Szerettem a ralit, de sajnos nem volt sok alkamam figyelemmel kísérni. Azt viszon tudtam, hogy Robert él-hal a rallyért. Biztos valami versenyre hívták meg, mint díszvendég. Akkorát tévedtem, mint a Mount Everest.
Kiszálltam a kocsiból, és megláttam Robertet, ahogy pár emberkével beszélget. Kicsit idegesnek tűnt az arca. Odamentem hozzájuk és köszöntöttem őket.
- Szia Robert! Jónapot kívánok! Isabel Theissen.- mutatkoztam be a többieknek. A társaság tagjait a bmw egyik szponzorának képviselője, a rali pálya tulajdonosa, és a svájci rali szövetség egyik embere alkotta.
- Szia Isabel. Örülök, hogy itt vagy. Mint észrevetted, rally lesz a mai program. De nem nézők leszünk.- mondta Robert kicsit idegesen.
- Komolyan? Csak nem te fogsz menni egy kört? De van valami baj?- kérdeztem aggódva.
- Igen, megkértek, hogy vezessek pár kör erejéig egy rallyautót. Vezettem már ilyet sokszor, nem vészes, csak most közöték velem, hogy az a srác aki a navigátor lett volna, lebetegedett, és most nincs senki, aki beállna a helyére. Anélkül meg nem indulhatok el, mert egyszerre két helyre nem tudok figyelni.- mondta Robert letörten.
- Értem. Hát ez nem jó. És tényleg nem tudnak senkit a helyére? Még aki csak egy kicsit is ért ehhez, az is megtenné, nem?- kérdeztem.
- Tényleg nincs most egy szakképzett navigátor. Lehetne mondjuk, de ő is Baselben lakik, mire ideér…Azt mondtad, hogy az is jó lenne, aki csak egy kicsit is ért a navigáláshoz?- kérdezte kajánul.
- Igen azt. De most mi van?- kérdeztem, de leesett a 20 filléres. Nem, nem, erre nem veszel rá. Az igaz, hogy már ültem rally versenyautóban, meg navigáltam egy kicsit, de az már 10 éve volt Robert. Ebbe én nem megyek bele, ne is álmodj.- mondtam kissé felháborodva.
- Kérlek Isabel, a szponzor megöl, ha lefújuk a vezetést. Azt nem lehet elfelejteni, egyszerű az egész. Nagyon érthetően le van írva az egész pálya, csak le kell olvasnod nekem útközben. Könyörgök, ne tedd ezt velem. Te is biztos élveznéd.- kérlelt esdeklően.
- Nem, nem nem és nem. Akármennyire is érthető az a térkép, akkor se megyek bele. Még a végén félrenavigállak, és felcsavarodunk a fára. Nem akarlak megölni, és én se akarok meghalni.- magyaráztam.
- Nem lesz semmi bajunk, hidd már el. Ügyes lány vagy, meg tudod csinálni. Előtte kapsz egy kis időd, hogy átnézd a térképet, és nagyon szívesen segítenek neked a többiek.- mondta. Szinte már térden állva könyörgött előttem.
- De ez nekem nem fog menni. Ha itt lennék 1 napig is, akkor se tudnám megjegyezni a dolgokat. Faliszőnyeg lenne belőlünk, ha én lennék a navigátorod.- válaszoltam sóhajtva.
- Dehogy lesz. Nem kell megtanulnod az egész pályát, hanem a kezedbe lesz ez a papír, és onnan mondod az infókat nekem.- úgy esdekelt előttem, hogy végül megesett rajta a szívem.
- Jól van, rendben. De ha bármi rossz fog történni…- folytattam volna, de közvevágott.
- Ne nyavalyogj már. Nem fog semmi se történi, bízz bennem. Köszönöm szépen Isa, hálám a sírig üldöz- mondta boldogan, és átölelt.
- Én benned maximálisan bízok, magamban nem bízok.- sóhajtottam.
- Megcsináljuk, megyünk vagy 2 kört, aztán annyi. Mindjárt odadom a felszerelésedet, öltözz át.- mondta, és kezembe nyomta az overált meg a sisakot.
- Nem rossz, nem rossz. Legalább megtapasztalom, hogy milyen érzés ilyen overálban lenni.- mosolyogtam.
Beöltöztem, elég furi volt overálban látni magam, de elég kényelmes viselet volt. A pálya tulajdonosa a kezembe adta a papírt, és minden elmagyározott töviről-hegyire. Tényleg nem tűnt olyan bonyolultnak. Legalábbis itt. Hogy a kocsiban mi lesz… Robert is visszatért átöltözve. Miután az utulsó formaságokon is túlestünk, beszálltunk a kocsiba, ami egy Nissan volt. Nem volt rossz kocsi, sőt, nagyon tetszett. De a beszállás az érdekes volt,nem vagyok egy nagydarab de csak 3. próbálkozásra sikerült beszállnom, belül meg olyan szűk volt a hely, hogy azt hittem klasztrofóbiás leszek.
- Minden rendben? Indulhatunk?- kérdezte Rob.
- A vérnyomásom az egekben, éppen most hordok ki lábon egy agyvérzést, de amúgy jól vagyok. Felőlem mehet a buli.- vigyorogtam rá.
- Minden rendben lesz, ne aggódj.- mondta, biztatólag megszorította a kezemet, majd beindította a motort.
Először megijedtem, mert nagyon hangos volt a motor, de hamar hozzászoktam a hangjához. A pálya nem volt túl hosszú, de azért voltak benne jó kis kanyarok. Eleinte olyan halkan mondtam az instrukciókat, hogy Robert a felét nem értette, és rámszólt, hogy adjak egy kis hangerőt. Az első pár kanyart zökkenőmentesen vettük, egész ügyesen vezette a raliautót Robert. A pálya 2. részén viszont volt egy kanyar ami elég érdekesen volt lerajzolva a papírra, és fogalmam se volt, hogy merre kanyarodjunk.
- Isa, merre kanyarodjak a következőnél?- kérdezte Rob.
- Hát nem is tudom. Olyan érdekesen van lerajzolva az a kanyar.- mondtam kiabálva.
- Isa!!! Mindjárt itt a kanyar!! Bökd ki, mert fel fogunk borulni!- kiabálta kicsit mérgesen.
- Egy éles 2-es jobb kanyar, 100-zal. Vagy várjál nem is jobb hanem bal kanyar.- bogarásztam a papírt.
- Ne szórakozz, mindjárt itt a kanyar!! Jobb vagy bal?- mondta izgatottan.
- Bal! Bal!!- kiabáltam, és hirtelen bevette a kanyart, de úgy, hogy azt hittem nekipaszírozodok a szélvédőnek.
- Ez meleg volt.- kiabáltam, mire elmosolyogta magát. Kezdtem élvezni a rallyzást, nem is olyan rossz. Néha olyanokat repültünk, hogy a kocsi röppályáját le lehetett volna írni. Meg olyan G terheléseket kaptam egyes kanyarokban, hogy a szemem majd kiesett a helyéről, a gyomrom meg ki akart szakadni a hasfalamon keresztül. Nem irigylem őket a futamok alatt, bár ahogy Robertre néztem neki meg se kottyant. Még 1 kört teljesítettünk a pályán, aztán leparkoltunk. Nevetve szálltunk ki a kocsiból.
- Hát ez valami fantasztikus volt! Nagyon élveztem!- kiabáltam nevetve, Robert csak mosolygott rajtam.
- Egész jó navigátor vagy. Van esélyed a rallyban. Ha visszavonulok az f1-ből, és rallyzni fogok, akkor téged kérlek meg, hogy legyél a navigátorom.- mosolygott.
- Köszönöm. Áááá, inkább maradok az újságírásnál, az jobba megy.- mondtam és háttal nekidőltem a kocsinak.
- Még meggondolhatod magad. Egész jó vagy- felelte, és velem szemben nekitámaszkodott 2 kézzel a kocsinak, közelebb hajolt, majd adott a számra egy puszit.
- Hát..köszönöm. De most menjünk, mert látom, már integetnek nekünk.- mondtam mosolyogva. Egy szájrapuszi, ez is haladás.- gondoltam magamban és ugyanekkor boldog is voltam.
A többiek mint gratuláltak nekünk, pár fotót csináltak Robról, rólam is akartak, de én inkább elhárítottam őket. Ha apa meglátná a képeket, addig élnék.
Lassan elindultunk vissza Genfbe Roberttel külön kocsival. 1 óra múlva megérkeztünk a házam elé, kiszálltunk, hogy elbúcsúzzunk egymástól.
- Köszi szépen a mai napot, nagyon jó volt. Hazamész a jövöhétre?- kérdeztem.
- Nincs mit Isabel. Aha, rég láttam a szülöket. Te?- kérdezett vissza.
- Én is hazamegyek, már holnap indulok. Jó lesz egy kicsit otthon lenni.- mosolyogtam rá.
- Akkor Barcelonában találkozunk. Vigyázz magadra, jó légy.- mondta, majd hirtelen hozzám hajolt és megcsókolt.
Elöször meglepődtem, de viszonoztam a csókot pár mp múlva. Belelendültünk, alig akartuk abbahagyni, de akkor súlyos oxigénhiányos állapot léeptt volna fel mindkettőnknél.:) Végül megszólalt Robert, kicsit levegő után kspkodva.
- Most mennem kell Isam. Jóéjt, szép álmokat. Majd hívlak.- mondta és kaptam még egy búcsúcsókot tőle.
- Vigyázz magadra, Robert. Légy jófiú.- mosolyogtam, kapott egy puszit, majd bementem a házba.
Becsuktam az ajtót, és ugrottam egy nagyot boldogságomban. Imádom, imádom!!! Már most hiányzik, pedig még messze van a spanyol nagydíj. Majd kibírom valahogy. Jövöhéten irány Barcelona! Ollééééééé!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése