2. rész

Már csak 1 óra van hátra az időmérő kezdetéig, így érthető, hogy az egész boxutca egy felbolydult méhkashoz hasonlít. Feszített a tempó a pilótáknak, és nekünk, újságíróknak is. Személy szerint majd elhagytam a tüdőmet, annyit rohangáltam, mint pók a falon. Csupán negyedórára tudtam lepihenni. Kiültem napozni egy kicsit, hogy feltöltsem az energiatartalékaimat. Nyugi, nem napelemmel működök, csak szívtam magamba egy kis D vitamint, utána folytattam az utam:) A hőség rám is hatással volt, negatív értelemben. Éppen az egyik bmw-s szerelővel beszéltem, amikor hirtelen elsötétedett minden. Első gondolatom az volt, hogy: Jééé, ilyen hamar besötétedett Bahreinben? De aztán megéreztem a gravitáció súlyos terhét, és ha James nem kap el, akkor igen közelről megvizsgáltam volna az aszfaltcsíkot. Ez a „majdnem ájulást” is az én féleszemnek köszönhettem. Reggel a nagy sietségben mindenféle hülyeséget bepakoltam a táskámba, csak a legfontosabbat nem: a vizet. Arra meg már nem volt időm, hogy vegyek. És mivel semmilyen rokonsági kapcsolatban nem vagyok a tevékkel vagy a kaktuszokkal, így nem tudom tárolni a vizet:) Erre mondaná jóapám, hogy egyszer a fejemet fogom elhagyni.
Lassan megkezdődött az időmérő, ilyenkor mindenki el van foglalva és maximálisan végzi a munkáját. Láttam apa arcán a koncentrációt, folyamatosan diskurált Nickkel és Roberttel. Robert… Rendes volt, hogy nem mondta el apának a „lánykérésemet”, de végülis megígérte. Viszont nem tudok zöldágra vergődni azokkal a „bókokkal” amit tegnap mondott, már ha lehet ezeket annak nevezni. Viccelt? Vagy komolyan mondta? Nála nem lehet tudni. De minek foglalkozok ezzel?- hessegetem el a gondolatot.
Túljutottunk az etap 2. részén is, a fiúk bekerültek az utolsó részbe! Már ez is nagy teljesítménynek számit az eddigi gyengélkedésük alapján. Rájuk férne egy jó eredmény. Annyit dolgoztak érte ők is, és a csapat is. Igaz, más csapatok is mindent megtesznek, de én ennél a csapatnál teljes maximalizmust és precizitást látok. Nemhiába, német-svájci csapat. Jó, most hazabeszélek, de mégiscsak a BMW „lánya” vagyok:) Hajrá srácok! Tisztes helytállást kérünk!
A fiúk nem rezeltek be, hanem rótták a jobbnál-jobb köröket. Már csak 1 perc volt a leintésig, amikor Robert ment egy fantasztikus kört, és 1. lett! Nem hittünk a szemünknek. De még nem kiabálhattunk el semmit, mert Massa gyors körön volt, és az első 2 szektorban gyorsabb volt a bmw-nél. Én elkezdtem az összes létező istenhez imádkozni. Csípem Felipet, de most az egyszer legyen nekünk karácsony:) Már oda se néztem a képernyőre, amikor hirtelen csend lett, és mint az orkán úgy hangzott fel a tapsvihar, és a boldog éljenzés. Odapillantottam a monitorra, és visszajátszásban mutatták, hogy Felipe hibázott. Hatalmasat ugrottam örömömben. Tényleg megnyertük?- kérdeztem az egyik mérnöktöl boldogan, mire ő elégedetten bólintott. Nick is ügyes volt, 6. lett. Mindenkihez odarohantam összeölelkezni, utána kirohantam apához és egy nagy cuppanós puszit adtam neki.
- Gratulálok apa! Megcsináltuk! Szuperek voltak a srácok! - mondtam boldogan. Apa ritkán mosolyog, de most fülig ért a szája.
Robert eszét veszte ünnepelt, és integetett mint egy gép. Fél óra múlva találkoztam össze velük a boxban.
- Sziasztok supermen-ek! Nagy gratula nektek! Fantasztikusak voltatok!- öleltem meg egyszerre mindkettőjüket, és kaptak 2 puszit is. Igaz Nick-hez mindig le kell hajolnom a pusziért, de nem tehetek róla, hogy egy magas vagyok Roberttel. Szegénynek biztos kisebbségi komplexusa van, 2 ilyen langaléta mellett.
- Köszönöm Isa! Jó kis időmérő volt az tény. Kár hogy nem tudtam jobban menni, mert a végére teljesen alulkormányzott lett a kocsi. De azért örülök ennek a 6. helynek. Robert helyezésének meg pláne- mondta mosolyogva Nick.
- Én is örülök a 6. helynek, szépen mentél. Na és kis pole poziciós, milyen érzés az életed 1. rajtkockáját megszerezni?- fordultam Roberthez vigyorogva.
- Ez most interjú, vagy baráti csevely? Képzelheted, madarat lehet velem fogatni. Mario nagyon rendes volt, ahogy megköszönte nekem az első helyet. Pedig én tartozok sok köszönettel neki, meg úgy mindenkinek- válaszolta boldogan.
- Vegyük ezt egy spontán riportnak. Szerintem mindenki sokat tett a sikerért. Nem gondoljátok, hogy ezt meg kell ünnepelni ma valahol? Azt csicseregték a bmw-s madárkák, hogy lesz ma egy kis összejövetel a motorhome-ban. Zene, kaja, pia. Na jó, ti nem isztok alkoholt, szóval az utulsó tárgytalan. Majd én iszok az egészségetekre.- mosolyogtam rájuk.
- Kis alkesz. Nem is tudom. Lehet elmegyek, de nem akarok túl sokáig maradni. Mikor kezdődik?-kérdezte.
- 8 órakor. Légyszí gyertek el, jó buli lesz. Hívhatod Fernandot is. Nick, te jössz?- fordultam hozzá.
- Igen, szerintem én megyek, de én se maradok sokáig.
- Na jól van, meggyőztél. Elmegyek.- mondta Robert mosolyogva.
- Ez az! Akkor este találkozunk fiúk. –válaszoltam és elbúcsúztam tőlük.
A szállodába menet még egy kellemes meglepetés ért. Összefutottam Raquel-el, aki nem más, mint Alonso hites felesége. Egész jó barátnők vagyunk, nagyon szimpatikus lány, és ahhoz képest, hogy ő egy híres spanyol zenekar énekesnője, egyáltalán nem az a beképzelt cicababa típus. Nagyon jól eldumáltunk, olyan tipikus csajos traccsparty volt az egész. Elmeséltem neki a tegnapi „lánykérésemet”, a könnyei is kicsordultak a nevetéstől. Roberttel kapcsolatban elmondta, hogy szerinte csak barátilag mondta a dolgokat, vagy csak én szeretném azt hinni, hogy bókolt. Na erre kapott egy baráti nyaklevest tőlem:) Én nem szeretnék hinni semmit. Nincs ebben semmi különleges. Téma lezárva:)
Fél 5-re értem vissza a hotelbe, és próbáltam este 8-ig valamivel lefoglalni magam. Munkám már nem volt, így egy kicsit aludtam, olvasgattam, zenét hallgattam. Remélem valami jó lemezlovast hívnak a bulira, és nem azt a féleszűt aki 2 hete volt a Red Bull Party-n.- morogtam magamban. Hirtelen kopogtak az ajtón. Kinyitottam, apa volt az.
- Szia Isabel! Amióta a nyakamba ugrottál, azóta nem láttalak. Ennyire nem hiányzik jóapád?- kérdezte kissé szomorúan.
- Jaj apa, hogy mondhatsz ilyet? Csak olyan sokan voltak körülötted, riportertek, meg barátok, hogy lassan sorszámot is téphettem volna, hogy veled beszélni tudjak. Amúgy összefutottam Raquellel útközben, és vele dumáltunk.- válaszoltam mosolyogva.
- Hihetetlen, hogy mindent elpoénkodsz. De úgy, hogy nem tud rád haragudni az ember. El is felejtettem megkérdezni. Milyen volt tegnap a solymászat? Szépek voltak a madarak? Élvezted?
- A solymászatot? Az nagyon érdekes volt. A fiúknak is nagyon tetszett- válaszoltam mosolyogva, és próbáltam nyugodt arcot vágni. Ha rosszul sültek volna el a dolgok, tegnap te is megcsodálhattad volna a madarakat testközelből édesapám.- morfondíroztam magamban.
- Ennek örülök. Amúgy lesz ma egy kis összejövetel a Bmw-nél ma, hogy megünnepeljük a csapat és Robert 1. poleját. Én nem biztos, hogy megyek, max. beugrok egy kis „pohárköszöntőt” tartani, aztán megyek is. Ha Roberték túl sokáig maradnának, lökjetek ki őket.- mondta kaján mosollyal.
- Tudok róla. Oké, meglesz, megígérem, nem dorbézolunk hajnalig. – kacsintottam rá.
Még egy kicsit beszélgettünk, aztán apa elment a dolgára, én meg tovább folytattam a sziesztát este 7 óráig.
7 órakor gyors hajmosás, szárítás, smink és jöhet a legnehezebb rész, minden nő dillemája: Mit vegyek fel?
Gyorsan kipakoltam az ágyra a ruhatáramat, és gondolkoztam. Végül egy spangettipántos, mélyvörös színű, aszimmetrikus alja, kicsit „spanyolos” beütésű combközépig kisruha mellett döntöttem. Már régen megvan ez a ruha, csak még nem volt alkalmam felvenni. Még egy kis utolsó simítás, aztán irány a motorhome. Mire odaértem már jó páran ott voltak: Apa, Robert, Nick, a szerelő csapat, és ott volt Fernando is. Raquelt nem láttam sehol. Mindenkit köszöntöttem, bezsebeltem pár elismerést a kinézetemmel kapcsolatban:) Apa mondott egy kis köszöntőt, megköszönte a mai munkát, és holnapra sok sikert kívánt, aztán elvonult a hotelba. Nagyon jó volt a hangulat már a buli elején is. Ezt csak tetézte, amikor beindult a zene. Hál’Isten a Dj egész jó volt, mindenféle stílusú zenét rakott fel. Jókat „csörögtem” rá Nickkel, Fernivel és Kliennel, a tesztpilótával. Észrevettem, hogy Robert eddig még egyszer sem állt fel az asztaltól, inkább csak nézelődött. Na, őt is táncba hívom, addig nem megy haza, míg nem táncoltunk egy jót. –gondoltam, és már felé is indultam.
- Nem zsibbadt le még a lábad, meg a feneked Robert?- kérdeztem kedvesen.
- Nem, egész jól vagyok kösz a kérdésed. Csak most nincs kedvem táncolni.- válaszolta mosolyogva.
- Nem akarsz, vagy nem tudsz? Légy szíves, gyere velem táncolni.- kérleltem
- Ne légy már ilyen. Tudod, hogy falábam van. Van, aki táncoljon veled. De tényleg, miattam ne aggódj.- felelte.
- De én most veled akarok táncolni. Már mindenkivel táncoltam, csak veled nem. Kérvényt nyújtsak be hozzád? –kérdeztem tetetett nyugtalansággal, megfogtam a kezet, és húzni kezdtem, de Robert csak nem engedett.
- Ne csináld ezt velem. Daruval emeljelek fel a székről?- már kezdtem ideges lenni, és már a székkel együtt akartam elhúzni.
- Egész jó erőben vagy. És mi lenne, ha most elengedném a kezedet?- kérdezte vigyorogva. Kötötte az ebet a karóhoz..
- Én kecsesen hátraesnek 15 ember szeme láttára. És ugyanez a 15 ember végignézné utána, ahogy a földbe döngöllek.- nyújtottam ki a nyelvem.
- Rendben van, te kis agresszor. Menjünk. De ha mindenki rajtam fog röhögni az a te lelkeden szárad- válaszolta, és elindultunk a „tánctérre”.
Nem tudom mit nyavalygott, egész jól táncolt a különböző stílusú táncokra. Nagyon jól éreztük magunkat, de gyorsan repült az idő.
- Még egy számot megvárok, aztán lassan mennem kell. –mondta fáradtan.
- Na jól van. Még egy utolsó tánc, és utadra engedlek. Fáradtan nem lehet rajt-cél győzelmet aratni- mosolyogtam, mire visszamosolygott.
Mit ad isten, a következő szám egy lassú szám volt. Ez jó. Egész buli alatt nem adtak lassú számot, pont most kell?- gondoltam magamban. Csak álltunk és bámultunk egymásra, mint 2 tejbetök. Robert törte meg a csendet.
- Hát ha megígértem, hogy táncolok még egyet veled, be kell tartanom az ígéretet. Erre is lehet jól táncolni- válaszolta zavartan. Nocsak. Most meg ő jött zavarba. Ez nekem új. Pedig ez csak egy kis ártatlan lassú zene.- töprengtem. Merengésemet Robert szakította meg, aki közelebb húzott magához, és elkezdtünk lassúzni erre a szép számra. Nagyon jó volt vele lassúzni, teljesen egy hullámhosszon voltunk, mint mindig. Akarva-akaratlanul is közelebb húzódtam hozzá, és így táncoltunk tovább. De lassan elhallgatott a zene, mi pedig hosszasan egymásra néztünk.
- Köszönöm szépen a táncot Isabel. De most már tényleg mennem kell, fel kel készülni a holnapi, vagyis lassan a mai napra,- mondta kedvesen mosolyogva.
- Én is köszönöm a táncot. Nem tudom mit panaszkodtál, egész jó táncos vagy. Én még maradok egy kicsit. Jóéjszakát Robert, reggel találkozunk.- válaszoltam neki.
- Jól tudsz füllenteni. Ne legyél te se sokáig. Jóéjt Isa- felelte, puszit adott a homlokomra(!), majd távozott.
Totál fel voltam dobva ettől a fél órától, amit vele táncoltam. Eddig is jókedvem volt, de most már 10x-esen az lett. Lehet igaza van mégis Raquelnek? Hogy én szeretném hinni azt, hogy bókolt nekem? Nem tudtam semmit, csak azt hogy nagyon jól érzem magam vele. Nagyon jól kiegészítjük egymást.
- Szép pár lennétek.- szólalt meg mellettem Ferni, amire csak mosolyogtam, de eljutott a tudatomig, hogy mit is mondott, és majdnem félrenyeltem. Mi? Hogy mi?
- Ezt te sem gondolod komolyan Ferni. Nagyon jó barátok vagyunk. Nem párok. Különben is, neki ott van Edyta. Mindjárt esküvő, te meg minket akarsz összeboronálni.- válaszoltam meglepetten.
- Le vagy maradva, mint a borravaló, kincsem. Nem hinném, ahogy most áll a helyzet köztük esküvő lesz. Neked nem mesélt?- kérdezte.
- Nem. Te vagy a legjobb barátja, gondolom neked csak elmondta a dolgokat. Nekem meg amúgy se szokott mesélni a magánéletének erről a részéről. Beavatnál, hogy mi a szitu?
- Nagyon az utolsókat rúgja a kapcsolatuk. Robert nem tud olyan sűrűn hazamenni, Edyta nem nagyon akar a futamokra kijárni, az egész cirkusz ami itt megy, hidegen hagyja, nem érdekli. De családot akar, és azt szeretné, hogy Robert hagyja itt az f1-et és menjen inkább rallyzni a hazája bajnokságába. De szerintem az egésznek egyszerű oka van: elhidegültek egymástól. 5 éve vannak együtt, benne van a pakliban ilyen, és Edyta a családalapítással, meg a „karrierváltás” ötletével akarja megmenti a kapcsolatot, kevés sikerrel. Robert már el is költözött Edytától. Neked semmit se mondott el?- kérdezte döbbenten.
- Nem. Illetve Malayziában láttam rajta, hogy nagyon morcos, meg teljesen máshol járt azon a hétvégén, amikor rákérdeztem, azt válaszolta otthoni gondok, és megkért, hogy ne firtassam a dolgot. Amiket most elmondtál nekem ez teljesen új.- válaszoltam.
- Elhiszem. Ki volt bukva, de azt is láttam rajta, hogy mintha fellélegzett volna. Nem mintha Edyta olyan szörnyű nőszemély lenne, sőt nagyon kedves, meg minden csak nem működött az egész.
- És hogy jött az az „ötleted”, hogy szép pár lennénk? Velem akarja elfelejteni a barátnőjét? A főnök lányával?- hitetlenkedtem.
- Mert szerintem azok lennétek. Ugyan, Robert nem ilyen. Ha akar valamit, azt komolyan akarja, nem szórakozásból. Láttalak titeket táncolni, és egész jól „egymásra hangolódtatok”. Ezt látva állapítottam meg. Ha megbántottalak vele, ne haragudj.- mondta komolyan.
- Értem. Semmi baj, Fernando, köszönöm, hogy elmondtad az infokat. Lehet, hogy rákérdezek én is, és kiszedem belőle hogy mi a helyzet otthon. Lassan én is megyek, holnap húzos nap lesz. Holnap számíts rám egy interjú erejéig.- mosolyogtam, majd elköszöntem mindenkitől.
A taxiban ülve csak úgy cikáztak a gondolataim a fejemben. Fernando szavai belevésődtek a fejembe. Az egészet nem értettem. Jó, azt értem, hogy a szakítás küszöbén állnak Edytával, de velem mi a szándéka? Pótlék lennék? Vagy csak velem akarja féltékennyé tenni a barátnőjét, hátha beválik? Egyiket se tudtam volna elképzelni róla. Nagyon jó barátok vagyunk..vagy már többek is?-ehhez hasonló gondolatok száguldottak a szürkeállományomban, amikor megérkeztem a hotel elé. Nagyokat ásítva lifteztem fel az 5.-re, már az ajtó előtt álltam, amikor ráeszméltem, hogy a kulcsnak az éjszaka alatt lába kélt, és csalfán elhagyott engem. Bepánikolva borítottam ki a táska tartalmát a földre, és mindhiába kerestem, nem találtam. Felkészültem arra, hogy éjnek évadján felverem apát, amikor valaki megszólalt a hátam mögött:
- Csak nem ezt a kulcsot keresed Isa?- kérdezte egy ismerős hang.